Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-57

4771 Az Országgyűlés 57. ülése, 1989. szeptember 27-én, szerdán 4772 zatot ilyen módon megsérti, kerüljön azonnal bíróság elé, esetleg börtönbe? Márpedig meg kell büntetni, mert nem nézhető el, hogy az őrszolgálati szabályzatot megszegje. Azt hiszem tehát, indokolt az a javaslat, hogy a katona katonai vétségért és három évig terjedhető katonai bűntettért parancsnoka által fegyelmi úton legyen felelősségre vonható. Ezt a javaslatot a magam részéről elfogadom, vele együtt a hozzá kapcsolódó kiegészítő rendelkezéseket is, amelyek a parancsnokok ebbeli tevékenységét szabályozzák. Végül szeretném megjegyezni: a katonai bíráskodás közvélemény előtti megjelenése nagyon érdekes változáson ment keresztül. Korábban, ha valaki a katonai bíróság vagy hadbíróság szót hallotta, akkor összerezzent, esetleg reszketni kezdett, mert a hadbíróságok közismerten keményebben jártak el, mint a polgári bíróságok. Most pedig mintha úgy tűnne a közvélemény előtt, hogy a katonai bíróságok valamifajta mentsvárat képeznének a katonák által elkövetett bűncselekményekkel szemben, ahol „kimossák" őket, vagy enyhébben ítélik meg cselekedeteiket. Az ítélkezési gyakorlat ismeretében azt mondhatom, hogy erről szó nincsen. A katonai bíráskodás semmivel sem enyhébb, mint a polgári bíráskodás, és nem olyan egyszerű a katonai bíróság keretében sem még a fegyelmi eljárás lehetőségét is érvényesíteni. Azzal teljesen egyetértek, hogy köztörvényes bűncselekményért fegyelmi felelősségrevonásra ne legyen mód, de kisebb súlyú bűncselekmény esetében ezt a lehetőséget javaslom fenntartani. Nos, ennyit a katonákról. Nagyon szívemből beszélt általában és különösen is Horváth Jenő képviselő úr, amikor előterjesztett jó néhány olyan részletjavaslatot, amelyet az én megfigyelésem szerint a tisztelt Országgyűlés is nagyon kedvező hangulattal fogadott. Valóban indokoltak ezek a javaslatok, többségükben el is fogadhatók. Én a magam részéről egy kivételével valamennyit el is fogadom. Ez az egy azonban —jóllehet elvileg feltétlenül tartható, indokolt — e pillanatban nehezen és sok problémával valósítható meg. Ez a Be 60. szakaszához fűzött javaslat, amely szerint a törvénytelen úton szerzett bizonyítékokat az eljárás során nem lehet értékelni. Még egyszer hangsúlyozom: elvileg teljesen egyetértek a javaslattal, s amikor sor kerül a büntetőeljárási törvény egészének a revíziójára, netán egy új büntetőeljárásjogi törvény kialakítására, a magam részéről mindent meg fogok tenni, ami akkor módomban lesz, hogy ez a szellem hassa át az egész büntetőeljárást. Most azonban ha ezt a javaslatot elfogadnánk, át kellene tekinteni az egész büntetőeljárást, további részintézkedésekre lenne szükség, amely — mondom, elvileg indokolt, de — most csak nehezen végezhető el, és csak feleslegesen késleltetnénk vele annak a törvényi javaslatnak az elfogadását, amely most előttünk van, és amelyet a legfontosabbnak tekintünk. Arról már nem is szólok, hogy törvénytelenül szerzett bizonyítékok adott esetben a vádlott javára is felhasználhatók. De ezzel együtt — jóllehet — elvben és hosszabb távra egyetértek gyakorlatban e pillanatban nem javaslom az elfogadását. A többivel egyetértek. Egyetértek a figyelmeztetés külön aláírásával is, nem olyan nagy probléma ez, de tényleg ismerje a gyanúsított a jogait, ne lehessen elsiklani fölötte a többszöri aláírás kapcsán. Már csak azért is szükség van erre, mert véleményem szerint ezt a figyelmeztetést a kihallgatás előtt kell megtenni, írásba foglalni, és a kihallgatás előtt aláíratni a vádlottal, vagy a gyanúsítottal, s utána azután a jegyzőkönyv a szokás szerinti alakisággal felvehető. Egyetértek azzal is, hogy az ügyfélegyenlőség érdekében az ügyész és az ügyvéd, a védő az eljárásban a bíróság előtt legalább azonos jogokat kapjon. Az ügyész hatóság, kétségtelen, de a bíróság előtt ügyfél. Tudom, ezt a szemléletet nagyon nehéz elfogadtatni, de mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy mégis elfogadják, és megszokják bírák, ügyészek, mindenki. Éppen ezért Horváth Jenőnek rendbírság kiszabásával kapcsolatos javaslatát elfogadhatónak találom, ahogyan elfogadhatónak találom azt is, hogy a védő legyen jelen, legyen lehetősége a jelenlétre a tanúkihallgatásoknál általában, tehát ne korlátozzuk úgy, a javaslatban írt módon. Javasolom tehát Horváth Jenő képviselő úr kiegészítő, módosító szövegének elfogadását is. Az őrizetbe vétel. Megint olyan kérdés, amely kicsit a határmezsgyén jár, mert valóban indokolt lehet az, hogy valakit, aki nagyon renitens, 24 órára a nyomozó hatóság őrizetbe vegyen, és ezzel bizonyos rendet tartson, és indokolt ennek a lehetőségnek a bíróság számára való biztosítása is. Sőt, maga Horváth képviselő úr utal arra, hogy a bíróságnál ezt nem tartja aggályosnak, mert a védő is jelen lehet. Na már most két álláspontra helyezkedhetünk: ha a védő jelen van az eljárás kezdetétől kezdve a nyomozás során ugyanúgy, mint a bíróság előtt, és a jelenléte elég védelem az őrizetbe vétel ellen a bíróság esetében, akkor ez elég védelem kellene hogy legyen elvileg a nyomozás szakaszában is. Ha viszont az egyik helyen nem fogadjuk el ezt, akkor a másik helyen sem érvényesíthető. Nos, én mégis azt mondom a tisztelt Országgyűlésnek, hogy nekem magamnak is vannak kételyeim e javasolt rendelkezéssel szemben, de más indok miatt. Éspedig azért, mert ha nagyon jelentős bűncselekményről van szó, ahol előzetes letartóztatásba kerül a tettes, akkor ez a probléma föl sem merülhet. A rendbontás ebben az esetben a büntető intézeti fegyelmi eszközökkel „honorálható". Viszont havalaki szabadlábon védekezik, akkor az előzetes letartóztatását megalapozó körülmények általában nem forognak fenn, cselekménye tehát nem olyan súlyú, hogy őrizetbe kellene venni, s alig feltételezhető olyan rendbontás, amelyet őrizetbe vétellel kellenejutalmazni. Biztosan előfordulhat, nem tudom, mi a nyomozó hatóságoknak a gyakorlata ebből a szempontból, én azonban azt hiszem, hogy a rendbírsággal megoldható ez a nyomozati szakaszban, a bíróság előtt pedig egyelőre azért javasolnám fönntartani, mert ez egy olyan lehetőség, amely a bíróság tekintélyét védi. Nem azzal érvelek, hogy mindenütt a világon megvan, de a bíróság tekintélyét védendő szükséges eszköz lehet. Néhány más javaslatról. Südi Bertalan képviselő úr javasolta, hogy fölmentést követően a bíróság a volt