Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-56

4709 Az Országgyűlés 56. ülése, 1989. szeptember 26-án, kedden 4710 ben kompromisszumra kényszerült a bizottság. Az ő esetükben csak a katonai bűncselekmény tartozna a katonai büntetőeljárásra, míg a köztörvényi bűncselekmények, így a leggyakoribb hivatali bűncselekmények is a civil eljárásra tartoznának. A katonai bíróságok hatáskörének szűkítésével egyetértünk, mert szükséges a büntető felelősségrevonás humanizálása, ami azzal jár, hogy csak kivételesen engedhető meg a különbírósági eljárás. A rendes és a katonai bíróság között meglevő különbségeket azonban helytelen pusztán büntetőjogi szabályokkal megszüntetni. A katonai igazságszolgáltatás szervezeti reformja nem váltható ki a Büntető Törvénykönyv és a büntetőeljárási törvény néhány szakaszának megváltoztatásával. Megítélésünk szerint e szervezet tagjainak egzisztenciális függését a Belügyminisztériumtól és a Honvédelmi Minisztériumtól meg kell szüntetni és a Legfelsőbb Bíróság, illetve a Legfőbb Ügyészség egységes szervezeti rendszerébe, mint speciális szakfeladatokat ellátó igazságügyi szervekhez kell integrálni. Ezáltal a különbírósági jelleg csökkenne, ugyanakkor az elbíráláshoz szükséges szakértelem is biztosítható lenne. Tisztelt Országgyűlés! Ezek a módosítások jelentős többletfeladatokat hárítanak a bíróságokra, de a miniszteri expozétól eltérően a rendőrségre és az ügyészi szervezetre is. Az utóbbi időben alig hozott az Országgyűlés olyan törvényt, amely ne növelné e szervek amúgy is feszített munkatervét. A módosítások végrehajtásában a szükséges feltételek megteremtése nemcsak jelentős létszámmal, de jelentős többletköltséggel is jár. Ha ezt a megnövekedett feladatoknak megfelelően nem biztosítja a kormányzat, a jogszabály írott malaszt marad, és rendelkezünk majd egy európai szintű büntetőjoggal és egy ázsiai szintű bűnüldözéssel és igazságszolgáltatással . Ezért javaslom, hogy az Országgyűlés számoltassa be a kormányt a bűnüldöző, ügyészi és igazságügyi szervek kiegyensúlyozott működését biztosító feltételek megteremtése érdekében tett intézkedéseiről. Tisztelt Országgyűlés! A bizottságunkhoz két képviselőtársunk nyújtott be önálló, írásbeli törvény módosításijavaslatot. Dr. Horváth Jenő a törvényjavaslat öt témájával kapcsolatban fejtette ki véleményét. A bizottságunk nem értett egyet. Ezek közül az első a büntetőeljárási törvény módosítására irányuló törvényjavaslat 6. szakaszának (2) bekezdésével kapcsolatosan, ami tulajdonképpen arról szól, hogy a terheltet a kihallgatásának megkezdésekor figyelmeztetni kell arra, hogy a vallomástételt megtagadhatja, a figyelmeztetést jegyzőkönyvbe kell foglalni, ha ez elmarad, akkor bizonyítékként nem értékelhető a beismerő vallomás. Dr. Horváth képviselőtársunk azt javasolja, hogy ennek a figyelmeztetésnek és a figyelmeztetésre adott gyanúsítotti válasznak a megtörténtét a terhelt aláírásával igazolja. A bizottság megítélése szerint ez szükségtelen, már annál inkább is, mert a kihallgatási jegyzőkönyveket a büntetőeljárás szabályai szerint minden oldalán alá kell írni a terheltnek. Következésképp ezt az oldalt is aláírja és elolvasás után kell aláírni. Tehát ez módot ad arra, hogy ezt végigolvassa. Másrészt a jegyzőkönyvvezetés szabályai nemcsak a nyomozati szakra, hanem az egész eljárásra irányadók, következésképp a tárgyalás során felvett jegyzőkönyvnél, ami jórészt hangfelvétellel, másrészt gyorsírással történik, kivihetetlen az, hogy a gyanúsított aláírja. Egyébként is szükségtelen lenne, mert ez a tárgyalási jegyzőkönyv közokiratnak minősül, amit nem hitelesít a terhelt aláírása. A tervezet 15. szakasz (4) bekezdésével kapcsolatban a javaslat azt tartalmazza, hogy aki a büntetőeljárást akadályozza, a nyomozóhatóság a nyomozás helyszínéről eltávolíthatja, illetve rendbírsággal sújthatja, a gyanúsítottat legfeljebb 24 órára őrizetbe veheti. Ez a javaslat szerinti 24 óra tulajdonképpen a hatályos jog 72 órájának a szűkítéséből állt elő. A bizottság véleménye szerint fenn kell tartani továbbra is annak a fenyegetésnek a büntetőeljárásban való szabályait, hogyha a gyanúsított zavarja a hatóság munkáját, akkor őrizetbe vehető. Helyes, hogy az őrizetbe vétel nem 72 óráig tart, hanem csak annyi ideig, amennyi alatt az az ok megszűnik, ami esetleg a rendbontást okozta. Az esetek többségében ugyanis az ittas gyanúsított zavarja az eljárás rendjét. Dr. Horváth képviselőtársunk álláspontja szerint ez szükségtelen, mert ez visszaélésre adhat okot. Nem vitatom, hogy visszaélésre adhat okot, de hát a büntetőeljárásnak a szabályai, valamennyi szabálya visszaélésre adhat okot, hogyha a rendőrség ezeket a szabályokat megsérti. Azonban e visszaélés lehetőségét nem jogszabálymódosítással, hanem megítélésem szerint a fegyelmi helyzet javításával, vagy például az általános hatáskörű bíróság hatáskörébe utalásával lehet megvalósítani. Ezért a bizottság 16:3 arányban elvetette. A javaslat 16. szakasz (2) bekezdésével kapcsolatban képviselőtársunk azt javasolja, hogy a védő ne csak az általa javasolt tanú kihallgatásán lehessen jelen minden megkötés nélkül, hanem valamennyi tanú kihallgatásán, akit a nyomozás során beidéztek. A bizottság 17:1 arányban elvetette ezt a javaslatot. Nem akarom hosszan ecsetelni, de tulajdonképpen egyrészt ez a nyomozati eljárás szabályait mindenben azonossá tenné a bírósági tárgyalás teljes nyilvánosságával, holott a büntetőeljárásnak nem feladata az, hogy azonos rangú eljárások legyenek. A nyomozás mindenhol a világban bizonyos titkossággal, taktikázással rendelkezik. Tulajdonképpen nem is lenne szükség tárgyalásra, ha ennyire nyflttá tennék a nyomozati eljárást. Ez az egyik része. A másik része technikai jellegű. El lehet képzelni, hogy egy húsz terheltes ügyben, amiben 15 ügyvéd közreműködik, egyetlen tanú kihallgatása mennyi szervezési feladatot vonna maga után, szinte megbénítaná a nyomozás gördülékenységét és időszerűségét. Tisztelt Parlament! A tervezet 18. szakasz (3) bekezdésével kapcsolatban a bíróságot megilleti az a lehetőség, hogy a tárgyalás rendjének zavarása esetén az ügyészt és a védőt a tanácsvezető bíró figyelmeztesse, az ügyvéddel szemben, a védővel szemben pedig rendbírságot szabjon ki. Dr. Horváth Jenő képviselőtársunk azt javasolja, hogy az ügy félegyenlőség elvét sérti ez a szabály.