Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-56

4713 Az Országgyűlés 56. ülése, 1989. szeptember 26-án, kedden 4714 hogy gyermeke tett rossz fót a tűzre. A hatóság felszólította, hogy adja elő a házban rejtegetett bűncselekményből származó dolgokat. Ő közölte, hogy ilyenről nem tud és az angol filmekből tanultak alapján házkutatási parancs felmutatását kérte. A hatóság emberei azonban arcukon megbocsájtó mosollyal magyarázták meg, hogy ők nem házkutatni jöttek, hanem helyiségellenőrzés végett. Azt is halaszthatatlan cselekményként, merthogy a késedelem veszéllyel járhat. Ilyen esetben pedig nem kötelező határozatot felmutatni, és az intézkedés ellen jogorvoslatnak helye nincs. Ezek után gondolhatják, természetes, hogy az egész házat feltúrták. Ismét jogász ismerőseimhez fordultam abban a biztos tudatban, hogy a jogsértés miatt hozzám hasonlóan fel lesznek háborodva és elmagyarázzák, igazságért hová és miként lehet fordulni. Csalódnom kellett, megtudtam, hogy az eljárás jogszerű volt, a hatóság nem tudhatta, hogy bűncselekményről van szó, ezért alkalmazta az enyhébb jogsértéshez rendelkezésre álló kényszerintézkedést. A mai napig forog a fejemben a sok érthetetlen kifejezés: házkutatás, helyiségellenőrzés, a késedelem veszéllyel jár, halaszthatatlan cselekmény, egy hatósági tanú, még egy hatósági tanú, panasznak helye nincs, ha van, akkor sincs halasztó hatálya és a többi. A szavak mágiája nem tudja azonban elleplezni számomra a szomorú tényt, hogy a XX. századvég Magyarországán a magánlakás sérthetetlenségének intézménye gyakorlatilag ismeretlen. Őszintén üdvözlöm tehát a tervezet valamennyi módosítójavaslatát. Bizony milyen jó lenne, ha büntető eljárási jogunk már korábban ismerte volna a most 6. §-ba foglalt szabályt: a terhelt vallomása a megfelelő kioktatás nélkül nem vehető bizonyítékként figyelembe. Hány tisztességes ember mentesült volna a közelmúlt meghurcoltatásaitól, mert rémületében a határvámvizsgálatnál olyan dolgot vallott be, ami követhetetlen és életidegen vám- és devizajogszabályaink szerint bűncselekmény. Hiába rohant utána ügyvédjéhez, hiába tudta meg, mit kellett volna mondania, a bíróság a határállomáson készült jegyzőkönyvet bizonyítékként fogadta el. Amikor üdvözlöm a jelenlegi törvényjavaslatot, nem állítom, hogy elégedett is vagyok azzal. Felsorolt példáimmaljelezni szeretném, a tárgyalás alatt levő módosítások szinte alig érintik a legsúlyosabb ellentmondásokat. A szabálysértési törvény kifogásolt rendelkezéseinek alkalmazása ebben a pillanatban is termeli a jogtalanságot, százával kerülnek például börtönbe olyan személyek, akiket érdemi jogorvoslat nem illetett meg, ügyüket bíró nem látta. Változatlanul él az a lehetőség, hogy a hatóság az államigazgatási-szabálysértési-büntetőjog eszközeinek ,,hol az olló komámasszony" módjára történő összekeverésével jogokat korlátozhatnak. A helyzet átmeneti megoldására szeretnék javaslatot előterjeszteni. Kérem, hogy a legfőbb ügyész úr általános törvényességi felügyeleti jogkörében fokozottabban ellenőriztesse, hogy a rendőrség, valamint a vámés pénzügyőrség közegei legalább a jelenlegi jogszabály szűk garanciális rendelkezéseit tartsák be és gyakoroljanak megfelelő önmérsékletet. Az elővezetési határozatok jóváhagyásakor ösztönözzék a szabálysértési hatóságokat, hivatalból kezdeményezzenek méltányossági eljárást a pénzbírságok eltörlésénél, hogy minél kevesebb ember kerüljön börtönbe. Tudomásom szerint a büntető eljárásban mód lesz az úgynevezett fokozott ügyészi felügyelet körében megkövetelni a házkutatási határozatok ügyészi ellenjegyzését; utasítani lehetne a rendőri és ügyészi szerveket, hogy a halaszthatatlan nyomozati cselekményekre vonatkozó törvényi rendelkezést szűken értelmezzék. Az igazságügyi miniszter urat arra kérem, hogy mielőbb terjessze be javaslatát a szabálysértési kódex, a belügyminiszter urat pedig a rendőrhatósági kényszerintézkedési joganyagok megfelelő módosítására. A végleges megoldást természetesen a büntetési rendszer gyökeres átalakításában látom. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Ma, amikor Magyarország megtalálta az utat, amely visszavezeti jogos helyére az európai kultúrállamok közösségébe, nem tűrhet meg jogrendszerében középkort idéző intézményeket. Ma, amikor Magyarország polgárai újra tanulják a büszkeséget és a méltóságot, nem tűrhetik szabadságuk megalázó korlátozását. Ma, amikor Magyarország érzi a civilizált világ rokonszenvét, valamennyiünk kötelessége jogállamot teremteni. Isten segítsen bennünket törekvéseinkben. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Südi Bertalan, Bács-Kiskun megye 12. számú választókerületének képviselője. dr. SÜDI BERTALAN: Kedves Képviselőtársaim! A büntető eljárásról szóló 1973. évi I. törvény gyökeres felülvizsgálata és a továbbfejlesztésére tett és tárgyalt mostani javaslatok — leginkább az állampolgári jogok rendezése révén — lényeges haladást jelentenek a mostanság sokat emlegetett jogállamiság felé. A törvény korábbi rendelkezéseinek megváltoztatását célzó ajánlások mérlegelése révén igazából csak a gyakorló jogászok tudják megítélni, hogy mennyiben növekszik, s egyáltalán növekszik-e általa a jogalkalmazók munkaszínvonala. Annyi bizonyos, hogy a módosítások emberközpontúak, az eljárás alá helyezett állampolgárok biztonságérzetének erősítését szolgálják. A fenntartások és ellenérzések — legalábbis tájékozottságom szerint — szinte kivétel nélkül a katonai büntető eljárásban tervezett módosító indítványok kapcsán keletkeztek, amelyek szerintem is megalapozottak. Hozzáértő szakmabeliektől tudom, hogy a katonai büntető eljárás jelenlegi gyakorlata teljességgel bevált, jól szolgálta és ma is jól szolgálja a fegyveres erők és testületek alaprendeltetésének teljesítését. Következésképp: a kor követelményeihez igazodóan finomítani kell rajta, de alapjaiban felforgatni káros lenne. E gyakorlati szakemberek a katonai büntető eljárást érintő mostani törvényi korrekciós javaslatok számottevő részét — az igazságügyi miniszter úr álláspontjával ellentétben — megalapozatlannak tartják és a jelenleg hatályban lévő szabályozáshoz képest lényeges visszalépésnek tekintik. Mivel a javasolt módosítások