Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-56

4711 Az Országgyűlés 56. ülése, 1989. szeptember 26-án, kedden 4712 A bizottságnak az az álláspontja, hogy a büntetőeljárásban az ügyész és az ügyvéd nem teljesen egyenlő ügyfél, mert az ügyész bizonyos értelemben hatóság, s a centrális felépítettség és a fegyelem biztosítja azt, hogy a tárgyaló ügyész a büntetőeljárás szabályainak megfelelően képviselje a vádat, és rendzavarást ne kövessen el. Az ügyvéd azonban egy teljesen szabad érdekvédelmi szervezetbe tömörült személy: itt ugyanez a fegyelmi lehetőség korlátozottan tapasztalható, illetve korlátozottan biztosított. Emiatt a bizottságunk ezt elvetette. Végül a Be., tehát a büntetőeljárási törvény 60. szakaszának a módosítását javasolta, amely tulajdonképpen úgy szól, hogy a bizonyítékok felderítése, összegyűjtése és biztosítása során a törvény rendelkezése szerint kell eljárni, az ezzel ellentétesen lefolytatott bizonyítási eljárás eredményes bizonyítékként nem vehető figyelembe. Tisztelt Parlement! Ez a módosító javaslat tulajdonképpen a szabad bizonyítás elvét kérdőjelezné meg, illetve ásná alá. Ezt a büntetőeljárási törvényünk 5. szakasz (3) bekezdése mondja ki, a jelenlegi büntetőjog és már jó évtizedek óta valamennyi modern állam büntetőjoga a szabad bizonyítás elvére épül. Tulajdonképpen ha ezt kikezdenénk azzal, hogy a törvény mond semmisnek egy bizonyítékot, ez nem szolgálná az igazság kiderítését. Énplagizálok, nem én találtam ki ezt a példát, de elhangzott, hogyha a rendőr két pofon kíséretében veszi el a gyanúsítottól a gyilkos fegyvert, ettől függetlenül ez a fegyver még bizonyítéka az emberölésnek, bár törvénysértően jutott a rendőr kezéhez. Tisztelt Parlament! Dr. Südi Bertalan képviselőtársunk írásban juttatott el a jogi bizottsághoz és a parlament elnökéhez egy javaslatot, amelyben azt kéri, hogyha a bíróság a magyar állampolgárt a vád tárgyát képező cselekmény elkövetésének vádja alól bűncselekmény, vagy bizonyítottság hiányában jogerősen felmenti, a bíróság az állampolgár kérésére az általa megjelölt hazai sajtótermékben az ügy lényegét érintő tájékoztató közleményt hoz nyilvánosságra. Elénk vitát váltott ki a bizottságban ez a képviselői javaslat, már annál inkább is, mert a kisebbség meglátása szerint ez nem a büntetőeljárási törvénybe, hanem a sajtótörvénybe illeszthető javaslat. Másrészt felmerültek olyan aggályok is, hogy tulajdonképpen nem a bíróság sérti senkinek az erkölcsét, mert a bíróság csak ítéletet hoz, sértheti a feljelentő, vagy sértheti az ügyész, akkor miért a bíróság adjon erkölcsi elégtételt a sajtóban történt közzététel tekintetében. Végül is a jogi bizottság 11 igen és 5 nem szavazattal egyetért dr. Südi képviselőtársunk javaslatával. Köszönöm a türelmüket. (Taps.) ELNÖK: Megkérdezem dr. Debreczeni József képviselőtársunkat, hogy mivel soron kívül kért szót, rendes hozzászólást kíván-e tenni, vagy egy-két perceset. dr. DEBRECZENI JÓZSEF: Rendes hozzászólást szeretnék majd tenni a törvényjavaslat vitájához. ELNÖK: Köszönöm, akkor majd rangsorolom és besorolom. A vitában elsőként Tóth Istvánné, Bács-Kiskun megye 11. számú választókerületében megválasztott képviselő szólal fél. TÓTH ISTVÁNNÉ: Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásomban büntető-eljárási rendszerünk néhány ellentmondásos rendelkezésére szeretném felhívni a figyelmet. Korábban a demokrácia csomagtervvel kapcsolatban hangot adtam azon véleményemnek, hogy a leggyorsabb változást az egyéni szabadságot védő rendelkezések körében tartom szükségesnek. Ennek okát abban jelölöm meg, hogy az elemi jogaiban bizonytalan személy nem lesz hazájának méltósággal rendelkező állampolgára, aki kreatív módon alakítja környezetét és jó érzékkel választ a politikai csatározásokban résztvevő erők között. Büntető rendszerünkkel ismerkedésem során elképedve hallottam jogász ismerőseim tanácsát: a törvényt csak nagyobb súllyal érdemes megszegni. A kocsmai randalírozás során például feltétlenül meg kell pofozni a csapost, enélkül az úgynevezett személy elleni erőszak nélkül a cselekmény csak szabálysértésnek minősül. A rendőrség ezért az elkövetőt három napra őrizetbe veheti, majd további nyolc napra meghosszabbíthatja ezt. Az érintettet pedig ezen intézkedés ellen még formális jogorvoslat sem illeti meg, a rendőrség kötelessége pusztán annyi, hogy a 24 órát meghaladó fogvatartásról értesíti az ügyészt, illetve három nap után beszerzi annak jóváhagyását. A személyi szabadság ilyen előzetes korlátozása után a rendőrség büntetésként a garázda személyt 60 napra elzárhatja, ami ellen a felettes rendőri szervhez lehet fellebbezni, ekkor azonban az előzetes fogvatartás további három nappal meghosszabbítható. Az összesen 11 napig terjedhető előzetes fogvatartás miatt semmilyen, a 60 napig terjedhető elzárás miatt pedig csak formális jogorvoslatnak van helye. Ha viszont a cselekmény bűncselekmény, tehát garázdaság vétsége, a személyi szabadságot csak lényegesen szigorúbb szabályok szerint lehet korlátozni, nem beszélve arról, hogy egy szabadságelvonással járó büntetésnek gyakorlatilag nincs is valószínűsége. Szinte hihetetlen jogász ismerőseimnek az a további tanácsa, hogy becsületes embernek csak 2000 forint érték felett szabad lopnia. Ez alatt ugyanis a rendőrség szabálysértés miatt úgynevezett előkészítő eljárás keretében — ismét csak minden jogorvoslati jog nélkül — az elkövetőt 24 órai időtartamra őrizetbe veheti. Ezek után a szabálysértési hatóság 20 ezer forintig terjedő pénzbírságot szabhat ki, ami ha nem tetszik, a felettes tanácsi szervhez megfellebbezhető. A 2000 forint fölött viszont szabadon érvényesülnek az európai kultúrállamokban szokásos jogok, a vádlott illetékes bírája előtt szabadon védekezhet, a kontradikció keretében feltárhatja nehéz gyermekkorát és nagy valószínűséggel a feltételes elítélés valamelyik igen kedvező formájában részesül. Ilyen előzmények után keresett meg családsegítő munkám során az egyik szerencsétlen sorsú ügyfelem. Számos problémája közül elmesélte elbitangolt gyermekének esetét. Az egyik nap estéjén egyenruhások jelentek meg lakásán. Ügyfelem mindjárt sejtette,