Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-57

4749 Az Országgyűlés 57. ülése, 1989. szeptember 27-én, szerdán 4750 városkörnyék lakói az eltérő díj alkalmazását jogtalannak és igazságtalannak tartják, mivel különbséget tesz a város polgárai között, és a nagyobb terhek egyoldalúan a városhoz csatolt települések lakóit érintik elsősorban. Erre kérek választ. ELNÖK: Köszönöm szépen. Az interpellációra dr. Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter válaszol. DR. MARÓTHY LÁSZLÓ környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter: Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Parlament! A képviselő úr által megfogalmazott problémakör országos jellegű és típusú. A megoldásán az elmúlt esztendő során dolgoztunk. Tulajdonképpen karnyújtásnyi távolságban vagyunk a végleges megoldástól. Az interpelláció megismerése után munkatársaim révén megkerestem a képviselő urat. A megoldás idejében és módjában ez ideig nem sikerült megállapodni. Ezért élek azzal a lehetőséggel, amelyet a Házszabály biztosít: 30 napon belül a képviselő úrnak és a Ház elnökének írásban fogalmazom meg a válaszomat. Köszönöm. ELNÖK: Köszönöm szépen. Javaslom, hogy az Országgyűlés értsen egyet azzal, hogy a miniszter 30 napon belül írásban nyújtsa be a választ. Erre a Házszabály számára lehetűséget ad. Angyal Imre, Veszprém megye 4. választókerületének képviselője interpellál a környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszterhez Balatonfüred térségének vízgazdálkodási gondja tárgyában. Angyal Imre képviselőtársamat illeti a szó. ANGYAL IMRE: Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Interpellálni kívánok a vízgazdálkodás választókerületemet nyomasztó gondjairól. Üdülési főidényben a térségben az állandó lakosság három-négyszerese számára kell gondoskodni az ivóvízről, ugyanígy a szennyvíz tisztításáról is. Erre a feladatra se vízellátó, se a szennyvízkiemelő rendszer nincs kiépítve. A nyáron a szomszédos Révfülöp környezetében kiéleződött helyzetről szerezhettünk tudomást a sajtóból, a televízióból, de ugyanígy csak sajtónyilvánosság nélkül — többnapos vízhiány volt Balatonfüred arácsi városrészén is. A hatodik ötéves tervidőszakban tervezett 8000 köbméteres csúcsvízmű megépítése ilyen tekintetben halaszthatatlanná vált, és ez a vízbázis, ennek a fejlesztése jelentősen segíthetné a térség vízellátási és csatornázási gondjainak megoldását. Itt érdekek is ütköznek egymással. Egyrészt az olcsó vizet drága pénzért állítjuk elő ivóvíz minőségben és — sajnos — nincs is belőle elegendő. A Balaton-part vízminőségvédelmét nemcsak a part mentén, hanem annál inkább a felettes vízgyűjtő területen is elsődlegesen és ennek szavatolásával meg kell oldani. A közvetlen parti települések tehermentesítését szolgálná, ha az egyébként kellemes környezetben lévő héttér-településeken is mielőbb sor kerülne az előbb említett vízmű megépítésére. A lakosság hozzájárulási szándéka ismert a miniszter úr előtt is, azonban központi támogatás hiányában ez a folyamat igen lassú. Például Pécsely község tanácsa 1990. évig tervezte négy társközségének vízellátását. Az anyagi lehetőségek ismeretében jelenleg csak másfél község kap vizet e térségben. Javítani lehetne az átalánydíjak rendezését, — mint Tollár József is szólt előttem e tekintetben — viszont ehhez is pénz kell, mert a fogyasztási órák elhelyezése lenne indokolt. Ismertek előttünk is ezek a gondok. Csak egy példa: DRW tehát a Dunántúli Regionális Vízmű Vállalat mérései szerint a vízfogyasztásnak mintegy 40 százaléka locsolásra került. Ellenőrizni lehet, közhírré lehet tenni, a vízkorlátozást, de érdemleges eredményeket nem tudunk elérni e tekintetben. Itt az állampolgári fegyelem is megkérdőjelezhető. A Balaton északi oldalán, Tihanytól Balatonvilágosig a tisztított szennyvíz nem a Balatonba, hanem a veszprémi Séden, valamint a Sárvíz- és a Nádorcsatornán át a Dunába kerül. Azonban a jelenlegi főműkapacitások csak fokozatosan teszik lehetővé a települések társulati úton való, zökkenőmentes gyűjtőcsatorna-hálózatánaképítését. Ugyanígy fékező hatású a társulati fejlesztéshez rendelkezésre álló szűkös hitelkontingens és állami támogatás. Sajnálatos tény, hogy a Balaton-parton közülmúltban megépült regionális csatornarendszer szennyvízátemelőinek működésével együttjár bizonyos bűz. Az ennek csökkentésére felszerelt berendezések nem elég hatásosak és zajosan is működnek. Továbbfejlesztésük szükséges ahhoz, hogy se szag-, se zajhatásuk ne legyen. Ezek műszaki megoldások, nyílván a szakembereknek kell ezeket a kérdéseket kidolgozni. A felsoroltakon túl mind a 2003/83-as, mind pedig a 2020/86-os minisztertanácsi határozatok a Balaton vízminőségének védelme érdekében a tóba ömlő vizek minőségét javító intézkedéseket írja elő. Ezekhez a feladatokhoz akkor pénzt is rendeltek, ám ezek időközben megfogyatkoztak. Viszont a balatoni idegenforgalom fenntartása országos érdekünk. Annak bevétele a nemzeti jövedelmet gyarapítja. Mindannyiunkat. Az országos jelentőségű gyógy- és üdülőhelyi jellegre tekintettel úgy ítéljük meg, hogy az itteni infrastruktúra fejlesztése kormányzati feladat is. Ezt a helyi települések képtelenek saját erőből, fejkvótából megoldani. A gondok megoldása fontos társadalompolitikai feladatként jelentkezik térségünkben, viszon — mint említettem — egyedül ezt a kérdést a helyi tanácsok és a helyi települések önállóan nem képesek megoldani. Tehát a helyi igyekezet országos rásegítés nélkül országos kérdéskörben és érdekkörökben is csak jámbor szándék maradhat. Ezért kérem ehhez tisztelettel a miniszter úr és a tárca segítségét, hogy e gond megoldásban előre tudjuk lépni ELNÖK: Köszönöm szépen. Az interpellációra Dr. Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter válaszol. DR. MARÓTHY LÁSZLÓ: Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Parlament! A Balaton vízellátásának a dolgát szemlélve magam hasonló megállapításra jutottam, mint Angyal Imre