Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-56

4707 Az Országgyűlés 56. ülése, 1989. szeptember 26-án, kedden 4708 Ezek az alakulatok szigorú katonai fegyelem alatt állnak és valamennyi esetben rájuk a katonai büntetőeljárás szabályai vonatkoznak. A szigorú büntető felelősségrevonást az indokolja, hogy a rend, a fegyelem fenntartásához a jogállamban fontos érdek fűződik, helyesebben a jogállamban is fontos érdek fűződik. Nem engedhető meg, hogy az intézkedő rendőr a kiadott parancsot felülbírálva saját belátása szerint cselekedjék, büntetőjogi következmények nélkül. Egy leendő koalíciós kormányban ez anarchiához vezetne. Nem engedelmeskedne mondjuk a miniszternek a karhatalmi alakulat. így a parancsmegtagadás, az őrhelyelhagyás munkajogi következményeket vonna csak maga után és nem minősülne bűncselekménynek. Csak képzeljük el, hogyha a parlamenti őr, mondjuk a posztot otthagyva a Duna-partra indulna mondjuk pecázni, és eközben szabad bejárás lenne akárki számára a parlamentbe. Ellenőrzés nélkül. Egyébként az általunk javasolthoz hasonló szabályozás volt Magyarországon 1945 előtt is, már 1912-ben szabályozták ezt a karhatalmi alakulatoknak a katonai igazságügyi szervek hatáskörébe utalását, végül az úgynevezett rendtörvények keretében az 1930. évi 3. törvénycikk 7—8. szakasza katonának tekintette, természetesen, hogy a katonán kívül a folyamőrség, testőrség, csendőrség, koronaőrség, a képviselőházi őrség és a vámőrség tagjait is. A kormány szabályozási koncepciója és annak iránya helyeselhető megítélésünk szerint. Valóban szükséges a katonai büntető eljárás szűkítése, de nem a Btk-val, hanem a rendőrség szervezeti reformjával kell megoldani. Csak ezután nyílik lehetőség arra, hogy a klasszikus feladatokat végző rendőrség tagjai a civil büntetőjog hatálya alá tartozzanak. A Btk. 125. szakaszával kapcsolatosan, vagyis a fegyelmi felelősségre vonással kapcsolatos rendelkezés. A hatályos jog a katonával szemben büntetés helyett fegyelmi felelősségre vonást enged valamennyi vétség és három évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb katonai bűntett miatt. A javaslat arra az alkotmányos elvre hivatkozva helyezi ezt a rendelkezést hatályon kívül, miszerint a „bűncselekményt csak bíróság bírálhat el". Ezzel az elvvel általánosságban egyetértve hivatkoznom kell arra, hogy a hatályos alkotmány és az alkotmánymódosítási törvényjavaslatban ilyen elvet ugyan nem találtam, de ha mégis lenne, akkor is mód nyflna rá, hogy ez alól az elv alól a törvény kivételt engedjen. A törvény előtti egyenlőség elvéből kiindulva bizottságunk úgy látta, hogy a köztörvényi bűncselekmény tekintetében indokolatlan a hatályos jog megkülönböztetése a civil és a katona között. A katonai bűncselekmények szigorúbb megítélése, a szolgálat eltérő jellege és a katonai életviszonyok eltérő volta azonban továbbra is indokolja, hogy a katonai vétség, illetve a három évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetéssel fenyegetett katonai bűntett fegyelmi elbírálásának a lehetőségét továbbra is fenntartsuk. Egy példával élve, hogy miért kell a parancsnokra bízni a fegyelmi elbírálás lehetőségét: az önkéntes eltávozás társadalomra veszélyessége eltérő lehet attól függően, hogy az békeidőben, hadgyakorlaton, vagy háborúban történt, hogy a katona első ízben vagy sorozatosan követi el. Úgy gondolom, hogy ezeket a katonai életviszonyokat érvényesíteni kell a katonai büntetőjogban is. Tisztelt Parlament! A büntetőeljárási törvénnyel kapcsolatos véleményünket ismertetem. A bizottság alapvetően egyetért a javasolt koncepcióval, amelynek lényege a büntetőeljárás szabályaiban is jobban érvényesíteni kell az emberi jogokat, és ezek szükségszerű törvényi korlátozása esetén az eljárás alatt álló személy védelmét biztosítandó garanciális szabályok beépítése szükséges. A bizottságunk azonban azt is hangsúlyozza, hogy a jogállamnak nem lehet érdeke, hogy a büntetőeljárás szabályai az eredményes bűnüldözés gátjai legyenek. Ezt a két alapvető elvet egységesen keÜ érvényre juttatni a szabályozásban. Erre hívja fel a figyelmünket a közrend, a közbiztonság romlása, a növekvő bűnözés és annak szervezettsége, és az állampolgári fegyelem lazasága is. A bizottságunk egyhangúan helyesli és támogatja a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányába foglalt kötelezettségekből íakadó szabályok beépítését a büntetőeljárási törvénybe. így a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedések bírói hatáskörbe helyezését, a védő jogainak szélesítését a nyomozati cselekményeknél, a nyomozati határidők szűkítését, az esetleges koncepciós perek megelőzését szolgáló garanciális szabályok beépítését, így például a Legfelsőbb Bíróság első fokú hatáskörének a megszüntetését. Ugyanakkor a bizottság nem értett egyet a büntetőeljárási törvény 331. szakasz (1) bekezdésében javasolt módosítással kapcsolatban. A javaslat összhangban a Btk. 122. szakasza által tervezett módosításával a katonai büntetőeljárások, a fegyveres erők tagjai által a tényleges szolgálati viszonyuk tartama alatt elkövetett katonai bűncselekmények elbírálására tartotta volna fenn. Ez azt a helyzetet eredményezte volna, hogy a fegyveres testületek tagjai, így például a rendőr tettesként katonai bűncselekményt nem követhetett volna el és az általános hatáskörű bíróság járt volna el a fegyveres erők, tehát a katona által elkövetett köztörvényi bűncselekmények esetében. A katonai bírósági hatáskör szűkítésével ugyan egyetértünk, de nem a kívánt mértékben. A fegyveres erők tagjainak a katonai szolgálattal összefüggésben elkövetett köztörvényi bűncselekmények elbírálása speciális szakismeretet igényel. így például, csak példaként említem a harcászati szabályzatot, vagy a lőgyakorlatra vonatkozó szabályzatot. Rossz rágondolni, hogyha a közönséges bíróságnak kellene elbírálni egy hadgyakorlaton bekövetkezett tömegkatasztrófát. Ismereteim szerint valamennyi országban, ahol katonai bíróság működik, a katona által elkövetett valamennyi bűncselekmény elbírálása a katonai bíróság hatáskörébe tartozik. Ezért a szolgálattal összefüggően katona által elkövetett bűncselekmény elbírálását továbbra is a katonai bíróság hatáskörében javasoljuk hagyni. Más a helyzet, ha a katona a szolgálattal nem összefüggésben követi el a bűncselekményt. Például szabadságon vagy eltávozáson. Ez esetben az elkövetésnél nem a katonai jelleg az elsődleges ismérv, ezért az általános hatáskörű bíróság eljárása helyet kaphat. A rendőrség eseté-