Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-56

4667 Az Országgyűlés 56. ülése, 1989. szeptember 26-án, kedden 4668 A haza elhagyása és az oda való visszatérés mélységesen érinti népünk érzelemvilágát. Mindannyiunk fülében visszacsengenek Vörösmarty Mihály Szózatának intelmei: „Légy híve rendületlenül hazádnak óh magyar, ez éltetőd, s ha elbukál, hantjával ez takar. A nagy világon e kívül nincsen számodra hely, áldjon vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell." Iskolákban, templomokban és sokféle közösségi összejövetelen régóta énekeljük, olvassuk és mondjuk el e magával ragadó sorokat. Nem feledkezhetünk meg e Szózatról a mai modern világban sem. Amikor olyan törvényeket alkotunk, amelyek az állam és a polgárai között új viszonyt testesítenek meg, a modern világ emberi szükségleteit elégítik ki. Ezért szigorúan és egyszerre ügyeltünk arra, hogy a szabályozás középpontjába a hazáját szerető, felelősen gondolkodó és cselekvő, egyidejűleg pedig a szabad állampolgári magatartás lehetősége kerüljön. Tisztelt Országgyűlés! A lakó- és tartózkodási hely szabad megválasztását tehát alapvető emberi jognak tekintjük. Ez többek között azt jelenti, hogy mindenki elhagyhat bármely országot — ideértve a saját országát is — és hazájába bármikor visszatérhet. A ki- és bevándorlásról szóló törvényjavaslat — mindezekre figyelemmel — alanyi jogon biztosítja a kivándorlást és csak a legszűkebb körben, kiemelkedően fontos társadalmi érdekből korlátozza azt. A javaslat — és úgy vélem, ez természetes — tiltja azok kivándorlását, akik törvényeinket súlyosan megsértették és ezért ellenük büntetőeljárás folyik, illetve akik szabadságvesztés büntetésüket még nem töltötték le. Feltételt állít azokkal szemben is, akiknek köztartozása van; az ilyen személyek kivándorlásuk előtt kötelesek azt megfizetni, vagy arra kötelezettséget vállalni. A javaslat a köztartozások közül csak az adó- és társadalombiztosítási tartozást tekinti a kivándorlást korlátozó tényezőnek. Ugyancsak ilyen jellegű korlátot állít, azaz a hazával szembeni kötelezettségek alóli kibúvás meggátolását célozza a javaslat akkor, amikor a katonai szolgálatot teljesítő hadkötelezettel szemben a honvédelem érdekeit érvényesíti. A nemzetközi egyezmények sem vonják kétségbe a csatlakozó államok jogát arra, hogy állami, társadalmi és gazdasági érdekeiknek megfelelően védjék titkaikat. Erre épít a javaslat, amikor — meghatározott időtartamra — korlátozást állít fel azokkal szemben, akik olyan államtitok birtokában vannak, amelyek védelméhez különösen fontos nemzetbiztonsági érdek fűződik. Ez azonban nem lehet önkényes, és biztosítani kell a korlátozás indokának rendszeres felülvizsgálatát. A javaslat az egyén jogainak védelme érdekében is tartalmaz korlátot. Lehetővé teszi ugyanis a kivándorlás megakadályozását kiskorúak, illetve magukról gondoskodni nem képes személyek védelmében, ha a kivándorlás az érdekeiket sértené vagy ha tartásuk megnyugtatóan nem rendezett. Tisztelt Országgyűlés! A törvénytervezet abból indul ki, hogy a hazatérés joga a kivándorlásénál is erősebb. Ezért azt nem engedi korlátozni, és felszámolni javasolja e tekintetben az állampolgársági jogunk mostani hiányosságát. Állampolgársági szabályaink ugyanis — bár korszerűen, az állampolgárság bizalmi, erkölcsi vonását is tekintetbe véve rendezik az állam és polgárai kapcsolatát — ez ideig azonban nem biztosították azt, hogy a külföldön élő magyar állampolgárok alanyi jogon bármikor hazatérhessenek. Magyarország e jog korlátozás nélküli megadásával kitárja és nyitva hagyja kapuját mindazok előtt, akik a hazába visszavágynak, eltörölve a rossz emlékű disszidens, emigráns, a jogellenesen külföldön tartózkodás bélyegét, amely oly sok bánat, egyéni és családi konfliktus okozója volt. Tisztelt Országgyűlés! A nemzetközi gyakorlat szerint minden állam társadalmi, gazdasági érdekeinek megfelelően teszi lehetővé a külföldiek bevándorlását. Ezt a gyakorlatot követi a javaslat, amikor a kivándorlás és a hazatérés alapvető emberi jogának deklarálásával szemben a külföldiek Magyarországra történő bevándorlását nem tekinti ilyennek, hanem azt továbbra is feltételekhez és előzetes engedélyhez köti. A bevándorlással kapcsolatban megfogalmazott kizáró okok az alapvető nemzeti, társadalmi, gazdasági érdekek érvényesülését szolgálják. Továbbra sem lehet célunk ugyanis az állam biztonságát, a közrendet, a közegészségügyet, a közerkölcsöt, mások jogait és szabadságát sértő külföldiek befogadása, ezért ezek bevándorlását a javaslat kategorikusan tiltja. Joggal vethető fel, hogy a fenti fogalmak túl általánosak. Ez kétségtelenül igaz. Ugyanakkor megjegyzem, hogy a kritériumok a nemzetközi egyezségokmány alapján, az ott megfogalmazottak szó szerinti átvételével kerültek a törvényjavaslatba. Véleményem szerint — figyelemmel a közigazgatási és a bírósági útra az ilyen ügyekben — az igazgatásrendészeti szervek és a bíróságok jogalkalmazási gyakorlata fogja majd az egységes értelmezést megteremteni. Hasonló feladat mutatkozik azokban az esetekben, amikor az eljáró szervek emberiességi okokból — például családegyesítés esetén — engedélyezhetik olyan külföldinek a bevándorlását, akinél nem adott minden feltétel. Előfordulhat tehát, hogy olyan személy is, akinek lakása, ellátása, megélhetése nincs kellően biztosítva, esetleg korábban kisebb súlyú jogsértést követett el, és ezért az országból kiutasították, később — méltányosságból — bevándorlási lehetőséget kaphat. Az elmondottak alapján úgy gondolom, egyértelmű, hogy amennyiben a törvényjavaslat elfogadásra kerül, jogrendszerünk e kérdésekkel összefüggő normái a magyar állampolgárok elsőrendű és természetes igényei mellett teljes mértékig megfelelnek a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya előírásainak, és az azt elfogadó országok gyakorlatának is. Tisztelt Országgyűlés! A ki- és bevándorlásról szóló törvény megalkotása szükségessé teszi a külföldre utazásról és az útlevélről szóló hatályos szabályaink korszerűsítését. Ha ezt nem tennénk, olyan helyzet alakulna ki, amelyben egyszerűbb kivándorolni, mint néhány napra külföldre utazni.