Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-57

4723 Az Orszaggyűlés 57 ülése, 1989. szeptember 27-én, szerdán 4724 nek, hivatkozással csak arra, hogy mindkét szerv munkateherbírása a legvégén áll, az ügyek általuk történő vizsgálatát igen jelentős mértékben megsínylené az időszerűség, netalán az eredményesség, sőt megkockáztatom, hogy valahol a mindannyiunk által annyira áhitott törvényesség is! Nehezen kivitelezhetőnek tartom, hogy például egy sorállományú katona elkövetővel szemben katonai bűncselekmény esetén katonai bíróság, a csaknem azonos időben elkövetett köztörvényi bűncselekményre a polgári bíróság hozzon ítéletet, a kettőt milyen jogszabály alapján foglalják összbüntetésbe, milyen büntetésvégrehajtás keretében hajtanák végre, s mindezidő alatt az elkövető katonai szolgálatának töltésével? Érthetetlen, és nem logikus az az érvelés, hogy a katonai bűncslekmény elkövetése miatt parancsnoknak ne lehessen fény ítési jogköre, mint ahogyan ezt a jelenlegi Btk. 121. §-a tartalmazza, és miután ezt a parancsnoki fegyelmi jogkört az új szabályozás eltörölné. Ez a lehetőség mindenkor célravezető, hatásos és visszatartó eszköz volt az illetékes parancsnokok kezében — mindamellett, hogy ugyanakkor megfelelően szolgálta a büntetési célokat is. Támogatom a bizottsági javaslatot, amely kimondja: a katonával szembeni katonai vétségnél fegyelmi fenyítés is alkalmazható. Igen sok esetben egy parancsnoki szigorú felelősségrevonás következményeiben felért egy bírói ítélettel. Elképzelhetetlennek tartom azt a megoldást is, hogy a fegyveres testületek — elsősorban a rendőrség — illetékes vezetői fegyelmi jogköréből is kivegyék a bűncselekmények, illetve fegyelmi fenyítés lehetőségét. Ez ugyanis gyakorlatilag megszüntetné az aláfölérendeltségi viszonyt, egy egyszerű munkaviszony keletkezne vezető és beosztott között és a köztük felmerülő viták, problémák, bűncselekmények megoldására, a Munka Törvénykönyv rendelkezései lennének az irányadók. A jelenlegi hatályos büntetőeljárás 331. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy katonai büntetőeljárásnakvan helye a katona által elkövetett bármely bűncselekmény esetén tényleges szolgálati viszonyának tartama alatt. Az ezt módosítani szándékozó javaslat szerint a már egyébként is szűkített katonai elkövető csak akkor tartozna katonai büntetőeljárás hatálya alá, ha és amennyiben tényleges szolgálat alatt csak katonai bűncselekményt követne el. Ennek a gyakorlati végrehajtása ugyancsak számtalan, s előre jól látható problémát takar. Jogelméletileg elfogadható, hogy minél kevesebb polgári személy kerüljön bármilyen jogcímen is katonai bíróság elé. A módosítás indoklása szerint a fegyveres erők tagjai által elkövetett közönséges bűncselekmények rendszerint szolgálaton kívül, nem katonai objektumban valósulnak meg, közvetlenül sértik a katonai rendet, s fegyelmet. Ugyanakkor egyértelmű, — és ezzel minden szintű katonai parancsnok tisztában van —, hogy a laktanyán kívül elkövetett bármilyen jellegű köztörvényi bűncselekmény igenis komoly hatással van a katonai rendre, fegyelemre, amelynek következményeit a laktanyán belül sem lehet figyelmen kívül hagyni, sőt messzemenően kell figyelembe venni. Jelenlegi hatályos katonai bírósági gyakorlat eddig is arra törekedett, hogy bármilyen összefüggés címén is, de minél kevesebb polgári személy kerüljön katonai bíróság által történő elítélésre, — csak azokban az esetekben ítélkeztek polgári személyek felett, ha az eljárás elkülönítése a tényállás szoros összefüggésére nem volt indokolt. Az ily módon elítélt polgári személyek száma egyáltalán nem tekinthető jelentősnek, semmiképpen sem lehet magyarázata, indoklása annak, hogy a polgári személyek felelősségrevonását miért nem az illetékes polgári bíróság végzi. A két témát összegezve: a Btk 125. §-a, a parancsnoki fegyelmi jogkör egyértelmű eltörlése egyáltalán nem hozná meg azt a hatást, eredményt, amelyet a jogalkotó szeretne elérni. A javaslat indoklása ezzel szemben nincs tisztában a kialakult valós helyzettel, a katonai rend és fegyelem kialakult és a parancsnoki jogalkalmazás eszközével befolyásolható normáival. A fegyveres testületek — elsősorban a rendőrség — állományának kiemelése a katonai büntetőeljárás hatálya alól pedig oda vezetne, hogy ezen ügyek vizsgálatát végsősoron az időszerűség, az eredményesség és nem utolsósorban a törvényesség sinylené meg. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szóra következik Szűcs Gyula, SzabolcsSzatmár megye 16. választókerületében megválasztott képviselőtársunk. SZŰCS GYULA: Tisztelt Országgyűlés!A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény alig két évvel az 1987. évi felülvizsgálat után ismét napirendre került. Amikor kezembe vettem és áttanulmányoztam a mostani törvényjavaslatot, első gondolatom az volt, hogy ismét toldozgatásra készülünk. Eszembe jutott a közelmúltban is többek által hangoztatott vélemény, mely szerint úgy a hatályos Büntető Törvénykönyv, mint a büntetőeljárásról szóló törvény teljes és átfogó felülvizsgálatára van szükség. Indokolt mindkét tárgyban teljesen új törvényt alkotni. Magam is tudom viszont, hogy az új törvények teljes mértékben összefüggnek az új Alkotmánnyal. Azok közé a képviselők közé tartozom, akik hozzászóltak, s véleményt alkottak az alkotmánykoncepció vitájában ez év tavaszán. Akkor az a vád ért jó néhányunkat, hogy nem a saját véleményünket mondtuk el. Bevallom és nem titkolom, hogy én akkor is és most is konzultáltam olyan személyetekkel, akik a jogalkalmazás gyakorlati terepén működnek. Véleményt kértem aktív ügyvédtől, bírótól, ügyésztől és rendőrtől, és mint joghallgató, tanáraimmal is konzultáltam. Úgy gondolom, most, amikor a jogállamiság felé tartó demokratikus Magyarország útját kövezzük, még akkor is, hogyha legitimitásunkat sokan vitatják, nem bűn, ha a szakma mestereinek véleményét is kikérjük. Sőt, ha arra gondolok, hogy a közelgő képviselőválasztások után, ha a független képviselői státus meghonosodik, akkor a szakmai konzultáció a jogi szakember véleményének kikérése természetessé, mindennapossá válik. Tisztelt Ház! Ha a véleményeket az általánosság oldaláról összegzem, akkor a gyakorlati tapasztalatok ismeretében állítható, hogy nincs különösebb ok, ami