Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.
Ülésnapok - 1985-57
4759 Az Országgyűlés 57. ülése, 1989. szeptember 27-én, szerdán 4760 struktúrapolitikának olyan válságjelei vannak napjainkban, hogy a közlekedésben, hírközlésben, vízgazdálkodásban, kereskedelemben csak a működőképességet vagyunk képesek fenntartani, nem kevés áldozatok árán. Mindaz, ami itt követelés, a hiányok pótlásának igénye elhangzik e vonatkozásban, az szívünkhöz és eszünkhöz közelálló, mert az ügyünket segíti, azt a küzdelmet, amiért az infrastruktúráért küszködik a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztérium, funkciójánál fogva. Ezekkel a bevezető gondolatokkal látszólag kitértem a válasz elől, kockáztatva az Országgyűlés döntését, hogy elfogadják-e a válaszomat, vagy nem. De szólnom kellett erről, hogy tisztában legyenek mindannyian azzal — amikor Önök a válaszomról igennel vagy nemmel szavaznak —, hova, kinek címezik döntésüket. Ezek után pedig válaszolok. A Kunszentmiklós—Tas vasútvonal feletti felüljáró újjáépítése a fővárosi tanács illetékességi körébe tartozik. Ezért a válaszunkat a főváros álláspontjának ismeretében tudom megadni. A felvett problémát érzékelteti, hogy a fővárosban 26, az agglomerációs területen 13 helyen a forgalom nagysága és biztonsága ugyanígy indokolná a külön szintű közúti átvezetés létesítését, mint az előbb említett vasútvonal fölötti fölüljáró. Egyetértek a felüljáró szükségességével, nincs vita közöttünk. A jelenlegi szintbeni átvezetés és majdani felüljáró a budapesti úthálózat része, a beruházás a főváros közlekedésfejlesztési tervében évek óta szerepel; de nincs rá pénze a fővárosnak. A pénzügyi fedezettel nem rendelkező fővárost ezen interpelláció kapcsán is felkértük az érintett terület komplex forgalomszervezési felülvizsgálatára. Erről a főváros és a minisztérium együttesen tájékoztatja az érintett körzet lakosságát és képviselő urat. Mit tesz a tárca ezen túlmenően? Ezt a feszültséget enyhíteni forgalomszervezéssel próbáljuk. A világbanki hitelekkel finanszírozott MO autópálya gyűrű építését gyorsabb ütemben, saját erőforrások kiegészítésével valósítjuk meg, 1990 végén várhatóan forgalomba helyezhető ez a szakasz, ami főként a nehézgépjárműfbrgalom elvezetésével, lényegesen javíthatja a térség közlekedésének gondjait. A végleges megoldást jelentő felüljáró megoldásáig előbbin túlmenően a Fővárossal közösen további forgalomszervezéssel — tudjuk a problémát enyhíteni. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kérem, hogy kényszerszülte megoldási módot jelentő válaszomat elfogadni szíveskedjenek. ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem Juhász Ferenc képviselőtársamat, egyetért-e a válasszal? JUHÁSZ FERENC: Tisztelt Államtitkár Úr! Megértve a Kormány és az általam tisztelt tárca gondját, az a kérésem, hogy Önök is értsék meg a területen élők évtizedek óta igen súlyos gondjait, hiszen a második világháború óta kevés híd van, amelyet akkor lerobbantottak és nem lett újjáépítve; azóta a forgalom a többszörösére növekedett. Én örömmel fogadtam azt a forgalomtechnikai intézkedést, ami várhatóan valamelyest enyhíti a térség közlekedési gondjait és feszültségét, de a konkrét kérdésre, hogy mit tud tenni a tárca és a főváros — hiszen a fővárosban is többször jártam már ebben az ügyben —, nem kaptam megnyugtató választ, így sajnálom, de nem tudom elfogadni a válaszát. ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem az Országgyűlés, hogy elfogadja-e dr. Udvari László államtitkár válaszát? Erről szavazzunk most! (Megtörténik.) Kimondom a határozatot, az interpellációra adott válasszal az interpelláló képviselő nem értett egyet, az Országgyűlés 166 igen szavazattal, 50 nemmel és 79 tartózkodással elfogadta a választ. Tulok András Veszprém megye 9-es választókerületének képviselője interpellál a belügyminiszterhez a 2/1972. számú ÉVM rendelet megváltoztatása tárgyában. Tulok András képviselőtársamat illeti a szó. TULOK ANDRÁS: Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az 1/1972. (I. 19.) számú kormányés a 2/1972. (I. 19.) számú ÉVM rendelet a nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérbeadását szabályozza. Kihangsúlyozom tisztelt képviselőtársaimnak, hogy csak a nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérletéről van szó. Mielőtt szót kértem, egyeztettem az Országgyűlés Hivatalával, indítvány, vagy interpelláció formájában vigyem döntésre az ügyet. Interpelláció mellett döntöttünk, hogy ne kelljen beavatkozni a sorrendiségbe. Az elmúlt néhány évtizedben Magyarországon olyan sajátos bérleti szisztéma jött létre, amelyben meglehetősen összekeveredett a résztvevők szerepköre. Az 1972-es kormányrendelet alapján a bérlők jogai erősebbek, mint a tulajdonosoké, és ez patthelyzetet teremtett . Mindkét fél, tehát a tulajdonos és a bérlő egyaránt megoldást vár. Jogállamot akarunk, vállalkozók országa leszünk; amíg megvalósulnak céljaink, addig jónéhány rendeletet meg kéli változtatni. Annak reményében interpellálok, hogy rövid időn belül kezdeményezi a Kormány az 1/1972-es rendelet megváltoztatását. Hogy tisztelt képviselőtársaim pontosan értsék miről van szó, elmondom, hogy a rendelet alapján az állampolgári tulajdonban lévő, nem lakás céljára szolgáló helyiséget csak akkor lehet felmondani, ha a bérbeadó a bérlőnek hasonló helyiséget csereként felajánl. A kormányrendelet 18. § (2) bekezdése ellen van kifogásom, amely kimondja, idézem: ,,A felmondás a következő hónap utolsó napjára szólhat és a bérbeadó köteles a felmondással egyidejűleg a bérlő részére ugyanabban a városban megfelelő üres cserehelyiséget felajánlani." Ez ellen van kifogásom. Nem lehet a tulajdonost kötelessé tenni, hogy gondolkodjon a bérlő helyett. Itt nem lakásról van szó, hanem üzlethelyiségről, ahol a tulajdonos is vállalkozni szeretne. A vállalkozók parlamenti csoportjának a színeiben is mondom, amit mondtam. Meggyőződésem, ezt az országot a magánvállalkozások fogják kiemelni, közelíteni Európához. Ehhez a folyamathoz egy kis tüske az 1/1972-es és a 2/1972-es kormány-, illetve ÉVM számú rendelet.
