Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-57

4727 Az Országgyűlés 57. ülése, 1989. szeptember 27-én, szerdán 4728 már én is felhívtam a figyelmet arra, hogy nincs minden városban bíróság és ügyészség. Akkor is szorgalmaztam, hogy városomban, Vásárosnaményban a visszaállítására mielőbb sor kerüljön. Tudom, hogy az Igazságügyi Minisztérium illetékesi már bíztató lépéseket tettek ezügyben, amit e helyen is szeretnék megköszönni. Ennek ismeretében is hangsúlyozom: amennnyiben a tisztelt Ház ma elfogadja a büntetőeljárásról szóló törvény módosítását, aminek következtében várhatóan még költségesebbé válik a büntetőeljárás ott, ahol az őrizetbe vétel, az őrzés, a bíróság és az ügyészség nem azonos helységben van, méginkább fontos, hogy a visszaállításuk megtörténjen. A törvényjavaslatot, észrevételeimmel együtt is a tisztelt Háznak elfogadására javaslom. Köszönöm a figyelmet. (Taps) ELNÖK: Most dr. Horváth Jenő, Budapest 1. számú választókerületének képviselője szól. DR. HORVÁTH JENŐ: Tisztelt Országgyűlés! Egész éjszaka azon gondolkoztam, vajon nem lehetetlen feladatra vállalkozom-e azután, hogy az általam előterjesztett módosító indítványokkal saját bizottságom sem értett egyet. Nem lehetetlen-e a feladat, amikor Önöknek tíz percben kell elmagyarázzam álláspontom megalapozásának indokait, úgy, hogy ismételten egy olyan törvényszöveg áll előttünk, amely nem tette lehetővé a jelenleg hatályos szöveg és a módosítás összehasonlítását azok számára is, akiknek nincs a birtokában a Btk vagy a BE. Ezek mind megnehezítik a feladatomat. Megnehezíti az is: az ember általában ha úgy érzi, hogy nehéz feladat hárul rá, akkor vagy szárnyakat kap, vagy összeroppan a teher súlya alatt. Én szeretném, ha az első megoldást tudnám választani és ez alatt a rövid idő alatt sikerülne annyi empátiát kiváltani Önökből, hogy megértenék javaslataim büntetőjogelméleti hátterét, megértenék azt, hogy enélkül a javaslat jószándék, de nem viszi végig azt a gondolatot konzekvensen, amelyre a bevezetőben az indokolás utal. Különösen szükségessé teszi az általános gondolatokkal való foglalkozást az is, hogy szülőföldem most felszólaló képviselője azt is megkérdőjelezte: vajon az alkotmánymódosítás előtt szükség van-e a büntetőanyagi és a büntetőeljárásjogi szabályok módosítására. Azért szeretném hangoztatni: lehet, erre azt mondanunk, hogy kis sarkalatos törvény, de sarkalatos, azok közé tartozik, amelyeken változtatnunk kell akkor és olyan gyorsan, ahogy erre a lehetőségünk megvan. És hogy ez így van, ebben a témában verset idézni nem lehet, de lehet a tudományt idézni, mégpedig egy olyan tudós tollából, aki nem ma, hanem több mint 20 éve foglalkozott ezzel — dr. Király Tibor professzor —, és erről a témáról néhány gondolatban a következőket írja: ,,A büntetőügyek sorsától emberek sorsa függ. Nemcsak a terhelté, hanem másoké is. A büntetőeljárás sokszor különböző társadalmi érdekek és nézetek ütközőtere. A büntetőeljárás olyan hatalom, amely embereket törölhet ki az élők sorából, megfoszthatja Őket szabadságuktól, vagyonuktól, becsületüktől. A büntetőeljárás útján békeidőben is háborút lehet folytatni, eljárásában a bírák rosszindulata, tévedése vagy tudatlansága tragikus következményekkel járhat. Ez a magyarázata annak, hogy a büntetőeljárás lefolytatását jogi normák közé szorítják, nem bízzák mikénti szabályozását kinek-kinek kényére-kedvére. Igyekeznek olyan szabályokat felállítani, amelyek háttérbe szorítják az egyéni elfogultságot, a szenvedélyt, a rosszindulatot, a bosszút és kizárják a tévedést. A büntetőeljárásjog az ezek ellen való garanciák rendszere, amelyben helyet foglal a védelem." Tisztelt Országgyűlés! Rátérve ezek után módosító javaslataim indokolására, azon is elgondolkoztam: vajon szabad-e a plénum előtt hat módosító indítványt előterjeszteni, nincs-e olyan, amelyet taktikai okból — úgy, ahogy azt a léghajósok tették, amikor feljebb akartak szállni, biztosítva az útjukat — ki lehet dobni. Végiggondoltam és jó lelkiismerettel arra az álláspontra helyezkedtem, hogy e javaslataim között szoros összefüggés van, egyik sem dobható ki e léghajóból anélkül, hogy a többire ne hasson károsan. Az első: az az igen jelentős új elem a büntetőeljárásjog módosító rendszerében, hogy a terheltet az első pillanatban figyelmeztetni kell a jogaira. Ezt a figyelmeztetéstjegyzőkönyvbe kell venni és a figyelmeztetés elmaradása a bizonyítás eredményes felhasználását nem teszi lehetővé. Ami azt jelenti: ha nem figyelmeztetem, akkor mindaz, ami a figyelmeztetés elmaradása ellenére történt, bizonyítékként nem értékelhető. Elmarad azonban egy gyakorlati kérdés; tudjuk jól, hogy ezek a jegyzőkönyvek, főleg a figyelmeztető része, — ma is van ilyen — előrenyomtatott szöveg, s bár annak minden oldalát aláírja a terhelt, az ottani légkör izgalmában nem biztos, hogy a nyomtatott szövegnek komoly figyelmet szentel. Ezért, bár formailag megtörtént a figyelmeztetés, az elsikkad, ténylegesen egyik oldalon sem bizonyítható annak apercipiált volta. Ezért, és ez a garancia mindkét irányban érvényesül, az a javaslatom, hogy a jegyzőkönyvnek ezen részét külön kelljen a terhelttel aláíratni, amellyel e súlyos konzekvenciának a későbbi kihatását mindkét irányban keretek közé tudom szorítani. Ha aláírattam, akkor már nem vitathatja a terhelt azt, hogy elnézte, nem látta, nem terjedt ki a figyelme erre a nyomtatott részre, ha nem iratom alá, akkor viszont nyugodtan hivatkozhat, nincs meg a kellő bizonyíték. Úgy gondolom, hogy ez a többletigény nem okozhat olyan adminisztrációs többletet, amelynek az esetleges elhagyása valami hátránnyal járhat. Szorosan összefügg ezzel a 16. szakasz (2) bekezdéséhez fűzött módosító indítványom. Ezzel talán két mondat erejéig szükséges bővebben foglalkozni. Arról van szó, és én is összeszedhetném a jogtörténeti előtanulmányokat, mint ahogy ezt tegnap képviselőtársam tette, hogyan alakult a helyzet az idők folyamán attól, hogy a védő még a terhelttel sem beszélhetett, majd később a terhelttel az első nyomozati kihallgatása után vagy most, amikor lehetővé válik, hogy a nyomozati kihallgatását megelőzően a védővel konzultáljon. Ezzel együtt egy többletként megjelenik, hogy a védő jelen lehet azon tanúk kihallgatásánál, akiknek a kihallgatását ő indítványozta. A többi tanú kihallgatásánál csak akkor lehet jelen, ha saját szubjektív elhatáro-