Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-57

4783 Az Országgyűlés 57 ülése, 1 lyon kívül helyezéséről szóló 1988. évi X. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalására. Rögtön át is adom a szót dr. Békési László pénzügyminiszternek. DR. BÉKÉSI LÁSZLÓ pénzügyminiszter: Tisztelt Országgyűlés! Mindössze néhány mondat erejéig kérem figyelmüket. Az átmeneti rendelkezések célja az volt, hogy az 1987. és 1989. között bekövetkező adóreform keretében végrehajtásra kerülő változtatások a magánvállalkozóknál ugrásszerűen növekvő vagy csökkenő jövedelemátrendező hatást ne fejtsenek ki. Tehát egyrészt az adóváltoztatás egyeseknél ne jelentsen egyik évről a másikra rendkívül nagy terheket, másrészt az esetleges csökkenő adóterhelés ne jelentsen egyik évről a másikra rendkívül nagymértékben növekvő jövedelmeket. Az átmeneti szabályok jól működnek, két kivételtől eltekintve. Szerencsére, és ezt nagy örömmel mondom. Vannak e hazában már olyan magánvállalkozók, akik jelentős beruházásokra vállalkoztak és a beruházásokat egyetlen esztendő alatt nem tudják befejezni. Több tízmillió forint értékű beruházásokról is szó van. És vannak olyan vállalkozók is, akik tevékenységükhöz nagyon jelentős készlettömegeket használnak föl. Rájuk 1988-ra átmeneti szabályok voltak alkalmazhatók, számukra kedvező szabályok. Ezek 1989. január l-jével megszűntek volna. Az átmeneti törvény így rendelkezett. Miután azok, akik e két területen az átmenet miatt kedvezőtlenebb helyzetbe jutottak, többször jelezték igényüket, részletesen tárgyaltunk a Vállalkozók Országos Szövetségével, valamint a Kisiparosok Országos Szövetségével és arra a megállapodásra jutottunk, hogy az 1988-ban megkezdett beruházások, illetve az 1988-ban fel nem használt készletek esetében, éppen azért, hogy az átmenet a szabályok változása miatt ne hozza kedvezőtlen helyzetbe ezeket a vállalkozókat, 1989-ben is kedvezményesen, adómentesen, a költségek terhére legyen elszámolható. E két § módosítását ajánlom a tisztelt Országgyűlésnek. Sürgősségi tárgyalást pedig csak azért kértem, hogy ebben a körben minél hamarabb eloszlatható legyen az a bizonytalanság, amely a vállalkozók körében érvényesül. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a módosításokat szíveskedjék jóváhagyni. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot a terv- és költségvetési bizottság megtárgyalta és azt a Parlamentnek elfogadásra ajánlja. Képviselőtársaim közül a Házszabályban megszabott ideig, vagyis a vita megkezdése előtt és aztán sem, ezideig senki sem jelezte felszólalási szándékát, ezért a határozathozatal következik. Kérem szavazzunk! (Megtörténik.) Határozatot hirdetek. Az Országgyűlés az 1988. évi X. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot 304 szavazattal, 2 ellenszavazat és 3 tartózkodás mellett elfogadta. Levezető elnökváltás következik. (Taps.) (Az elnöki széket dr. Szűrös Mátyás foglalja el.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az interpellációkkal folytatjuk a munkát. Dr. Mezei Károly képv isoloir szeptember 27-én, szerdán 4784 társunk interpellál a pénzügyminiszterhez a kötelező túlmunka bérének progresszív adóztatása tárgyában. Dr. Mezei Károly képviselőtársamat illeti a szó Szabolcs-Szatmár megye 18. választókerületéből. DR. MEZEI KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Interpellációm mottójaként egy mondatot szeretnék idézni, amit tegnap, az egészségügyi dolgozók tüntetésének egyik transzparensén lehetett látni. Ez a mondat így szól: ,,Nem jókedvünkből túlórázunk, hanem, mert muszáj!" Kifogásolom és igazságtalannak tartom, hogy a kötelező túlmunka bére progresszív adózás alá esik. Az adórendszer egyik célja az adótörvény indoklása szerint az, hogy a lakosság jövedelemarányos közteherviselését megteremtse. Ezzel az Országgyűlés és az általa képviselt közvélemény is egyetért. Ezzel a deklarált igazságossággal nem egyeztethető össze az adótörvénynek az a gyakorlata, hogy olyan munkakörben dolgozókat, ahol a munkáltató túlmunkát rendel el, progresszív adóval sújtsa, holott a dolgozó e jövedelem megszerzésére kötelezve van. Kötelező túlmunka több munkaterületen létezik, például bányászatban, pedagógusoknál, egyes mezőgazdasági munkáknál, stb., de az általam inkriminált igazságtalanság lényegére az egészségügyi ügyeleti díj példáján szeretnék rámutatni, annál is inkább, mert interpellációmat a Magyar Orvosi Kamara SzabolcsSzatmári Szervezete és az Egészségügyi Szakszervezet Szabolcs-Szatmár Megyei Bizottsága nevében és felkérésére is teszem. Meg kell említenem, hogy interpellációmat támogatja a Parlament Egészségügyi Csoportja és külön csatlakozott ahhoz dr. Bartalné dr. Borszéki Erzsébet a balassagyarmati egészségügyi dolgozók nevében és Tóth Istvánné Kiskunhalas város egészségügyi dolgozói nevében. Bizonyos egészségügyi állásokban munkaköri leírás kötelezi a dolgozókat arra, hogy ügyeleti szolgálatot teljesítsenek. Ennek időtartama a munkaidő befejezésétől a következő nap kezdetéig tart. Mivel érte pihenőidő nem jár, ügyelet esetén a szolgálat, a folyamatos munka az ügyeletet követő napi munkaidő végéig, azaz 32 órán át tart. Az általános gyakorlat szerint szombat-vasárnapi ügyelet után 48 óráig, vagy ha a ledolgozott pihenőnapokért nincs mód hétfőn szabadnapot kivenni, 56 óráig kell egyfolytában szolgálatban lenni. Aki erre a pályára megy, számolnia kell ezzel a megterheléssel. Tipikusnak mondható, hogy főorvosi éveimet is beszámítva 26 évi szolgálatom alatt átlag havi hat ügyeletet adtam, ami évi 72 nem otthon töltött éjszakát jelent, és ezzel 144 nyolcórás műszakkal többet töltöttem munkahelyemen, mint a túlmunkára nem kötelezett dolgozó. Ez azt is jelenti, hogy ha egy nyolcórás műszakot egy munkanapnak számítunk, úgy két és fél év alatt plusz egy évet is ledolgoztam, tehát 26 szolgálati évem alatt 36-ot pergettem le. Nem kell taglalnom, hogy ez nemcsak az egészségügyi dolgozó, hanem családja számára is nehéz tehertétel. Elnézést kérek, hogy saját általánosítható példát hoztam fel, de kézzelfoghatóvá akartam tenni, hogy mit jelent a kötelező túlmunka a munkavállaló oldaláról. Igazságos-e, hogy azt a réteget, amelyik pályává-