Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-56

4671 Az Országgyűlés 56. ülése, 1989. szeptember 26-án, kedden 4672 a módja az egyezségokmányban megfogalmazottakkal és a jogállamiság elveivel összhangban biztosítja a jogosultságok érvényesítését. Növeli a jogbiztonságot, hogy nem egyes bíró, hanem bírósági tanács dönt, a nem peres eljárás előírása pedig a jogerős döntés gyors meghozatalát teszi lehetővé. Mindkét javaslat a belügyminisztert hatalmazza fel a törvényi szintet nem igénylő belső eljárási kérdések szabályozására. A rendelkezésre álló rövid idő nem tette lehetővé, hogy e végrehajtási rendeleteket tájékoztatás céljából a javaslatokkal együtt küldjük meg Önöknek. Erre csak most az ülésen kerülhetett sor, de bízom abban, hogy így is sikerült teljességében bemutatni a szabályozást. A ki- és bevándorlás, a hazatérés és a külföldre utazás jogának a nemzetközi kötelezettségeinkkel is összehangolt szabályozása jogrendszerünk több területét is érinti. Kihatással van ez a pénzügyi, a társadalombiztosítási, a szociális és egészségügyi, a lakásgazdálkodási, a munkajogi és ezen túl egyéb jogterületekre is. A Kormány ezért szükségesnek tartotta, hogy a most beterjesztett törvényjavaslatokhoz kapcsolódóan az érdekelt miniszterek és országos hatáskörű szervek vezetői intézkedjenek a hatáskörükbe tartozó jogszabályok felülvizsgálatára és szükség szerinti módosítására úgy, hogy azok e törvényjavaslatokkal egyidőben hatályba léptethetők legyenek. Ezt a Kormány rendkívül fontos feladatnak tekinti, mert tisztában van azzal, hogy a most benyújtott javaslat csak olyan keret, amelyet az említett kérdésekre vonatkozó szabályoknak kell még kitölteni. Ezért is szól úgy a javaslat, hogy a törvények hatályba lépésének időpontja 1990. január 1-je. Az elfogadás és a hatályba lépés közötti idő elengedhetetlenül szükséges a végrehajtásban érintett szervek felkészüléséhez és az esetleges további jogszabály-alkotáshoz. A törvényjavaslatok belföldön és külföldön is széles körben ismertté váltak már. Azokat sokan örömmel üdvözölték és kifejezésre juttatták azt az igényt, hogy már a hatályba lépéséig terjedő időszakban is ennek szellemében történjék az ügyek intézése. Ezt egyébként nemcsak az állampolgárok várják, hanem a társadalmi életünkben bekövetkezett változások, hazánk külpolitikai megítélése is indokolja. Ezért kérem a tisztelt Országgyűlést, értsenek egyet azzal, hogy a törvényjavaslatok hatályba lépéséig az eljáró szervek az érvényes jogszabályokon alapuló és mérlegelési jogkörbe tartozó szankciókat a továbbiakban ne alkalmazzák. Tisztelt Országgyűlés! Népünk államot alkotva ezer esztendeje él itt a Duna-Tisza táján a Kárpátok medencéjében. Történelmi idők után hányszor idéztük fel Tompa Mihály kibújdosott barátjához szóló keserű intését: „Szívet cserél az, aki hazát cserél." Tiszteljük híven a XIX. századi nagy költőink gondolatait, szomorúan őrizzük emlékezetünkben a XX. századi ismétlődő kényszerű magyar népvándorlásokat. A kivándorlás, a hazatérés, a külföldre utazás ügyében a törvényhozók most gondoljanak Ady Endre soraira: „Föl földobott kő földedre hullva kicsi országom, újra meg újra hazajön a fiad." E gondolatok jegyében ajánlom szíves figyelmükben e két törvényjavaslatot és kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy azokat és a kiegészítő törvényjavaslatokat vitassa meg és fogadja el. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm dr. Horváth István előadói beszédét. Balogh Györgyöt a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság előadóját illeti a szó. BALOGH GYÖRGY: Tisztelt Országgyűlés! A belügyminiszter úr expozéjában elhangzott két törvényjavaslatot, a ki- és bevándorlásról szóló, valamint a kiutazásról és az útlevélről szóló törvényjavaslatot a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság megtárgyalta. Mielőtt azonban rátérnék a bizottság állásfoglalásának ismertetésére, engedjenek meg két idézetet elmondani, amely — bár ezelőtt 123 éve hangzott el — a kiegyezés korából való idézet, de szinte lehetne a mai újságokban is olvasni, a mai televízióban hallgatni, a rádióban, a mai magyar emberek egymás közötti beszélgetésében és főleg az emberek egymás közötti vitáiban. Az első idézet 1866. február 15-ei, 23. országos ülésenhangzott el, a válaszfelirat vitájának kezdetén. Első hozzászólóként Bartal György szólt hozzá. Ez a hozzászólás, mint az előbbiekben is mondtam, mintha egy ma vívódó magyar állampolgár hangja lenne, aki végignézte a TV műsorában az egyeztető kerekasztal tárgyalásokat, különösen annak záró tárgyalását és az ott elhangzottakat gondolná újra át. Az idézet: „Lehet-e józanul reménykednünk, hogy ama szabályt az érzésből fakadó intuíció után induló nagy többség, egy egész nemzet csak fő irányában is kövesse, melynek szívéről az ész-ellenes politikai gazdálkodás pusztító rendszere a bizalomnak ama rétegét is lemosta, mely egyedül bír termő erővel és kellő melegséggel, hogy benne nyugodtan vizsgáló észnek, a meggyőző számításnak elhintett magvai meggyökerezhessenek." Eddig volt az idézet. A második idézet 1866. február 26-ai 27. országos ülésen hangzott el, ugyancsak a válaszfelirat vitájában Deák Ferenc hozzászólásában., ,Tudom, hogy a politikai téren vannak pártok, azt is tudom, hogy a pártok gyakran hasznosak, sőt gyakran szükségesek is. Azt is tudom, hogy a pártok néha, midőn valamely dolog fölött lényegben megegyeznek, a módra, az alapra, a részletekre nézve kiegyezkedés útján, hogy úgy szóljak, kompromisszum útján hoznak létre valamit és néha az ilyen kompromisszum a dolog előmozdítására nézve igen hasznos." Eddig az idézet. Mennyi kétség, bizalmatlanság és bizakodás van jelen mindkét hozzászólásban és egyszerre. Azért idéztem ebből a korból, mert úgy értékelem és úgy érzem, hogy ma, más időben, más társadalmi és gazdasági körülmények között hasonló helyzet megoldását keresi a magyar nemzet. Akkor sikerült megegyezni és létrejöhetett 1867-ben a kiegyezés. Ma valamennyiünk feladata csak egy lehet, ha jót akarunk hazánknak és népünknek, a változásokról a békés átmenetet biztosítva megegyezni. A belügyminiszteri expozéban elhangzott két törvényjavaslat is fontos alkotó eleme a megegyezésnek és a békés átmenetnek. Különösen nagy jelentősége van a ki- és bevándorlási törvényjavaslatnak, egyáltalán nem lebecsülve