Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-56

4703 Az Országgyűlés 56. ülése, 1989. szeptember 26-án, kedden 4704 vételét — a törvényjavaslat a Büntető Törvénykönyv módosításától eltérően nem a kihirdetés napján, hanem 1990. március l-ben határozza meg. Ahhoz ugyanis, hogy az eljárás nyomozási szakaszában az előzetes letartóztatásról való rendelkezés új rendszere a gyakorlatban működni tudjon, mind a nyomozó hatóságoknál és az ügyészségeken, mind pedig a bíróságokon meg kell teremteni a személyi és a tárgyi feltételeket, ez pedig megfelelő időt igényel. A Minisztertanács a bíróságok megnövekedett hatáskörére tekintettel elsősorban a többlet létszámigényt biztosítja. Ez a költségvetés további terhelése nélkül a más szervektől való ésszerű létszámcsoportosítás útján lehetséges. Ismételten hangsúlyozom; ha azok a jogszabályváltozások, amelyek valamely szervre többletfeladatot hárítanak, — és különösen a bíróságra, — bármilyen szakszerűen kidolgozottak legyenek is, a feltételek hiánya miatt nem valósulnak meg, akkor többet ártanak, mint használnak. A jog uralma, a jogállam csak a valóban érvényesülő jogszabályra épülhet. Tisztelt Országgyűlés! Végezetül engedjék meg, hogy röviden szóljak egy, mind a Büntető Törvénykönyvet, mind pedig a büntetőeljárási törvényt módosító javaslatról, a katonai büntetőjog és büntetőeljárás hatályáról. Alkotmányos alapelv, hogy minden bűncselekményt elkövető személyt a rendes bíróságok vonjanak felelősségre, külön bírósági hatáskörbe csak rendkívül indokolt esetben kerüljenek. Ez a rendkívül indokolt eset egyedül ma — véleményem szerint — a katonai bíróságok esetében érvényes, de nem érvényesek a katonákra vonatkozó büntető anyagi és eljárási szabályok körében sem töretlenül. A jelenleg hatályos büntető törvénykönyv a büntetőjogi felelősségre vonás szempontjából katonának tekinti a fegyveres erők, a Magyar Néphadsereg, a BM-határőrség tényleges, valamint a fegyveres testülete, a rendőrség, a büntetésvégrehajtási testület és a munkásőrség hivatásos állományú tagjait. A katona fogalmának ezen meghatározása önmagában, de nemzetközi összehasonlításban is széles körű. Ezért a kormány által benyújtott javaslat a Büntető Törvényköny 122. szakaszának (1) bekezdését úgy módosítja, hogy katonának csak a néphadsereg és a határőrség tényleges állományú tagjait és azokat tekinti, akik nem a fegyveres erőknél teljesítenek tartalékos katonai szolgálatot. Ennek megfelelően a rendőrség, a büntetésvégrehajtási testület és a munkásőrség hivatásos állományú tagjai nem lehetnek katonai bűncselekmény tettesei, s az általuk elkövetett bűncselekményekért a rendes bíróságok előtt felelnek. Alkotmányos alapelvünk az is, hogy a bűncselekményt csak bíróságok bírálhatják el. Ezért a javaslat a büntető törvénykönyv 125. szakaszának és a büntető törvénykönyv hatályba lépéséről és végrehajtásáról szóló 1979. évi 5. törvényerejű rendelet 18. szakaszának hatályon kívül helyezésével megszünteti, hogy a parancsnokok katonai, illetve köztörvényi vétséget, valamint háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő katonai büntettet fegyelmi eljárásban bíráljanak el. A javaslat a büntetőeljárási törvény 303. szakaszának módosításával szűkíti a katonai bírósági hatáskört azzal is, hogy a katonai bíróságok hatáskörét a fegyveres erők tagjai által elkövetett katonai bűncselekményekre korlátozza. A katonák által elkövetett közönséges bűncselekmények elbírálása ezáltal tehát a rendes bíróságok hatáskörébe kerül. Ez alól kivételt csak az képezhet, ha a katonai bűncselekmény mellett halmazatban közönséges bűncselekményt is elkövetnek, illetőleg a katonai bíróság hatáskörébe tartozó személlyel együtt követnek el bűncselekményt — feltéve, ha az eljárás nem különíthető el. A rendes bírósági hatáskörbe kerülnek továbbá a fegyveres erők és a fegyveres testületek polgári alkalmazottai, a munkásőrség társasdalmi állományú tagjai, a honvédelmi kötelezettség elleni bűncselekményt — ez a BTK XIX. fejezete, — valamint a honvédelem érdekeit közvetlenül sértő vagy veszélyeztető bűncselekményt elkövetők, akik eddig katonai bíráskodás alá tartoztak, több elkövető esetén az orvgazdák és a bejelentési kötelezettséget elmulasztók is. Ezek a katonákra vonatkozó rendelkezések 1990. május 1-én lépnek hatályba. Ennek indoka az, hogy a jelenlegi változtatások a katonákra vonatkozó joganyag teljes áttekintését és módosítását igénylik. Ehhez pedig megítélésünk szerint hosszabb idő szükséges. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy át kell természetesen alakítani a katonai bíráskodás szervezeteit is. A büntető anyagi és eljárási törvény módosításával kapcsolatos javaslatot az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága megtárgyalta. A bizottság ülésén élénk és széles körű vita bontakozott ki éppen a katonákra vonatkozó módosító javaslatokról. így pl. abban a kérdésben, hogy nem lenne-e indokolt a rendőrség hivatásos állományú tagjait katonának tekinteni, az enyhébb megítélésű katonai bűncselekmények, tehát csak a katonai bűncselekmények, elbírálását parancsnoki fegyelmi jogkörben meghagyni, a katonai bírósági hatáskört fenntartani a néphadsereg és a határőrség tagjai által a szolgálattal összefüggésben elkövetett, bármilyen, tehát közönséges bűncselekményre, illetőleg a rendőrség hivatásos állományú tagjai által elkövetett katonai bűncselekményre? Magam is úgy ítélem meg, hogy a bizottsági ülésen felmerült kérdések és javaslatok komoly megfontolást érdemelnek. A rendőri szolgálat követelményrendszere, a szigorú alá- és fölérendeltségi viszonyok, különösen a karhatalmi feladatok ellátásánál valóban indokolhatják, hogy a testület hivatásos állományú tagját büntetőjogi értelemben katonának tekintsük, aki mint ilyen, katonai bűncselekmény tettese is lehet. A néphadsereg és a határőrség tagjai által a szolgálattal összefüggésben megvalósított közönséges bűncselekmény katonai bírósági elbírálását pedig gyakorlati okok, különösen az eljárás mielőbbi befejezéséhez fűződő érdekek indokolhatják. Az enyhébb megítélésű katonai bűncselekmények elbírálásának parancsnoki fegyelmi jogkörben való meghagyását pedig az indokolja, hogy a parancsnok a cselekményeket katonai jellegüknél fogva szakszerűbben el tudja bírálni. Ahhoz a törvényességi garanciát a katonai ügyészi felügyelet biztosíthatja. Mindezekre figyelemmel a bizottság javaslatait megfontolandónak tartom.