Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-57

4773 Az Országgyűlés 57. ülése, 1989. szeptember 27-én, szerdán 4774 vádlott kívánsága szerint tétesse közzé az ítéletet és ennek rövid összefoglalóját az állam költségére. Én ezt nem javasolnám, tisztelt Országgyűlés. Nem javasolnám azért, mert ebben a vonatkozásban sem ezzel kell a rendcsinálást elkezdeni. Lesz sajtótörvény és a sajtótörvényben kell olyan rendelkezéseket elfogadni, amely kizárja azt, hogy jogerős ítélet előtt valakit már eleve elmarasztaljon a sajtó, esetleg olyan cselekedeteket rójon a terhére, amelyeket soha nem követett el. Ez nemcsak azért fontos, mert a gyanúsított becsületét védi, ez rendkívül lényeges, azért is, mert a tömegkommunikáció — esetleg hangulatkeltéssel — tulajdonképpen a bíróságokat is törvénytelenül befolyásolja. Jónéhányszor előfordult, hogy a sajtó súlyos bűncselekményekkel „vádolt" valakit — aki egyébként alapelveink szerint ártatlannak vélelmezendő — felületes információk alapján aki aztán kapott esetleg nyolc hónapot, inkább csak azért, mert ennyi időt töltött előzetes letartóztatásban, és valami nehezen bizonyított kis bűncselekmény miatt. Ezt kell kizárni, s ebben az esetben az eljárás alá kerülő becsülete és érdekei azt hiszem, sokkal alaposabban védettek lesznek. Szeretnék még egy dologra kitérni mielőtt a hatályba lépés problémájáról szólnék, és ez pedig az a következetlenség, amelyet Tóth Istvánné képviselőnő teljes joggal fölemlített. Tetszenek rá emlékezni, hogy a bevezetőben hangsúlyoztam és ma már hivatkoztam is rá, ezekben a törvényekben vannak átmeneti rendelkezések, vannak bizonyos olyan ellentmondások is, amelyeket most el kell viselnünk. Ide tartozik az a probléma is, hogy a szabálysértések e pillanatban adott esetben kedvezőtlenebb helyzetbe hozhatják az elkövetőt, mint a bűncselekményt elkövetőt. Ez nagyon súlyos kérdés, nagyon örülök, hogy a képviselőnő fölhívta erre a figyelmet. Természetesen az Igazságügyi és a Belügyminisztérium is foglalkozott már ezzel a kérdéssel, dolgozunk a megoldáson és remélem, hogy még talán e Parlament elé terjeszthetem a szabálysértési kódexet, amely ezeket az anomáliákat kiküszöböli. Ez azonban nem a büntetőeljárási törvény feladata, más összefüggésben kell vele foglalkozni, de foglalkozunk vele, és köszönjük az észrevételt is. Végezetül a hatályba lépés. A Büntető Törvénykönyv, tehát az anyagi Büntető Törvénykönyv módosításának hatályba lépésével kapcsolatosan probléma nem merült fel. Illetőleg fölmerült valami, ami a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság jelentése kapcsán ennek a jelentésnek jogász számára — ezt hangsúlyozom — világos, de laikus számára félreérthető fogalmazása folytán Debreczeni képviselő urat arra indította, hogy kifogásolja, miszerint a törvény 1. és 2. szakasza nem kerülne életbe léptetésre; azon szakaszok, mondotta, amelyek éppen az alkotmányvédelemmel kapcsolatosan intézkednek. A félreértés abban van, hogy a bizottság előterjesztése nem írja le, hogy nem az itt benyújtott törvényjavaslatnak az 1—2. szakaszáról van szó, hanem majdan elfogadott módosításokkal a Büntető Törvénykönyv megfelelő szakaszairól, így ezek a módosítások nem az Alkotmány védelmével kapcsolatos büntetőjogi tényállásokra vonatkoznak, hanem a katonai bűncselekményekkel összefüggésben arról intézkednek, hogy ki tekinthető katonának, és ennek a tételnek a hatályba léptetésére javasolt a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság — egyébként indokoltan — törvényjavaslattól eltérő időpontot. Ez a félreértés a bizottsági ülésen eloszlott, a megoldást bizottsági jelentés világossá tette — nem kívánnám ismételni —, csak annyit jegyeznék meg, hogy Büntető Törvénykönyv módosítása, ha az Országgyűlés elfogadja, azonnal, kihirdetése napján hatályba léphet. Egyetlen kivétel van, ez a katonákra vonatkozó rendelkezés, amelyre azért kell későbbi hatályba lépési időpontot meghatároznunk, mert a katonákkal összefüggő egyéb jogszabályok — ideértve a hadseregben, az ügyészségen, az igazságügyben, a belügyi szervekben született részletszabályokat — átnézésre szorulnak, átvizsgálást igényelnek, az egész apparátust át kell esetleg alakítani, meg kell fontolni a bírói és ügyészi szervezet változását ebből a szempontból. Ez azonban időt igényel. Az életbe léptetési időponttal összefüggő második probléma a büntetőeljárási törvényt érinti. Az eredeti javaslat március l-jét kívánta hatályba lépési időpontként meghatározni, csupán abból kiindulva, hogy a szükséges feltételek, amelyek részben anyagi, részben személyi, részben pedig tanulási és szemléletváltozási elemekből állnak, erre az időpontra alakíthatók ki. Két javaslat is elhangzott ezzel kapcsolatban. Egy javaslat, éppen Debreczeni képviselő úrtól, január l-jével kívánja életbe léptetni a törvényt, míg egy második, Tóth Istvánné képviselőnőtől, június l-jével. Nekem az a véleményem, hogy ha a feltételek biztosíthatók, ha nem kis nehézségekkel is, de a törvény elindulhat az útján 1990. január l-jével. Már csak azért is, mert nem minden szakaszában igényel anyagi feltételeket. Az anyagi feltételek tulajdonképpen csak az előzetes letartóztatással kapcsolatos intézkedésekkel összefüggésben megfontolandók, más rendelkezések, pl. a védő jogai nem járnak lényeges többletkiadással. Nem volna tehát értelme a büntetőeljárási törvény módosítását jelentő rendelkezések életbeléptetését túlságosan elhalasztani, ha az Országgyűlésnek a szükséges feltételek amelyek, hangsúlyozom, az előzetes letartóztatás eljárási változásával járnak együtt, nem biztosíthatók január 1-jéig, akkor vissza fogunk térni ide az Országgyűlés elé és törvénymódosítást kérünk az életbe léptetés időpontját illetően. Az előzetes letartóztatással összefüggő szakaszokra vonatkozóan. A többi működhet. De ezeket csak akkor tudjuk vállalni, ha a megfelelő feltételek addig biztosíthatók. Kivétel is van: a katonákra vonatkozó rendelkezéseket e törvény esetében is későbbi időpontban kívánjuk életbe léptetni, mert azok az indokok, amelyekre a büntetőjogi törvényjavaslattal kapcsolatban utaltam ebben az esetben is érvényesek. Tisztelt Országgyűlés! Egyetlen problémát szeretnék még megemlíteni, ami visszavisz bennünket Horváth Jenő képviselő úr javaslatához, illetőleg annak vitájához. E javaslatnak ugyanis egyetlen elemét jellemeztem olyanként, amely elvileg elfogadható, de a gyakorlatban ma nehezen keresztülvihető, és ez a törvénytelenül szerzett bizonyítékok felhasználása. Itt szeretném jelezni, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi bizott-