Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.
Ülésnapok - 1985-58
4845 Az Országgyűlés 58 ülése, 1989. szeptember 28-án, csütörtökön 4846 Alapelvünk tehát az, hogy a foglalkoztatás egyik minimum feltétele a jogilag garantált legkisebb bér biztosítása. Ha a munkáltató ezt nem képes kifizetni, ne vállalja fel a foglalkoztatást. Az állam foglalkoztatáspolitikájára tartozik az ily módon munka nélkül maradtak újrafoglalkoztatása, átképzése vagy éppen kényszerű, átmeneti segélyezése. Félreértésen alapulhat a tisztelt képviselőnő azon vélekedése, hogy a munkanélküli segéllyel jobban járnának az alacsonyabb bérbe részesülők, mivel a munkanélküli segély ma mindenképpen alacsonyabb a korábbi keresletnél. Szeretném tájékoztatni a Tisztelt Házat és a képviselőnőt, hogy az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalnak jogosítvány hiányában a minimális bérről szóló rendelkezés végrehajtásának ellenőrzésére nincs lehetősége. Felvetését azonban teljesen jogosnak és helyénvalónak tartom, ezért rövid úton kezdeményezem, hogy az erre jogosult Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség ellenőrzései során ezt a kérdést kiemelten vizsgálja, és az észlelt szabálytalanságokat az előírások szerint szankcionálja. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm az államtitkár úr válaszát. Dr. Horváth Ferenc képviselőtársunk kérdést tesz fel a belügyminiszternek Somogyudvarhely község közös tanácsból való kiválása tárgyában. Dr. Horváth Ferenc képviselőtársamat illeti a szó, Somogy megye 10. választókerület. DR. HORVÁTH FERENC: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Ezernégyszáz fős lélekszámával Somogyudvarhely jelentős településnek számít megyénkben. Tanácsi összevonásával sohasem értett egyet. Az elválás gondolata régóta érett. A népszavazásról szóló törvény megszületése után azonnal hozzáfogtak a munkálatokhoz. A község lakossága minden előírás megtartásával, népszavazással, titkosan a tanácsi szétválás és önálló közigazgatás mellett 96 százalékos arányban döntött. Ebben bíztatta a Somogy megyei tanács is, s az augusztus 8-i megyei tanácsi végrehajtó bizottsági ülésén meg is erősítette, és továbbította a szolgálati út megtartásával a Belügyminisztériumba. A Belügyminisztériumból már ez a törvényességi szempontból megerősített és kifogásolhatatlan kérelem nem jutott tovább a Népköztársaság Elnöki Tanácsának ülésére. Feltartóztatták, sőt könnyű érveléssel türelemre intették a falu lakosságát szándéka megvalósításában. Tisztelt Államtitkár Úr! Választópolgáraim nevében tisztelettel megkérdezem: tud-e ön erről? Illetékesnek érzi-e az apparátusát Somogyudarhely község kérésének elutasításában? Ha nem, lehetővé tudja-e tenni, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsa következő ülésén dönthessen ebben a kérdésbén? Még egy gondolatot legyen szabad végül. Hétfőn, a késő esti órákban elköszöntem a somogyudvarhelyi elöljáróság ülésén az előjárósági tagoktól. Akkor szerényen megjegyezte az egyik előljáró: ,,Képviselő úr, ügyünket nem veszik komolyan a minisztériumban? A hivatal hatalmaskodik: most is erősebb, mint az írott törvény." Azóta is elgondolkoztam fölötte, valóban igaza lehet az elöljárónak? (Taps.) ELNÖK: Köszönöm. A kérdésre dr. Gál Zoltán államtitkár válaszol. Átadom a szót. DR. GÁL ZOLTÁN belügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Országgyűlés! Szeretném emlékeztetni a konkrét válasz előtt az Országgyűlést, hogy másfél évvel ezelőtt a közös tanácsból való kiválás, illetőleg az önálló községkialakítás dolgában a Kormány magatartásában jelentős változás állt be. Addig, amig korábban ilyen kiválási törekvések az elutasítás alapállásából közelítettek, addig a jelzett időponttól minden kezdeményezést, a megyék által továbbított kezdeményezést a Kormány támogatólag továbbította az Elnöki Tanács elé. A múlt évi és az idei javaslatokkal összesen közel száz társközség vált önálló tanáccsá. Szeretnék emlékeztetni, hogy ez az időpont az, amióta a Belügyminisztérium feladatává tette a Kormány a helyi tanácsokkal kapcsolatos kormányzati munkáknakbizonyos feladatait. Ezzel jelezni szeretném, hogy a Belügyminisztérium és a Kormány alapállása is az, hogy azokban az esetekben, amikor a lakosság kéri, mindenkor egyetértőleg kezelje ezeket a kéréseket, s továbbítsa az Elnöki Tanács elé. Éppen a múlt héten a Kormány javaslatára az Elnöki Tanács 54 településnek adta meg az önálló tanácsalakítási jogot. Somogyudvarhely esetében az történt, hogy a megyei tanács későn továbbította a javaslatát, és anélkül, hogy a megyei tanács felelősségét akarnám így hangsúlyozni, ez egy lényeges pont, már mint a megyei tanács véleménye. Tudniillik ezek a közös tanácsalapítások pénzbe kerülnek. Köztudott, hogy a központi költségvetésnek erre forrásai nincsenek, azt megyei szinten kell kigazdálkodni. Tehát a megye támogató vagy kétkedő véleménye döntő ebben a kérdésben. A Somogyudvarhelyre vonatkozó javaslat augusztus második felében érkezett a Belügyminisztériumhoz, akkor, amikor már a kormányzati mechanizmus megindult, a Kormány már tárgyalta a javaslatot, és az Elnöki Tanács előterjesztésének folyamatában volt az ügy. Szeretném hangsúlyozni, hogy véleményem szerint Somogyudvarhely jogosult az önálló tanácsra. Somogy megye településhálózatát ismerve egy 1400 fős település ott nagy lélekszámú községnek tekintendő. Azt hiszem, hogy Önnek tökéletesen igaza van, amikor azt mondja, hogy hiba volt annak idején közös tanácsba szervezni. Ha a minisztérium apparátusa nem ebben a szellemben állt ehhez az ügyhöz, akkor én ezért elnézést kérek. Amennyiben az Elnöki Tanács fogadókész lesz következő ülésén Somogyudvarhely esetében az önálló tanács alapítására, akkor a belügyminiszter a Kormányon keresztül ezt a javaslatot meg fogja tenni. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK:Köszönöm az államtitkár úr válaszát. Roszik Gábor képviselőtársunk kérdést tesz fel a miniszterelnökhöz az Egyházpolitikai Titkárság tárgyában. Roszik Gábor képviselőtársunkat illeti a szó, Pest megye 24. választókerület. Átadom a szót. ROSZIK GÁBOR: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr!
