Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-48

4031 Az Országgyűlés 48. ülése, 1989. május 30-án, kedden 4032 lenyúlni, és kényszerrel megváltoztatni azt a folyamatot, amire azt mondtuk, hogy nem akarunk kényszert, önkéntes átalakulást akarunk, nem akarunk ebből kampányt, azt szeretnénk, hogy csak ott történjék meg, ahol ez a vállalat érdekében indokolt, vagy a gazdaság működőképességét segíti. A (3) bekezdés, amely ilyen önigazgatási rendszerben működő vállalatnál előre nem indokolt okból lehetővé teszi — annak ellenére, hogy nem követte el azokat a hibákat, amelyeket az (1) és (2) bekezdés felsorol, hogy valamilyen gazdasági társasággá alakítsák át kényszerrel, ezért államigazgatási irányítási körbe vonják. Ráadásul ezt a jogot az inkriminált (3) bekezdés a Minisztertanács számára tartja fenn. Én is egyetértek Nagyiványi képviselőtársammal: ezt a biankó csekket nem adhatjuk ki. Magam legszívesebben, szívem szerint ezen egész (3) bekezdés elhagyását javasolnám. Végiggondoltam, hogy milyen lehet az az eset — mert az ember, amikor egy jogszabályt értelmez, és kutatja, hogy miért kellett ezt jogi formába önteni, akkor megpróbál magának egy gyakorlati példát keresni —, amely ennek szükségességét alátámasztja, amely azt bizonyítja nekem, hogy erre a speciális esetre is szükséges jogszabályi rendelkezést hozni. Őszintén megmondom, lehet, hogy a fantáziám szűk, nem találtam a magam számára ilyen példát. Ennek ellenére nem zárom ki — nem vagyok hivatásos gazdasági szakember —, hogy az élet ilyet mégis produkál. Ezért nem a radikális megoldást javasolom, azt, hogy hagyjuk el a (3) bekezdést, csupán azt a vészféket szeretném behelyezni, hogy a Minisztertanács előterjesztésére egy-egy ilyen konkrét ügyben a parlament döntése legyen szükséges. Ehhez én a szükséges szövegmódosítást előterjesztettem, mely a jogi bizottság által képviselőtársaim asztalára helyezett jelentés mellékleteként elfekszik. Kérem, szíveskedjenek szavazás előtt az elmondottakat végiggondolni, és legjobb lelkiismeretük szerint állást foglalni. Köszönöm szépen türelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm dr. Horváth Jenő képviselőtársunk felszólalását. A szövetkezeti törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitájában kíván részt venni Lakos László, Pest megye, 9. választókerületi képviselő. Átadom a szót. LAKOS LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdasági szövetkezetekről szóló javaslat 6. § (2) bekezdése, a szövetkezetekről szóló javaslat 9. § (2) bekezdése teljes egészében megegyeznek egymással. Ezekről Önök az elfogadott napirend szerint külön-külön döntenek. Ezért — bár én inkább a mezőgazdasági részhez kötődök jobban és oda jelentkeztem szólásra — itt tartom szükségesnek elmondani amit akarok, a módosítási javaslatomat, hiszen önök ha a szövetkezetekről bizonyos formában, valamilyen irányban döntenek, akkor a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről gondolom nem dönthetnek másképpen. Tisztelt Országgyűlés! A napirenden levő törvénytervezetek elfogadása jelentős lépés állami vállalataink, szövetkezeteink tulajdoni, szervezeti viszonyainak korszerűsítésében, hiszen a társasági törvényben megfogalmazott elvek teret kapnak, behatolhatnak, érvényesülhetnek a több mint 90 százalékot kitevő szocialista nagyüzemek gazdálkodásában is. Ezért elfogadásra javaslom. Nem értek egyet ellenben a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló törvényjavaslat - és ugyanez megtalálható a szövetkezetekről szóló törvényjavaslat azon rendelkezésében, amely a szövetkezeti vagyonrész és vagyonjegy összértékét a szövetkezeti vagyon 50 százalékában maximálja. Az előterjesztésben, bizottsági üléseken és az írásos anyagban is szerepel, nem látszik indokoltnak a 100 százalékos részarány, sok az értékpapír, nincs értékpapír-törvény, nincs tőzsde-törvény, nincs elég tapasztalat és talán ami elfogadható, a szövetkezeti vagyont nem a mai tagság vitte be teljes egészében. Ezek az indokok számomra nem eléggé meggyőzőek. Valóban nagyon bonyolult a helyzet. A módosítások a szövetkezetek tagjainak a közösben levő vagyonával és földjeivel kapcsolatos jogait a szövetkezeti elveknek megfelelően rendezi. Ez a rendezés magával hozza azok igényeit, akiknek a földjét az elmúlt évtizedekben kényszerrel, a forgalmi érték alatti áron megváltották, a szövetkezeteknél pedig a kilépett tagok vagyonhányadát. A tulajdonjog visszaosztása viszont létbizonytalanságba taszítaná a föld nélkül belépett mintegy 500 ezer aktív termelőszövetkezeti tagot, a ma dolgozó tagok mintegy 80 százalékát, hiszen föld nélkül mit sem ér az a sok gép, épület, ültetvény, állat, melynek létrehozásában döntő szerepük volt. Az államnak, a szövetkezeteknek méltányos megváltásra pénze nincs; az élelmiszerárak emelése semmilyen címen nem engedhető meg. Ezért azt javasolom, hogy a jelenlegi helyzetből induljunk ki. Sikerágazatunkban, a mezőgazdaságban termelőszövetkezeteink harmada kilátástalan anyagi helyzetben van, másik harmada évek óta stagnál, dolgozóink száma csökken, községeink elnéptelenednek, elöregednek. A vagyonarányos jövedelem csupán harmada, negyede a banki kamatnak. Ez a tervezet még is több olyan korlátozást törvényesítene, melyek a szövetkezeteket hátrányosabb helyzetbe hozná a tőkéért, a munkaerőért folyó versenyben, különösen a most alakuló társaságokhoz viszonyítva. A szövetkezeti vagyon maximum 50 százaléka nevesíthető eszerint az előterjesztés szerint. Ez a társasági és a szövetkezeti elvekkel teljes egészében ellentétes és csökkenti a szövetkezeti vagyon vonzerejét. A szövetkezetekben érvényesül az egy tag — egy szavazat elve, ami a szövetkezeti elvekkel teljesen megegyezik, de nem ösztönöz eléggé a közös vagyon gyarapítására. A szövetkezeti vagyonrész csak a szövetkezetre és tagjára ruházható át. Ez a korlátozás szintén csökkenti a vonzerejét és kizárja a külső tőke bevonásának a lehetőségét. Bizonyára, bizonyos határokon belül a szövetkezet tagsága ezt eredményesebben szabályozhatná.