Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-56

4695 Az Országgyűlés 56. ülése, 1989. szeptember 26-án, kedden 4696 zalmi válságot erősítik és rombolják a törvények tekintélyét. Kijelentem, hogy a politikai bűncselekmények szabályozásának felülvizsgálatára a legalkalmasabb időpont az új alkotmány megalkotását követő időszak lenne. Ez következik abból, hogy az állam elleni bűncselekmények szabályozásában központi helyet foglal el az alkotmány, az alkotmányos rend, az alkotmányos szervek működése. A hatályos alkotmány egyes intézményeihez azonban ma már nem célszerű büntetőjogi védelmet kapcsolni, az új alkotmány pedig még nem lépett hatályba. Ennek az ellentmondásnak a feloldását is segíti az alkotmány jelentős módosításáról szóló törvényjavaslat, amelyet a kormány ugyancsak az Országgyűlés jelenlegi ülésszakán kíván előterjeszteni. E törvényjavaslatok tehát összefüggnek, elfogadásuk során erre figyelnünk kell. A Büntető Törvénykönyvet módosító törvényjavaslat az átmeneti időszak politikai küzdelmeinek büntetőjogi kereteit jelöli ki. Célunk az volt, hogy a már megindult, illetve a közeljövőben kibontakozó politikai és választási küzdelmekre figyelemmel a törvény a politikai tevékenység nagyobb szabadságát garantálja és egyben biztosítja az átalakuláshoz szükséges politikai stabilitást. A mai helyzetben nem foglalkozhatunk az alkotmánymódosítással bevezetésre kerülő új intézmények, közjogi méltóságok, alkotmánybíróság, köztársasági elnök, stb. büntetőjogi védelmével. Erre az új alkotmány elfogadását követően az átfogó büntetőjogi reform keretében kerülhet sor. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy mielőtt az egyes rendelkezések ismertetésére rátérnék, röviden vázoljam a felülvizsgálat és az újraszabályozás alapvető szempontjait, amelynek alapját a hatályos rendelkezések kritikai értékelése adja. A törvényjavaslat egyik célkitűzése az volt, hogy a büntetőjogi fenyegetettség körét az indokolt és szükséges mértékre korlátozza. Konszolidált körülmények között például a magánszféra nem tartózkodhat az állambiztonsági büntetőjog szabályozási körébe. Nem büntethető tehát a véleménynyilvánítás szűk családi vagy baráti körben történve még akkor sem, ha egyébként büntetőjogilag védett érdekeket érint. Az életviszonyoknak erről a területéről a büntetőjognak ki kell vonulnia. Olyan új szabályozás kialakítására törekedtünk, amely nem korlátozza az alkotmányos keretek között folyó politikai küzdelmet és nem is kriminizálja. Nyilvánvaló, hogy az alkotmányos keretek közt maradó, a politikai rendszer megváltoztatását sürgető véleményeknek is nyilvánosságot kell kapniok. A büntetőjognak nem feladata, hogy ezek elfojtásával a jelenlegi állapot konzerválására törekedjen. El kellett ezért hagyni azokat a rendelkezéseket, amelyek a változtatásra irányuló politikai törekvések akadályává válhatnak. Ezért törölni kellett például több bűncselekmény törvényi tényállásában is szereplő fogalmakat, mint az állami, társadalmi, gazdasági rend gyengítése. Egyértelmű azonban, hogy az állam, illetve a társadalom egyetlen szervezetének vagy tagjának a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos úton való megszerzésére, vagy megtartására. A büntetőjognak ezért nem általában a változás, hanem az erőszakos úton történő változás ellen kell fellépnie. Az állam elleni bűncselekményeket kell tekinteni, amelyek az alkotmány elveiben rögzített politikai rendszert, az állam függetlenségét, területi épségét sértik vagy veszélyeztetik. Ebből következően a társadalmi szervezetek, illetőleg a közhatalmi jogosítványnyal nem bíró állami szervek vezetői elleni támadásokat nem lehet az állam elleni bűncselekményként értékelni. A törvényjavaslat szakított a jelenlegi pártállam koncepcióval, amelyben a párt vezető tisztségviselői az államnak, mint védett jogi tárgynak hordozói. Az állam és a társadalmi szervezetek, ide értve a politikai szervezeteket is, következetes szétválasztása esetén nem lehet az állam elleni támadásként értékelni a társaadalmi szervezet funkcionáriusa elleni támadást. Az ilyen cselekményekkel szemben a Büntető Törvénykönyv más rendelkezései egyébként is megfelelő védelmet nyújtanak. Megvizsgáltuk az egyes bűncselekményeket abból a szempontból is, hogy megfelelnek-e a törvényességi elv követelményeinek. A nehezen értelmezhető ideológiai tartalmú tényállási elemek sértik ezt és ellentétben állnak a nullum crimen sine lege évszázados elvével, azzal, hogy mindenki csak azért büntethető, amit a törvény megelőzően bűncselekménynek nyilvánított. Mivel ez alapvető garanciális kérdés, a jogbiztonság fokozása érdekében a bizonytalan tartalmú parttalan jogértelmezésre lehetőséget adó fogalmakat, mint például ,,a szocializmus érdekében kifejtett tevékenység", vagy ,,az állami, gazdasági, társadalmi rend" el kellett hagyni. A bűncselekmény által támadott és a jogilag védett tárgy az alkotmány, illetve az alkotmányon alapuló rend. Tiltani és büntetni az alkotmányos rend elleni támadásokat kell, értve ezen mindazokat a cselekményeket, amelyek az alkotmányban megfogalmazott vagy azon alapuló intézményrendszer és társadalmi viszonyok ellen irányulnak. A jelenlegi, a két alkotmány közötti időszakban a jogalkalmazás számára ez esetleg akkor is nehézségeket okozhat, ha rövidesen beterjeszthetem az alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslatot. A jogfejlődés irányára tekintettel azonban a védett jogi tárgy mégsem lehetett más. Meggyőződésem, hogy megfelelő jogértelmezéssel az összes körülmények mérlegesése alapján a joggyakorlat eldöntheti adott esetben, hogy a támadás az alkotmányos rend ellen irányult-e. Ezek után engedjék meg, hogy vázlatosan ismertessem a Büntető Törvénykönyvet módosító törvényjavaslat fontosabb rendelkezéseit. A törvényjavaslat az összeesküvés bűncselekménye helyett két új, az alkotmányos rend védelmét szolgáló törvényi tényállást iktat be a Büntető Törvénykönyvbe. Az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatását és az alkotmányos rend elleni szervezkedést. E két bűncselekmény törvényi tényállása rokonvonásokat mutat. Alapvető különbség azonban, hogy az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása szervezet létrehozása nélkül is megvalósulhat. A bűncselekmény tehát a konspirativ, szervezett erőcsoportosulásokon kívül átfog minden olyan tevékenységet, amely az alkotmányos rend erőszakkal vagy azzal fenyegetve való megváltoztatását célozza. Tipikus elkövetési formája a fegyveres erő igénybevételével