Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-56

4651 Az Országgyűlés 56. ülése, 1989. szeptember 26-én, kedden 4652 nyességükben egyaránt válaszolnak honfitársaink egyre határozottabb követlelésére: előre kell haladnunk. Tisztelt Országgyűlés! Ezt a Kormányt a Parlament választotta, a Parlamentnek tartozik felelősséggel. És ha változott is a politikai helyzet, változott is a magyar társadalom politikai értékítélete, az új választásokig ez a Parlament képviseli Magyarországot. A világ minden civilizált államában ez a rend. Gyorsan kell dolgoznunk, de nem szabad megkerülnünk semmiben sem a törvényes Parlamentet. Ezt a pártoknak, az ambiciózus új, vagy régi politikai csoportposulásoknak is tudomásul kell venniük. Egymással folytatott pártharcaiknak, szövetségeiknek, kompromisszumaiknak, szembenállásaiknak egyaránt. Ezért is helyezünk súlyt arra, hogy a következő hónapokban is a parlamentarizmus szabályainak betartásával történjék Magyarországon minden. A nemzet kormánya vagyunk, amelynek legitimitását az alkotmányos szabályok megtartása adja. Ennek megfelelően, a Kormány alkotmányos felelősséggel tartozik azért, hogy a közjogi intézmények rendeltetésszerűen működjenek, a Parlament el tudja látni alkotmányos feladatát. A nemzeti kerekasztal politikai döntései is csak közjogi döntési mechanizmus által válnak legitim döntésekké. Ez pedig csak úgy képzelhető el, ha a választások eredményeképpen létrejövő új parlamentig elsődlegességet kap az alkotmányjogi értelemben legitim közjogi döntési centrum, a Parlament és a Kormány. Nemzeti felelősségünktől vezetve javaslom ezért: gondosaan megvizsgálva az úgynevezett sarkalatos törvényeket, emeljük azokat törvényerőre. Tisztelt Ház! Szóba kell hoznom, mert a széles közvéleményt is foglalkoztatja, hogy a Kormány a közelmúltban konfliktusba keveredett a SZOT vezetőségével. Nemcsak a Kormány, hanem én magam is. Álláspontomat Önök ismerik. Az mély meggyőződésből fakad, és megtámadott kijelentéseimet ma is vállalom. De nem vállalom, hogy a Kormánynak, vagy nekem, a dolgozókkal van áthidalhatatlan problémám. Nem is értem, hogy országunkban milyen alapon állítható, hogy a Kormány valami olyan érdekeket követ, ami szembenáll a dolgozók érdekeivel. Semmilyen elvi, ideológiai, politikai vagy gyakorlati okot nem látok erre. Egy kormánytag, egy kormánytisztviselő jövedelme sem nő attól, ha megvonja a támogatást a veszteséges üzemektől, vagy ha nem elégíti ki egyes szakmák vagy csoportok bér követését. Politikai előnye sincs, sőt komoly kockázatot vállal, ha úgynevezett kemény, népszerűtlen intézkedésre kényszerül. Csak nem azt feltételezik, hogy rosszindulat vezérli a néppel szemben? Igaz, sokáig olyan korban éltünk, amikor ezeket a kérdéseket még feltenni sem lehetett. Jó, hogy ma már ez lehetséges, és remélem, hogy holnap is az lesz. És ez nem felemlíti meg a Kormányt, inkább megkönynyebbülést okoz. A kritika is felelősebb, ha fennáll a lehetőség, hogy holnap a kritikusnak kell megoldania azt, amit ma számonkér. De nem tehetjük azt, hogy amíg a választások eldöntik a politikai hatalmi kérdéseket, addig a Kormány kivár vagy legfeljebb népszerű intézkedéseket igyekszik hozni. Kézenfekvő lenne, hogy enged a csábításnak; enyhít a terheken, csökkenti az adókat, növeli a szociális kiadásokat . Ezzel vagy megnyeri a választásokat és egyúttal lehetetlen helyzetbe hozza a jövőt illetően önmagát, vagy elveszti ugyan a választásokat, de legalább lehetetlenhelyzetbe hozza utódját. Annak ugyanis növelnie kellene a lakosság terheit, emelni az adókat, és nem lenne pénze a szociális biztonság fokozására. Nehézségeit persze rákenheti az előző Kormányra, az előző 40 vagy akár 70 esztendőre, de attól még nem lesz jobb a helyzet. Ebben a teremben én egyszer már mondtam: nem vagyok süket. Sok emberrel beszélgetek. És az utóbbi hetekben a beszélgetések sokaságából egyre pontosabban érzékelem, hogy a közvélemény egyszerre igényel változásokat és belső biztonságot, kiszámíthatóságot. Számomra ez azért fontos, mert korábban azt tapasztaltam, hogy ez a két követelmény külön jelent meg, sőt sokszor egymásnak ellentmondva. Ezekben a bonyolult hetekben egyre többen érzik meg: biztonság és kiszámíthatóság csak a változás által teremthető meg. Azt is tudom és látom, hogyan élnek, milyen nehéz gondokkal küzdenek milliók ebben az országban. Tükrözi ezt a statisztika is, de a hozzám küldött, bizalmat tükröző, de nehéz sorsokról árulkodó levelek ezreiből is ez árad. Törekedtünk ugyan az átlagnyugdíjak romlását, súlyos értékvesztését az év során többször adott nyugdíjkiegészítésekkel megfékezni, s bár ez az országnak milliárdos többletkiadást jelentett, ettől sajnos a szegények még szegények maradtak. Tennünk kell, mert ez a helyzet méltatlan és valóban tarthatatlan. Teszünk is, mert ezt ígértük év elején, és ezt válaszoltuk az Önök interpellációira az elmúlt fél év során. És tehetünk is valamit, mert az elmúlt év végén önállósított társadalombiztosítási alapunk gazdálkodása kedvezően alakult. Nem szabad másra költenünk ezt a bevételt, csak a szociális helyzet javítására és némi biztonsági tartalék megreremtésére. A döntés joga azonban az önök kezében van. Javaslom ezért a tisztelt Háznak, hogy bizottságaibanvitassa meg az alacsony összegű nyugdíjjal rendelkezők egyszeri támogatásának ez évi lehetőségét. Ismereteim szerint a rendelkezésünkre álló összeg tartalékképzés mellett is módot adna arra, hogy meghatározott nyugellátási szintig 6000 Ft-ig decemberben egyszeri összeget, például 2 ezer forintot juttassunk. Természetesen más konkrét megoldás is mérlegelhető. Ez nem érintené azt a kötelezettségünket és tervünket, hogy a jövő évi áremelkedéseket, legalább az átlagnyugdíj színvonaláig, január elsejétől ellentételezzük. Ahhoz, hogy ezt a pénzt az érintettek még karácsony előtt megkaphassák, a tisztelt Országgyűlésnek már októberben döntenie kell. A januári nyugdíj-emelés mértékét és rendszerét pedig a költségvetésről és a tár-