Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-59

4895 Az Országgyűlés 59. ülése, 1989. október 17-én, kedden 4896 U. A munkásőrség megszüntetéséről szóló törvényjavaslat. 12. A honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat. 13. Az állami tulajdonban lévő, de az MSZMP és más társadalmi szervek kezelésében levő vagyonról szóló pénzügyminiszteri tájékoztató. 14. Személyi kérdések. ELNÖK: Köszönöm szépen a napirend ismertetését. Tisztelt Képviselőtársaim! Németh Miklós miniszterelnök kért szót. Átadom a szót Németh Miklósnak. NÉMETH MIKLÓS: Tisztelt Ház! Néhány percre kérem figyelmüket. Az ország házában a nép törvényesen megválasztott képviselői hazánk jövőjét hosszú távra döntően befolyásoló törvények megalkotására gyűltek most össze. Ez higgadtságot és magabiztosságot követel mindenkitől, mert Önök tisztelt képviselőtársaim rövidesen a nemzet alkotmányos sorskérdéseiben döntenek. Törvényalkotó munkájukra egy nemzet és a világ figyel. Sokan még mindig találgatják: vajon az Országgyűlés történelmi bölcsességgel, vagy sértett öntudattal fog hozzá az úgynevezett sarkalatos törvények megvitatásához. Én biztos vagyok abban, hogy a bölcsesség és a felelősségérzet kerül előtérben. Önök a békés átmenet főszereplői. Csak a Parlament lehet az a legfelsőbb állami szerv és egyben nemzeti intézmény, amely a szuverenitásából eredő összes joggyakorlására jogosult. A feladat, amely most az Országgyűlés előtt áll, sok mindenre nem lehetett tekintettel. Nem lehetett a régi módon tekintettel sem a képviselők választókerületi kötődésre, sem pedig az általuk képviselt politikai platformra. Itt és most ugyanis a történelem intézett kihívást a képviselőkhöz, elszámolniuk sem lehet másnak, csak a történelemnek. Ez a Parlament az elmúlt időszakban végzett munkájával már megszerezte, illetve visszaszerezte a törvényhozás méltóságát. Rengeteg időt, energiát fordított arra, hogy a gazdaságban és a politikában jó irányú változások induljanak be. A Parlament nélkül nem tarthatnánk a reformokban ott, ahol most vagyunk. Olyan törvényeket alkotott, amelyek lerakták a modern piacgazdaság kiépítésének első pilléreit, garanciákat teremtett a politikai jogok gyakorlásához az egyesülési, a gyülekezési, a sztrájktörvények megalkotásával. Kiterjesztette a szabadságjogokat a kivándorlási, az útle véltörvényekkel, a Büntető Törvénykönyv és büntetőeljárás reformjával. Ez a Parlament — és sorolhatnám a példákat tovább — túlnőtt korábbi önmagán. Nem csak felismerte a szükségszerűséget, hanem megragadta a társadalmilag lehetségest is. Ezért sem szabad megengedni, hogy a ma egyre inkább felgyorsuló folyamatok túllépjenek az Országgyűlésen. Alkalmazkodni kell a helyzet megkövetelte gyorsasághoz, mert ha kicsinyes presztizs-vitákba bonyolódik, akkor a társadalom erősödő és robbanással fenyegető feszültsége magát a Parlamentet is elsodorhatja és ez az erőszaknak és a zűrzavarnak teremtene feltételeket. Ezt elkerülni mindnyájunk történelmi felelőssége. A Kormány soha nem hagyott kétséget az iránt, hogy ezt a Parlamentet legitimnek tekinti és saját legitimitását a Parlamenttől nyerte. Munkájában tehát erre a Parlamentre támaszkodik, függetlenül attól, hogy abban az egyes pártok milyen teret nyernek, milyen létszámú frakciót alkotnak. A Kormány valamennyi erőre támaszkodni kíván, amely jelen van a Parlamentben és olyan értékek közvetítője, amelyek a nemzet érdekeit szolgálják. A Kormányt most is nemzeti és történelmi felelősség vezérli, egyrészt az ország nemzetközi presztízsének erősítésében, az iránta megnyilvánuló bizalom megőrzésében, másrészt az ország működőképességének, a demokratikus átmenet békés jellegének és megfelelő lendületének biztosításában. Ebben a Parlament és a Kormány felelőssége közös, mint ahogy abban is, hogy a nemzeti sorskérdések intézését nem tehetjük függővé a pártpolitikai erőviszonyoktól. Mondom ezt azért, mert az a meggyőződésem, ha a Parlament az átmenet időszakában, tehát az első többpárti választásokig a választásra készülő pártok politikai harcának szintere lesz akkor, amikor még nem is tudjuk, mekkora súlyuk van ezeknek a pártoknak, annak az egész magyar nép lesz az áldozata. Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni: sem az Országgyűlés, sem a Kormány nem zárhatja el magát hermetikusan a politikai erőktől. Nem fokozhatjuk le magunkat politikai súly nélküli szakértői testületté, mert akkor pontosan azt a tekintélyt veszítenénk el, amire most külső partnereik bizalma és belső cselekvőképességünk támaszkodik. Ez az ország érdekeit veszélyeztetné. A Kormány eddig is s a jövőben méginkább a szociális értékek és az alapvető emberi és polgári szabadságjogok érvényesítését tartotta és tartja irányadónak. A nemzet kormányának tekintjük magunkat, amelynek politikai irányvonala európai értelemben véve baloldali és szocialista. Ezért üdvözöljük az új párt, a Magyar Szocialista Párt megalakulását, amelynek programja a Kormány stratégiai irányvonalával harmonizál. Ez lehetővé teszi a kölcsönös támogatást, amelyhez hasonlót a Kormány a nemzeti érdekek szolgálatában már korábban is és most is kezdeményez a Parlamentben jelenlévő más csoportokkal, politikai erőkkel is. Tisztelt Képviselőtársaim! A Kormány akcióképes és cselekvésre kész. Olyan egységes erő, amely a Parlamenttel együttműködve elszántan halad előre kormányzati stratégiájának érvényesítésében. A független nemzeti Kormány nevében kérem ehhez a Parlament és Önökön keresztül a magyar nép támogatását. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm Németh Miklós miniszterelnök beszédét. Nyers Rezső képviselőtársunk kér szót. NYERS REZSŐ: Tisztelt Országgyűlés! A miniszterelnök szavaiból kicsendült az, hogy az ország és a törvényhozás különleges helyzetben van. Új törvényekkel utat kell nyitnunk a demokratikus jogállamnak. Pénzügyileg szűk mozgástérben biztosítani kell a gazdasági, a kulturális élet zavartalanságát.