Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-48

4035 Az Országgyűlés 48. ülése, 1989. május 30-án, kedden 4036 nyékre, tanácsokra, ismeretekre. Még egyszer köszönöm minden felszólalónak az elmondottakat. Ha megengedik, nem válaszolnék minden képviselőnek egyenként, hanem a problémákat próbálnám röviden vázolni, és — ha lehetséges — megválaszolni. Az első kérdés: a törvény időszerűsége, kapcsolata a tulajdonviszonyokkal, illetőleg a tulajdonviszonyok reformjára vonatkozó koncepciókkal. Olyan kérdés, amellyel — legalább is azt gondolom — bevezetőmben elég sokat foglalkoztam. Megismételni érveimet nem szeretném. Két megjegyzésem volna. Az egyik azért, mert képviselői indítvány kapcsolódik hozzá. Az első megjegyzésem az, hogy ennek a törvénynek az időszerűsége aligha vitatható. Aligha vitatható, mert amint valaki itt helyesen megjegyezte: máris elkésett. Valóban nem több, mint a társasági törvény kiegészítője, a társasági törvény működésének egyik feltétele. Itt használnám fel az alkalmat arra, hogy megköszönjem azokat a dicsérő szavakat, amelyek a társasági törvénnyel összefüggésben néha talán ennek a törvénynek a kárára is elhangzottak. A kettő közti különbség nem a minőség! A kettő közti különbség a két törvény természete! Az első: megalapozó, a társadalmi viszonyok tartalmát, a gazdasági viszonyok és folyamatok alakulását alakító, befolyásoló jogszabály, — a második: ennek a technikai következménye. Nyilvánvalóan nem lehet olyan, mint az első volt, de nagyon büszkék vagyunk rá mindannyian, akik részt vettünk az első előkészítésében, hogy ennek az emléke a mai parlamenti vitában is jelen van. Nos, olyan törvényt terjesztettünk most az Országgyűlés elé, amely sem többet, sem kevesebbet nem akar, mint megnyitni a társasági törvény előtt az utat, elősegíteni alkalmazhatóságát, éspedig diszkrimináció nélkül, a gazdaságban működő valamennyi tulajdonformához kapcsolódva. Ha elfogadtuk — és elfogadtuk az Alkotmány szabályozási elveinek a vitája során is és hangoztatjuk is állandóan, hogy a tulajdonviszonyok nem épülhetnek fel hierarchikusan, a tulajdonviszonyoknak semlegesnek kell lenniök a gazdasági életben, akkor aligha vállalható az, hogy az átalakulási törvénynél csak az egyik vagy csak a másik tulajdonviszonyhoz kapcsolódó szervezeti formáknak adjunk lehetőséget a működésre, az átalakulásra és a fejlődésre. Azt hiszem, ez minden általunk elfogadott elvvel, a gazdaság nyitásával és liberalizálásával, a reformmal és a piacgazdasággal a legvégsőkig ellentétes lenne. Éppen ezért, minthogy ez ilyen tulajdonviszony-semleges törvény, vagy legalábbis ilyen kíván lenni, áll a következő megállapítás is: nevezetesen: nem kell várni addig vele, amíg a tulajdonviszonyokra vonatkozó koncepciók ki nem alakulnak és a tulajdoni reform törvényileg is meg nem történik. Biztos, hogy jobb lenne, sőt — azt hiszem, hogy ezt senki sem vitatja — az lenne az optimális, ha már rendelkeznénk a tulajdonviszonyokra vonatkozó új koncepciókkal, bár ebben az esetben sem ennek a törvénynek lenne feladata, hogy a tulajdonviszonyokat szabályozza. Minthogy azonban ilyen kimunkált koncepció alapján való szabályozás egyelőre még nem várható, addig is lépni kell viszont az átalakulás szabályozása nem tűr halasztást. Ahogy ezt már mondottam, a kis lépések, az előrehaladás minden egyes lehetséges momentumának kihasználása is segít ebben a gazdasági helyzetben a kibontakozáshoz. Idekapcsolódik az a képviselői javaslat, amely szerint az Országgyűlés utasítsa vissza ezt a törvényt és e egy parlamenti ad hoc bizottság tárgyalja meg és hozza ide ismét júliusban. Ha ennek a javaslatnak az a célja, — és én úgy vettem ki, hogy ez a célja, ez az indoka, — hogy nincsenek a tulajdonviszonyok koncepcionálisan rendezve, akkor, azt hiszem, hiába várnánk egy parlamenti ad hoc bizottságtól júliusig újabb törvényt, mert a tulajdonviszonyok, átalakulásuk, reformjuk, a rájuk vonatkozó koncepció egy-két hónap alatt aligha alakítható ki. Nagyon jó lenne, ha sikerülne ezt megtenni. Sajnos azonban — ismervén az eddigi vitákat — ez lehetetlennek tűnik. Olyan mértékben eltérnek egymástól a közgazdasági és politológiai szakterületen a nézetek és a felfogások, hogy ezeket úgy, hogy erre törvényt alapíthassunk, két hónap alatt, de még talán négy hónap alatt sem lehetséges egyeztetni. Várni pedig — mint már ezt próbáltam érzékeltetni — nemcsak nem célszerű, nemcsak nem hiba, hanem ahogy itt valaki megfogalmazta: bűn is! Én tehát tisztelettel kérem az Országgyűlést, hogy eme képviselői indítványt ne fogadja el, ezzel ugyanis a helyzet mit sem változna. Felmerültek kérdések most már konkrétan a vagyonkezelés és a vagyonértékelés összefüggésében. Erre nézve is elmondtam az indokaimat, a kormány indokait: miért tartjuk lehetségesnek egy kialakított vagyonkezelő szervezet és erre vonatkozó eljárás nélkül ezt a törvényt életbe léptetni. Nem szeretném megismételni. A kormány amúgyis felelősséget vállalt ugyancsak képviselői indítványra, hogy ezt a vagyonkezelői szervezetet, illetőleg a rá vonatkozó törvényt október 31 -ig benyújtja a parlamentnek. Ehhez csak azt tenném hozzá, hogy ismereteim szerint — s az ismereteket azoktól szereztem, akik a gyakorlatban dolgoznak, részvénytársaságok és egyéb gazdasági társaságok kialakításán fáradoznak — egy fél év alatt egy ilyen átalakulást a legjobb szándékkal is nagyon nehéz elvégezni. Nagyon valószínű, tehát, hogy október 31-ig — mire ez a törvény beterjesztésre kerül — nagyon kevés állami vállalat alakulhat át társasággá, egyszerűen technikai okok miatt. Viszont ha nem indul meg ez az átalakulási folyamat a törvény alapján, akkor október 31. benyújtott törvény elfogadása után félévre várhatnánk esetleg eredményeket. Én tehát tisztelettel kérem ismét hogy az Országgyűlés fogadja el ezt az ajánlatot és október 31-ig a vagyonkezelésre vonatkozó törvény előterjesztésre kerül. A második probléma a vagyonértékelés. Kérem szépen: próbáltam érzékeltetni — feltehetően nem eléggé határozottan vagy alaposan, és ez az én hibám —, hogy a vagyonértékelésre vonatkozó koncepciónak ugyancsak nagyon sok körültekintést igénylő szabályozásnak kell lennie, ha ezt szabályozni akarjuk. Egyébként egy bizonyos elképzelés itt a te-