Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-56

4697 Az Országgyűlés 56. ülése, 1989. szeptember 26-án, kedden 4698 megvalósított hatalomátvétel, azaz a katonai puccs. Fegyveres erőn nemcsak a honvédelemről szóló törvényben meghatározott fegyveres erőket — mint a néphadsereg, határőrség —, hanem fegyveres személyeket, illetve bármilyen erre a célra létrehozott fegyveres csoportosulást kell érinteni. Az alkotmányos rend elleni szervezkedést az követi el, aki olyan szervezetet hoz létre vagy vezet, illetve olyan szervezet tevékenységében vesz részt, amelynek az a célja, hogy a magyar állam alkotmányos rendjét erőszakkal vagy azzal fenyegetve megváltoztassa. Mindkét bűncselekmény esetén a büntetés az elkövetési magatartások absztrakt társadalomra veszélyességéhez igazodik. Az alkotmányos rend elleni szervezkedésnél a szervezet létrehozójának vagy vezetőjének büntetése súlyosabb mint azé, aki csupán részt vesz a szervezetben. A hatályos Büntető Törvénykönyv büntetni rendeli az összeesküvésre irányuló előkészületet is. Az előkészület büntetése csak az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatására nézve szükséges, ehhez képest igenis a szervezkedés önmagában véve is előkészületi jellegű cselekmény. A jelenlegi szabályozás szerint a lázadás a Magyar Népköztársaság állami, társadalmi vagy gazdasági rendjének megdöntésére irányuló tömegzavargás. A törvényjavaslat ezen alapvetően változtat és a nemzetközi gyakorlatnak valamint a magyar büntetőjog hagyományainak megfelelő megoldásra tér át. A lázadás az új szabályozás szerint olyan tömegzavargás, amely nem általában az alkotmányos rend ellen irányul, közvetlen célja az, hogy az Országgyűlést, az Elnöki Tanácsot, a Legfelsőbb Bíróságot vagy a Minisztertanácsot alkotmányos jogkörének gyakorlásában erőszakkal vagy azzal fenyegetve akadályozza, illetőleg intézkedésre kényszerítse. Ez a bűncselekmény tehát a legfelsőbb népképviseleti, állami, kormányzati és bírói tevékenység erőszakos befolyásolására irányul. A tömegzavargás a kialakult ítélkezési gyakorlatnak megfelelően több ember együttes, nyílt fellépését jelenti, és általában személy elleni erőszakban nyilvánul meg. Az alacsonyabb szintű hivatalos szerveknek a jogszerű eljárásban való akadályozását illetve intézkedésre kényszerítését a hatályos büntető jogszabályok jelenleg is büntetni rendelik, de nem az állam elleni bűncselekmények körében. Ez a büntetőjogi védelem elegendő. A társadalom védelmét megfelelően szolgálja, szükségtelen lenne ezeket a cselekményeket állam elleni cselekménynek tekinteni. A kémkedést jelenleg az valósítja meg, aki a Magyar Népköztársaság hátrányára felhasználható adatokat megszerez, gyűjt vagy kiszolgáltat abból a célból, hogy az külföldi kormánynak vagy külföldi szervezetnek tudomására jusson. A jelenlegi meghatározás túlságosan széles körben teszi lehetővé a büntetőjogi rendelkezések alkalmazását. A nemzetközi viszonyok változása következtében a magyar állampolgárok tömegesen lépnek kapcsolatba külföldi gazdasági, kulturális, sport és hasonló szervezetekkel. A külföldi tőkebefektetések megindulása, a vegyes vállalatok létrejöttéből pedig az információáramlás elkerülhetetlensége és szükségessége következik. A kémkedés tehát csak a valóságos nemzetközi viszonyok figyelembevételével értékelhető. Nyilvánvalóan nem lehet az a cél, hogy az államról, szervezeteiről, a társadalomról semmilyen adat se kerülhessen külföldre. Az ilyen fejta elszigetelődés ma már elképzelhetetlen. A megváltozott körülményekretekintettel ezért a kémkedés tényállását alapvetően át kellett alakítani. Mindenekelőtt a parttalan, bizonytalan tartalmú, alapvetően a hatóságok jogértelmezési tevékenysége alapján minősített fogalmakat kellett elhagyni. Ilyen volt például a Magyar Népköztársaság hátrányára felhasználható adat. De meg kellett szüntetni a külfödi szervezettel való kapcsolattartást általában vett büntetőjogi fenyegetését is. Kémkedésért azt kell büntetni a javaslat szerint, aki a kémszervezet tagja vagy megbízottja, és ebben a minőségbenhírszerző tevékenységet folytat. Nem szükséges, hogy ezek az adatok államtitoknak vagy szolgálati titoknak minősüljenek, elegendő ha alkalmasak arra, hogy a külföldi kémszervezet tevékenységét segítsék, ismereteiket bővítsék. A hírszerzésnek azonban a magyar vagy valamelyik szövetséges állam ellen kell irányulnia. A törvényjavaslat e bűncselekmény társadalomra való kiemelkedő veszélyességére tekintettel büntetni rendeli az előkészületet is, és ezen belül egyes megjelenési formákat, például a hírszerző tevékenységre való ajánlkozást vagy vállalkozást súlyosabban is. Nem büntethető viszont a hírszerző tevékenységre ajánlkozás vagy vállalkozás, ha az elkövető mielőtt egyéb tevékenységet fejtett volna ki, azt a hatóságnak bejelenti, és a külföldi kapcsolatát teljesen feltárja. Az államtitok és a szolgálatúi titok védelméről a Büntető Törvényköny az államigazgatás, az igazságszolgáltatás és a közélet tisztasága elleni bűncselekményekről szóló 15. fejezet körében rendelkezik. Az államtitoksértés súlyosabban minősített esete valósul meg, ha ez az államtitok külföldi számára válik hozzáférhetővé. Lényegesen nagyobb azonban a társadalomra való veszélyesség, ha az államtitok kiszolgáltatásának célja a Magyar Népköztársaság ellen való felhasználás. Ezt az államellenes célzatra való tekintettel változatlanul állam elleni bűncselekményként kell büntetni. Hasonló a cselekmény megítélése akkor is, ha katonai szolgálati titkot szolgálatatnak ki a Magyar Népköztársaság ellen való felhasználás céljából. A törvényjavaslat a bűncselekményt államtitok vagy katonai szolgálati titok kiszolgáltatása elnevezéssel iktatja be az államellenes bűncselekmények körébe. Tisztelt Országgyűlés! A politikai bűncselekmények közül az elmúlt időszakban a legtöbb kritikát az izgatás törvényi szabályozása váltotta ki. Nem véletlenül, hiszen ez a bűncselekmény, amely a gyakorlatban is él, és az izgatás miatt folytatott büntatő eljárások, mint például a legutóbb az úgynevezett Kristály-ügy időről-időre a figyelem középpontjába kerül. A heves politikai bírálatok oka pedig alapvetően az, hogy az izgatás bűncselekménye a legszorosabb összefüggésben van a szólás és véleménynyilvánítás szabadságával. Az élesedő politikai küzdelmek résztvevői jórészt e rendelkezések miatt érezhetik magukat fenyegetett helyzetben. Az izgatás jelenlegi szabályozásánál a legnyilvánvalóbb, hogy a büntetőjog illetéktelen területre tévedt, a magánszféra olyan mértékű kriminalizálását valósította meg, amely indokolatlan.