Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.
Ülésnapok - 1985-58
4847 Az Országgyűlés 58 ülése, 1989. Több okból is elsietettnek látszik az Egyházpolitikai Titkárság felállítása. Bár a 65/1989. június 30-i minisztertanácsi rendelet szerint az Állami Egyházügyi Hivatal jogutód nélkül szűnt meg, mégis nem egészen alap nélküliek azok az aggályok, amelyek az Egyházpolitikai Titkárság felállításában az Állami Egyházügyi hivatal valamiféle átmentését látják elsősorban azért, mert részben az Állami Egyházügyi Hivatal személyi állományából alakították ki, és nem várta meg a Kormány a vallásügyi törvény megalkotását. Erőltetettnek és feleslegesnek látszik az Egyházpolitikai Titkárság és az Országos Vallásügyi Tanács felállítása azért is, mert egybeesik a művelődési miniszternek újonnak biztosított jogkörével. A múltban a minisztérium katolikus és nem katolikus egyházi ügyekkel foglalkozó I. és II. föosztálya ezeket a feladatokat igen jól el tudta látni. Az újabb rendelkezés csak a bürokrácia fokozására alkalmas, és végső soron a lelkiismereti és vallásszabadság korlátjaként jelentkezik, pedig az új vallásügyi törvényjavaslat is ki kívánja zárni az állami beavatkozás minden fejtáját. Ezért kérdem miniszterelnök urat, hogy lát-e lehetőséget, és mikor ennek a kérdésnek megnyugtató rendezésére. Ehhez kapcsolódva kérdezem, hogy mivel indokolja Miklós Imre, az Állami Egyházügyi Hivatal volt elnöke széles egyházi és nem egyházi körökben megütközést keltő kormány kitüntetését. A két kérdés szorosan összfügg, hiszen ha az egyik kérdést nem kellett volna feltennem, és ennek a kérdésnek az ügyét megnyugtatónak látnám, akkor nyilvánvalóan nem tettem volna fel a másik kérdést. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm. A kérdésre a Kormány megbízásából dr. Glatz Ferenc miniszter válaszol. Átadom a szót. DR. GLATZ FERENC művelődési miniszter: Tisztelt képviselő úr! Tisztelt képviselők! Roszik Gábor kérdésére és aggályaira a következőket szeretném elmondani. Először is visszafelé haladva: Miklós Imre államtitkár kitüntetését nyugdíjba menetele alkalmából 18 éves, magasrangú állami szolgálat elismeréseként kapta. Kitüntetése csakis a régi egyházpolitikai struktúrában értelmezhető politikailag. Másodszor: a Vallásügyi Tanácsot a Minisztertanács azért hívta létre, mert meggyőződése, hogy az egyházak képviselői nélkül az államnak semmiféle koncepcionális kérdésben nem szabad az álláspontját kialakítania. Ezen Vallásügyi Tanácsnak tagjai az egyházak képviselői, elnöke a miniszterelnök, elnökhelyettese a művelődési miniszter. Ennek a tanácsnak kell olyan koncepcionális kérdésekben állást foglalnia, mint amilyen az egyházi és állami vagyon viszonya, az egyháztól átvett, vagy az egyháztól elvett vagyonok visszaadásának kérdése, s így tovább. A Vallásügyi Tanács működtetésére jött létre az úgynevezett Egyházpolitikai Titkárság, amelynek semmifélejogszabályban rögzített hatásköre nincs. Ilyen értelemben tehát nem látom indokoltnak azt az aggályt, szeptember 28-án, csütörtökön 4848 hogy itt az Állami Egyházügyi Hivatal valamiféle jogutódjának megmentése, netán átmentése történik. Ez a titkárság — gépkocsivezetőt, titkárnőt beleértve mindössze négy személyből áll. Feladata a Vallásügyi Tanács adminisztrációjának működtetése, a tanács összehívása, s ugyanakkor az elnöknek, a miniszterelnöknek és az elnökhelyettesnek, a művelődési miniszternek szakkérdésekben bizonyos tanácsokkal való ellátása. Harmadrészt: a Művelődési Minisztérium egyházi főosztályát úgy alakítottuk ki —, egyébként az egyházak képviselőinek bevonásával, azokkal folytatott konzultációval —, hogy a főosztály tagjainak fele egyházi személyiség. Ez azt jelenti, hogy az egyházak képviselőket delegálnak a Művelődési Minisztériumban lévő hivatalba, fölöttük azonban a művelődési miniszter semmiféle munkáltatói és beszámoltatási jogot nem kíván gyakorolni. Ők elsősorban azt szolgálják, hogy az egyházak ügyei be legyenek kötve a szakminisztériumba oktatás, közkulturális, szociális és egyéb kérdésekben. Negyedszer: szeretném megemlíteni —, mint az egyházügyi kérdésekkel megbízott miniszter —, hogy még június végén, tehát az Egyházügyi Hivatal eltörlésének életbeléptetése előtt, összehívtam a Parlament egyházi képviselőit, és velük mindezekben a kérdésekben konzultáltam. Ugyanekkor Szűrös Mátyásnak, az Országgyűlés elnökének levélben jeleztem azt a kérésemet, hogy a Parlament egyházi képviselő tagjainak tegye lehetővé, hogy ők a kulturális, illetve a szociális és az ifjúsági bizottságban — ahova eddig nem voltak bevonva — munkájukat folytathassák, abban résztvehessenek. Ha még mindezek után is Roszik képviselő úrnak kétsége van aziránt, hogy ez az egyházpolitika valóban új és gyökereiben fordít hátat, szakít a korábbi egyházpolitikai ellenőrzési gyakorlattal, akkor remélem, hogy újabb kérdéseire részletekbe menő választ adhatok majd a következő ülésszakon. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) (Az elnöki székben dr. Fodor István.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Országgyűlésünk elnöke, dr. Szűrös Mátyás fél 3-kor találkozik a Portugál Köztársaság elnökével. Egy rövid tárgyalás lesz, reméljük, hogy az ülés végéig visszaérkezik. Addig én helyettesítem. Dr. Németh Kálmán, Győr-Sopron megye 12. választókerületének képviselője kérdést tesz fel a közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszterhez a lakásfenntartás és -gazdálkodás ellentmondása tárgyában. Dr. Németh Kálmán képviselőtársamat illeti a szó. DR. NÉMETH KÁLMÁN: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt államtitkár úr! Választókörzetem városi tanácsa a közelmúltban a lakásgazdálkodással és a lakásfenntartással foglalkozva a vita során olyan helyzetbe került, hogy úgy érezte, egy magasabb jogszabály akadályozza a helyi feladatoknak a megoldását a lakáshoz jutás lehetőségének megteremtését is. A kérdésem feltevésének elsősorban ez az oka. Néhány gondolatot szeretnék elmondani, hogy mik foglalkoztatták a választókörzetem városi tanácsának a