Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-56

4701 Az Országgyűlés 56. ülése, 1989. szeptember 26-án, kedden 4702 szabály is, hogy a vádirat benyújtása előtt elrendelt előzetes letartóztatás egy hónapig tarthat. Lehetőséget kell azonban adni arra, hogy az előzetes letartóztatás meghosszabítható legyen. Három hónap elteltével legfeljebb két alkalommal a megyei bíróság jogosult az előzetes letartóztatás meghosszabbítására, ezt követően pedig csak a Legfelsőbb Bíróság hosszabbíthatja meg az előzetes letartóztatást. Feloldja a törvényjavaslat a jelenlegi szabályozásnak azt az ellentmondását, hogy az eljárás bírósági szakaszában csak egy év elteltével kerül sor az előzetes letartóztatás felülvizsgálatára. A törvényjavaslat azt a fontos garanciális rendelkezést is tartalmazza, hogy ha az előzetes letartóztatás tartama a vádirat benyújtása után 6 hónapot meghalad, és az elsőfokú bíróság még nem hozott döntő határozatot, az előzetes letartóztatás indokoltságát hivatalból felül kell vizsgálni. Az előzetes letartóztatás a személyi szabadságtól való megfosztást jelenti. Ilyen súlyú kényszerintézkedés esetén indokolt, hogy az elrendelés ne pusztán az iratok alapján történjen. A törvényjavaslat előírja, hogy a bíróság a gyanúsítottat hallgassa meg, azon a védő is jelen lehet, indítványt tehet, fellebbezési lehetősége van. Az előzetes letartóztatás új szabályozása az őrizetre vonatkozó rendelkezések módosítását is szükségessé teszi. Az őrizet a gyanúsított megfosztása személyi szabadságától, amelynek elrendelésére a nyomozóhatóság, például a rendőrség is jogosult. A leghosszabb tartam jelenleg 72 óra. Ezt a törvényjavaslat 5 napra emeli. Felmerült, hogy ezáltal a bűnüldöző apparátus, illetőleg a bíróság érdekében hosszabbodik meg a gyanúsított bírósági határozat nélküli fogvatartása. Valójában azonban a gyanúsított érdeke, hogy az előzetes letartóztatás kérdésében a bíróság ne mechanikusan hozzon határozatot. Az őrizet 5 napos határideje tehát a bíróság határozatának a megalapozottságát szolgálja. Arra is felhívom a figyelmet, hogy az őrizet csak akkor tart 5 napig, ha az ügyész 72 órán belül indítványozza az előzetes letartóztatás elrendelését. Egyébként a gyanúsítottat 72 óra elteltével szabadon kell bocsátani. Jelentősen szélesednek a terhelt és a védő eljárási jogai. A terhelt jelenleg sem köteles vallomást tenni. A törvényjavaslat ezt azzal erősíti, hogy az eljáró hatóság kötelezettségévé teszi a terhelt figyelmeztetését arra, hogy nem köteles vallomást tenni, vallomás tételét bármikor megtagadhatja, és amit mond, bizonyítékként felhasználható. Ez nemcsak a terhelt első kihallgatására, hanem a későbbi kihallgatásokra is vonatkozik. Úgy láttuk, hogy a hatóságnak e kötelezettség érvényesülését szankcióval is biztosítania kell. Ezért a törvényjavaslat a figyelmeztetés elmaradásához azt a következményt fűzi, hogy ebben az esetben nem lehet a terhelt vallomását bizonyítási eszközként figyelembe venni. A védő jogait illetően azt kell kiemelni, hogy a törvényjavaslat feloldja azt a korlátozást, amely szerint az előzetesen letartóztatott csak az első kihallgatása után érintkezhet a védőjével és az írásbeli érintkezést ellenőrizni kell. Az új szabályokat a törvényjavaslat az őrizetben lévő, illetőleg más ügyben büntetést töltő terheltre is kiterjesztik. Jelentősen csökkennek a védőnek a nyomozási cselekményekben való részvételével kapcsolatos korlátozások is. Megszűnik az a szükségtelen előírás, hogy a gyanúsított, illetve a tanúk kihallgatásánál jelenlévő védő a kihallgatotthoz nem intézhet közvetlen kérdéseket. A védőnek az általa vagy a gyanúsított által indítványozott tanúkihallgatáson való részvételéhez nem lesz szükség a nyomozó hatóság engedélyére. A védő szabad megválasztása a terheltnek olyan joga, amelyet büntetőeljárási törvény biztosít. Ezt azonban az korlátozza, hogy a katonai büntetőeljárásban csak olyan ügyvéd járhat el, akit az igazságügyminiszter a törvényben kapott felhatalmazás alapján összeállított jegyzékbe felvett. A törvényjavaslat ezt a gyakorlati szempontból is szükségtelen korlátozást megszünteti. A nemzetközi kötelezettségünk teljesítése indokolja azt a módosítást, hogy az ítéletet akkor is nyilvánosan kell kihirdetni, ha a bíróság a tárgyalásról kizárta a nyilvánosságot. Ez a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya 14. cikkelyének 1. pontjával teremthet ilyen összhangot. A nyomozás során alapvető követelmény a gyorsaság. Ezt igényli az igazságszolgáltatás, a törvényesség érdeke, szűkebb értelemben pedig a nyomozás és az eljárással érintett állampolgárok szempontjából jelentős. A nyomozás szempontjából azért fontos a gyorsaság, mert a bizonyítási eszközök gyakran megváltoznak, megsemmisülnek, vagy elkallódnak, a tanúk felejtenek és ez az eljárás eredményességét veszélyeztetheti. Az eljárással érintett állampolgároknak, különösen pedig a gyanúsítottnak érdeke a nyomozás gyors befejezése, mert ezáltal a bizonytalan állapot, a nyomozással együttjáró kötelezettségek, esetleg korlátozások hamarabb megszűnnek. A bűntetőeljárási törvény eredeti szabályai ezért a nyomozás befejezését határidőhöz kötötték. A törvény 1987. évi módosítással a nyomozási határidőket elég helytelenül elhagyta azzal az indoklással, hogy ezek a határidők az eljárás törvényessége szempontjából nem nyújtanak biztosítékot, viszont az iratoknak a határidő meghosszabbítása érdekében való felterjesztése és a meghosszabbítás indokoltságának a vizsgálata olyan bürokratikus ügyintézést eredményez, amely lényegesen növeli a nyomozó hatóságok és az ügyészség munkaterhét. A nyomozási határidőnek a törvényből való elhagyása tehát az eljárás egyszerűsítése érdekében történt. Ennek helyébe az a rendelkezés került, hogy a nyomozást elrendelő határozatban kell meghatározni a nyomozás határidejét, vagyis a határidő megszabása a nyomozást elrendelő hatóság vezetőjének hatáskörébe ment át. A törvény 1987. évi módosításának hatályba lépése óta eltelt időszak tapasztalatai azt mutatják, hogy a nyomozási határidő teljes eltörlése nem vált be, mert a nyomozások tartama jelentősen nőtt, különösen a korábban egy hónapon belül befejezett nyomozások esetében. A törvényjavaslat azonban nem a korábbi szabályozást állítja vissza, mert reálisabb határidők meghatározására törekszik. Ezért két hónapban határozza meg a nyomozás befejezésének határidejét, s meghosszabbítása is két-két hónappal történhet. A büntetőeljárási törvényt módosító jogszabály hatályba lépését — és nagyon kérem ennek a figyelembe