Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-57

4757 Az Országgyűlés 57. ülése, 1989. szeptember 27-én, szerdán 4758 milliárd forintot kellene beruházni. Ez a pénz a Magyar Államvasutak közel egyévi összes beruházási lehetőségének felel meg. Meg vagyok győződve arról, hogy ennek az országrésznek gazdasági, demográfiai, foglakoztatási válságát nem a kisvasút megszüntetése, amit más közlekedési rendszerrel pótoltunk, hanem az iparpolitika és agrárpolitika váltotta ki. Ezen országrész társadalmi, gazdasági elmaradottságának javítása ma egyik fontos problémája a Kormánynak. Ennek keretében a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztérium e felzárkóztatási folyamathoz egy infrastruktúrafejlesztési programmal járul hozzá olymódon, hogy ennek a térségnek a közlekedési rendszerét és távközlési rendszerét, 1990-ig újból felülvizsgálja, és azokat a vasúti szállítási problémákat, amelyeket a kisvasút megszüntetése okozott, szembesíti az eddigi úthálózati és szállítási rendszer-fejlesztéssel, s ha kell kiegészíti újabb fejlesztésekkel és intézkedésekkel, amelyek segítik a térség társadalmi-gazdasági felzárkóztatási folyamatát. Erre vonatkozóan a Minisztertanács néhány héttel ezelőtt döntött és a térség fejlesztési programját elfogadta. Megjegyzem, hogy ha ehhez az egy-másfél milliárd forintos beruházáshoz szükséges forrásteremtés lehetőségét vizsgáljuk, akkor reálisan elsősorban nem állami eszközökre kell számítani a gazdaságélénkítő programban, hanem vállalkozás szerű akciók is szükségesek a vasút újrateremtéséhez. Azt is meg kell mondani, hogy eddig a vállalkozásszerű vasút-újjáépítési kísérletek nem jártak eredménnyel, mert gazdaságossági számításokkal nem voltak alátámaszthatók. Készek vagyunk e közlekedési, hírközlési programunk keretében ennek az újravizsgálatára, de felelősen nem lehet ígéretet tenni ennek a vasútnak az újjáépítésére kizárólagos állami eszközökből. Kérem, válaszomat elfogadni szíveskedjenek. ELNÖK: Köszönöm a választ. Megkérdezem dr. Földy Ferenc képviselőtársamat, hogy elfogadja-e azt. DR. FÖLDY FERENC: Én elsősorban népképviselőnek tartom magamat. E térségben százezren élnek olyan elmaradott környezetben, hogy a választ nem tudom elfogadni. Jó lett volna az államtitkár úrtól hallani, hogy az általa beígért programban mennyibe kerül az útépítés. Véleményem szerint több mint másfél milliárdba. Új erőforrásokat kell keresni és mobilizálni, hogy a hátrányos helyzetű térségben élő emberek kézzelfoghatóan érezzék a kormány támogatását, visszanyerjék elvesztett hitüket és életkedvüket, ne vándoroljanak el. Véleményem szerint nem csak bodrogközi és hegyközi probléma ez, más területen is vannak ilyen gondok, így nem tudom elfogadni a választ. (Taps.) ELNÖK: Kérdezem az Országgyűlést, hogy elfogadja-e dr. Udvari László államtitkár válaszát. Kérem, hogy erről szavazzunk. Kimondom a határozatot: az államtitkári válasszal az interpelláló képviselő nem értett egyet, és tekintettel arra, hogy csak nyolcvan képviselő fogadta el a választ, ezért az Országgyűlés sem fogadta el azt. Az interpellációt állásfoglalás céljából és jelentés elkészítése céljából, amit kérek, hogy a bizottság a következő ülésszakra terjesszen be, az építési és közlekedési bizottság hatáskörébe utalom. Juhász Ferenc, Budapest 62-es választókerületének képviselője interpellál a közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszterhez Soroksár térségében a Kunszentmiklós—Tass vasútvonal feletti közúti felüljáró újjáépítése tárgyában. Juhász Ferenc képviselőtársamat illeti a szó. JUHÁSZ FERENC: Tisztelt Ház, tisztelt Államtitkár Úr! A főváros XX. kerületének két közigazgatási egysége, Erzsébet és Soroksár, valamint a déli kerületek között a második világháború óta közúti kapcsolat csak szintbeli kereszteződéssel biztosított, mivel a közúti felüljáró a háborús események során megsérült és lebontásra került. A második világháborút követően számos elképzelés született a híd újjáépítésére, melynek szükségességét a fóvárosi tanács, a MÁV, valamint a közlekedési tárca elismerte, de megvalósítására — alapvetően anyagi okokra hivatkozva — nem került sor. Az elmúlt évtizedekben a dél-pesti kerületek között a keresztirányú forgalom jelentősen megnőtt, és azt terelő útvonalon, két szintbeli vasúti átjáróval kell Soroksáron lebonyolítani. Azt hiszem, nem szükséges külön részleteznem, hogy ez milyen balesetveszélyes, és milyen áldatlan állapotokat jelent az érintett területen lakók számára. A nemzetközi kamionparkoló megépítésével a nagy gépjárművek forgalma tovább nőtt, az építés alatt álló Szentlőrinci úti lakótelep, valamint a területre tervezett fővárosi nagybani zöldségpiac kialakítása a jelenlegi elviselhetetlen állapotokat kaotikussá változtatja. A fővárosi tanács közlekedési koncepciójában a várható megvalósítást ismét pénzügyi lehetőségek függvényében az 1991. évet követő időszakra tervezi. Ismerve a jelenlegi állapotokat, az ott lakók már ma is elviselhetetlen körülményeit, Soroksár és a dél-pesti kerületek megoldatlan keresztirányú tömegközlekedését, a Jahn Ferenc Kórház lehetetlen megközelítését, kérdem államtitkár úrtól, mit tud tenni a tárca Soroksár térségében a Kunszentmiklós—Tass vasútvonal feletti közúti felüljáró mielőbbi újjáépítéséért, amelyre az elmúlt évtizedekben az ígéretek ellenére nem került sor. Köszönöm. ELNÖK: Az interpellációra ismételten dr. Udvari László államtitkár válaszol. DR. UDVARI LÁSZLÓ közlekedési, hírközlési és építésügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Juhász Ferenc képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előbbi és a jelen interpellációs problémakör is egy olyan, amely a korábbi, több évtizedes magyar gazdaságpolitikából következik objektíven. Amikor itt a közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszterhez címzett interpellációt nyújtanak be, akkor valójában az elmúlt évtizedek politikájának megfelelő infrastruktúra elhanyagolását kérik számon, és kérik azonnali orvoslását a jelenlegi kormányzattól. A múltbéli infra-