Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.
Ülésnapok - 1985-57
4755 Az Országgyűlés 57. ülése, 1989. szeptember 27-én, szerdán 4756 Kimondom a határozatot. Az interpellációra adott választ az interpelláló képviselő tudomásul vette, az Országgyűlés 71 százalékos többséggel elfogadta. Dr. Földy Ferenc, Borsod-Abaúj-Zemplén megye 18-as választókerületének képviselője interpellál a miniszterelnökhöz a bodrogközi kisvasút vonalának viszszaállítása tárgyában. Dr. Földy Ferenc képviselőtársamat illeti szó. DR. FÖLDY FERENC: Tisztelt Alelnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Mindenekelőtt az interpellációt szeretném pontosítani. A bodrogközi és a helyközi vasútvonal visszaállítása tárgyában kívánok interpellálni. Tisztelt Országgyűlés! Sokan tapasztalhatták, hogy a nép évek múltán sem tud felejteni. Lehet-e feledni azt, ami jó volt, ami életminőséget jelentett számára. így van ezzel Zemplénben a bodrogközi és a hegyközi ember is, aki a mai napig nem tudja feledni és elfogadni az 1976-ban, illetve 1980-ban önkényesen megszüntetett kisvasút hiányát. Igen súlyos következményekkel járt a lakosság, a helyi ipar és a mezőgazdaság számára egyaránt a kisvasút megalapozatlan felszámolása a térségben. Évente több tízmillió forintos többletkiadást jelent a vasútvonal hiánya az itt élők számára. Csak egy példát említenék, hogy mennyivel gazdaságosabb a vasút mint a közút. A Bodrogközből 500 tonna cukorrépa elszállításához egy mozdonyra, 15—20 vagonra, egy mozdonyvezetőre és vonatkísérőre, valamint üzemanyagra van szükség. Közúton ugyanezen mennyiség fuvarozásához 100 darab 5 tonnás teherautó kell, 100 gépkocsivezetővel és 100 autóra elegendő üzemanyag. Ha ebből csak az üzemanyag felhasználását vetjük össze, a közúti 15-szőröse a vasúti fogyasztásnak. Napjainkban a Bodrogköz és a Hegyköz sorvadása erőteljesen felgyorsult, a települések egyre inkább elnéptelenedtek. Az utóbbi években átlagosan 25 százalékkal csökkent a lakosság száma, Ricsén, Tiszakarádon, Talkodon pedig több mint 30 százalékkal élnek kevesebben. Az elvándorlásban kétségtelen, hogy a vasút megszűnése is erősen közrejátszott. Ha vonat lenne, nem vándorolnának el annyian a térségből, közelebb kerülnének az emberek a zempléni városokhoz, olcsóbb lenne a megélhetés. Ipari üzemek telepedhetnének ide, hiszen a vasúttal az infrastrukturális ellátottság is nagyban javulna. Beszűkült az itt élők mozgástere, elhelyezkedési lehetőségeik minimálisra apadtak. Mindez arra utal, hogy e terület az ezredfordulóra átlépi a társadalmi agónia küszöbét. Közös feladatunk, hogy ezt megakadályozzuk. Ezért nem tudjuk elfogadni Derzsi András közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszter folyó év július 11-én kelt válaszlevelét, melyet a hegyközi vasútvonal újjáépítésével kapcsolatban írt. Nem tudjuk elfogadni a miniszter úr levelének azt a részét, hogy a kisvasút megszüntetését gazdasági okok indokolták. A számítások ugyanis csak a MÁV szempontjait vették figyelembe, nem voltak tekintettel a térség komplex gazdasági helyzetére. Arra sem lehet hivatkozni, hogy mind a megye, mind a város akkori vezetése egyértelműen követelte a Sátoraljaújhely főutcáján vezető kisvasút megszüntetését. Hiszen az itt élő lakosság véleményét senki sem kérte ki. Nem szabad egy 3—4 kilométeres szakasz áthelyezésének követelését a teljes vasút megszüntetésének igényével azonosítani. Nem is beszélve arról, hogy amikor ez a kérdés napirendre került, a vasút bodrogközi részét már rég felszámolták. Szükségesnek látszik annak kimondása, hogy a kisvasút megszüntetését eredményező döntés nem volt megalapozott, ellenkezőleg: súlyos tévedés volt az akkori körülmények között is. A Bodrogköz és a Hegyköz vasútvonalainak megszüntetése minden elemében antidemokratikus volt. A térség lakói azt az értéket kérik és követelik, melyektől annak idején megfosztották őket. A miniszter úr elvi egyetértése tiszteletre méltó, de vasútvonal megépítéséhez kevés. Pénzre van szükség, ezt a Kormánynak kell biztosítani. A Bodrogközben és a Hegyközben élő emberek, az itt működő üzemek az ehhez szükséges összeget nem tudják előteremteni, mivel többszörösen hátrányos helyzetük miatt amúgyis támogatásra szorulnak. Jogos igénye az itt élő közel százezer állampolgárnak a vasút megszüntetésével okozott károk jóvátétele. A vasúti közlekedés visszaállítását kérjük a régi kisvasút vonalát megközelítő útvonalon. Kérésünk az, hogy az előkészítő munkálatok még ez évben kezdődjenek el. Interpellációmat a térség, és Borsod-AbaújZemplén megye képviselőivel, a sárospataki városi tanács határozatával, valamint 25 ezer állampolgár aláírásával támogatva terjesztettem elő. Kérem ennek elfogadását. (Tips.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Az interpellációra a Kormány nevében az illetékes államtitkár, dr. Udvari László válaszol. DR. UDVARI LÁSZLÓ: Tisztelt Földy Ferenc képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Személy szerint nehéz helyzetben vagyok, amikor egy ilyen, szívemhez közel álló országrész közlekedési hálózata ügyében kell válaszolnom. Megteszem tisztemnél fogva és meggyőződéssel 1976-ban ennek a gyengeforgalmú, veszteséges vasútvonalnak a megszüntetését nemcsak a MÁV, hanem népgazdasági, gazdaságossági számítások alapján egy akkori kormányprogram részeként határozta el az akkori közlekedési miniszter egy tárcaközi bizottság jóváhagyása mellett. Amikor őszinte szimpátiámat nyilvánítom ki a bodrogközi és hegyközi embereknek a nosztalgiája és nemcsak nosztalgiája, hanem jelenlegi mindennapi közlekedési körülményeit is befolyásoló probléma iránt, egyúttal felelősen szólni kell az Országgyűlés színe előtt arról is, hogy ma ennek a vasútnak a helyreállítása súlyos, társadalmi-gazdasági hasznát tekintve aránytalan terhekkel járna. Keskeny nyomtávú vasútvonalra újjáépíteni ezt a vonalat nem lenne célszerű, ugyanakkor költségei sem lennének lényegesen olcsóbbak, mint egy normál nyomközűnek. Amit Földy Ferenc képviselő úr most az interpellációban kezdeményezett — az másfél milliárd forintba kerülne. Ugyanakkor, hogy ez a vasút az országos hálózatba korszerű módon bekapcsolódhassék, ahhoz további 5
