Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-57

4761 Államtitkár úr válaszától azt várom, hogy rövid időn, mondjuk egy fél éven belül a rendeletet megváltoztatják. Jóllehet én a beadványban a 2/1972-es rendeletre hivatkoztam, de bízom, hogy Ön egységesen kezeli a kormány és az ÉVM rendeletet válaszában. Köszönöm. ELNÖK: Az interpellációra illetékességből dr. Gál Zoltán belügyminisztériumi államtitkár válaszol. dr. GÁL ZOLTÁN belügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Országgyűlés! Ez a némi kis zavar az illetékes megtalálásában számomra némi tartalmat is hordoz, és bízom benne, hogy az Országgyűlés számára is jelent valamifajta tartalmi mondanivalót. Nevezetesen arra szeretnék ennek kapcsán utalni, hogy a belügyminiszter 1989 július 1-je óta felelős ezért a témáért és ebből következően talán némi kis türelmet kapunk az Országgyűléstől. Tudniillik arról van szó, hogy a helyiséggazdálkodásra vonatkozóan 1984-ben született egy kormányhatározat, amely a korábbi szabályokat úgy változtatta meg, ahogy azt a képviselő úr is szorgalmazta. Nevezetesen növelte a helyiséggazdálkodás keretén belül az üzleti szempontokat, sőt növelte a tulajdonos jogait is. Ugyanakkor a tárca, amikor ezt a témát megkapta, átnézvén a feladatokat, arra a következtetésre jutott, hogy a helyiséggazdálkodás egész rendszerét meg kell változtatni, meg kell változtatni a tulajdonformák változására tekintettel, a vállalkozások ösztönzésére, beleértve a tulajdonos jogainak a növelését és főleg méginkább üzleti alapra kell helyezni. A minisztérium vezetése ezt a munkát elindította, a szakemberek ezzel foglalkoznak, munkaterveink szerint év végéig kell az elemzést és a javaslatot megtenni. Ezt követően ennek eredményétől függően természetesen kezdeményezzük a Kormánynál a szükséges lépések megtételét. Ennek megfelelően türelmet kérnék az interpelláló képviselőtől, de az ő szavai is azt jelzik, hogy tisztában van mindenki, aki ezzel a kérdéssel foglalkozik, hogy tényleg alapos elemzés és némi idő után lehet olyan hosszú távra szóló mechanizmust kialakítani, ami a helyiséggazdálkodás jelenleg valóban nagyon bürokratikus rendszerét felszámolja. Kérem a tisztelt képviselő urat és az Országgyűlést, válaszomat ezekre tekintettel elfogadni szíveskedjék. ELNÖK: Köszönöm. Kérdezem Tulok András képviselőtársamat, hogy egyetért-e a válasszal? TULOK ANDRÁS: Elfogadom a választ. ELNÖK: Köszönöm. Kérdezem az Országgyűlést, elfogadja-e az államtitkár válaszát? Kérem, hogy erről szavazzunk. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot: Az államtitkár válaszával az interpelláló képviselő egyetértett és azt az Országgyűlés nagy többséggel elfogadta. Lékai Gusztáv, Hajdú-Bihar megye 13. számú választókerületének képviselője interpellál a miniszteri, szeptember 27-én, szerdán 4762 relnökhöz a lakossági adóigazgatási eljárás általános szabályainak módosítása tárgyában. Lékai Gusztáv képviselőtársunkat illeti a szó. LÉKAI GUSZTÁV: Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Ezt a kettős megszólítást azért kellett tennem, mert értesültem róla, hogy a választ a miniszterelnök úr megbízásából a pénzügyminisztertől fogom megkapni. A lakossági adóigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 58/1981. Minisztertanács számú rendelet, s annak végrehajtására kiadott és többszörösen módosított 54/1981. PM számú rendeletek alkalmazási gyakorlatában olyan jelenséget tapasztaltam, mely megítélésem szerint állampolgári érdeket sért, az államról vallott mai korszerű felfogásunkkal ellentétes. A sérelmezett, a hivatkozott jogszabályokon alapuló gyakorlatot a következő egyszerűsített példán keresztül szeretném megvilágítani. Az állampolgár, nevezzük őt Kovács Jánosnak, gondolom miniszterelnök úr is, miniszter úr is ismeri őt, ingatlant vásárol, mert vagyoni tehetsége lehetővé teszi, előrelátása pedig jó befektetésnek minősíti. A felek közös akaratából létrejött adás-vételi szerződést Kovács János, vagy jogi képviselője benyújtja a hatóságnak, hogy eleget tegyen illetékfizetési állampolgári kötelezettségének. A hatóság megállapítja a fizetendő illeték mértékét, közli a fellebbezési lehetőség címzettjét, határidejét, valamint azt, hogy jogában áll részletfizetési vagy fizetési halasztási kérelmet kérni. Kovács János törvénytisztelő, de annyira nem tehetős ember, ezért 15 napon belül — ezt a jogszabály számára biztosítja — alapos indoklással részletfizetési kedvezményt igényel. Kovács János ráadásul őszinte, s bízik a hatóságban, hogy indokait nem vonja kétségbe. A hatóság azonban személytelen, a kérelemhez jövedelemigazolás pótlását kéri írásban. Kovács János ennek haladéktalanul eleget tesz, s változatlanul reménykedik kérelme számára kedvező elbírálásában. A hatóság tanakodik önmagával, a jogszabályban biztosított türelmi idő kitöltésével, mely 30 nap, majd dönt. Kovács János érdemtelen a kedvezményre, ezért kérelmét elutasítja, egyidejűleg adópótlék megfizetésére kötelezi. Mert döntésével egyoldalú fizetési késedelemnek minősíti első határozata és a kérelemre hozott később megszülető elutasító döntése közötti időtartamot. Kovács János ekkor szomszédol. Barátai, rokonai önzetlenül segítik, s így előteremti az illeték vagy adó összegét, s fizet. De makacs is, mert önérzete van. A késedelmi kamatot vagy adópótlékot nem tekinti jogos követelésnek, nem is adja fel postán. A hivatal felszólítja előbb, majd fizetéséből letiltja. S Kovács János dühös, mert tehetetlen, úgy érzi, kiszolgáltatott. Környezete hiába vigasztalja, hiszen önérzetén esett csorba. Mert Kovács János egyszerű és természetes észjárásával nem leli a magyarázatot arra, hogy a hivatkozott jogszabályban biztosított állampolgári jogát, s annak ügyintézését, időtartamát elutasító döntés esetén miért nem tekintik az esedékesség kezdő időpontjának. Nem érti azt sem, hogy a hivatal és az állampolgár párbeszéde miért nem minősül bírságmentes türelmi időnek? Megmondom, én is Kovács János vagyok e tekintetben. Az Országgyűlés 57. ülése, 79<