Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-56

4653 Az Országgyűlés 56. ülése, 1989. szeptember 26-án, kedden 4654 sadalombiztosítás jövő évi gazdálkodásáról lefolytatandó viták során határozhatná meg. Tisztelt Országgyűlés! Senki nem bújhat ki a felelősség alól. Ha az országgyűlés és a Kormány tisztességes akar lenni, nem a saját esélyeit, hanem az ország érdekeit tarthatja csak szem előtt. Ezért felelőssége jóval túlnyúlik mandátuma idején. Tennünk kell tehát a dolgunkat legjobb meggyőződésünk szerint, amíg csak megadatik nekünk ennek lehetősége. Régen nem befelé fordulva dolgozunk. Kormányzati stratégiánk legfontosabb elemeit a legkülönfélébb társadalmi erők elképzeléseit integrálva formáljuk. Igen, stratégiai elképzeléseink vannak és ennek szolgálatában követjük azt az irányvonalat, melynek minden lényeges elemét már megismertettük mind a tisztelt Házzal, mind az ország közvéleményével. Azt is vállaltuk, hogy összerendezett formában is Önök elé hozzuk még ez év őszén. Már többször hangsúlyoztam, de van okom, hogy most megismételjem: ne a hagyományos kormányprogramok egy újabb változatát várják tőlünk. Az „ennyivel emelkedjen, annyival nőjön, ennyivel meg csökkenjen, alakuljon át" jellegű program egyszerűen idegen az átalakuló gazdasági és politikai feltételektől, de magától a kormányzati irányítás eszközrendszerétől is. Nem zavar bennünket az a hang, amelyik koncepciónélküliséggel vádol, és az sem, amelyik azt mondja: minek már ennek a Kormánynak stratégia? Mi nem saját magunknak, nem ennek a Kormánynak gyártunk a hatalom megtartásához alibit, hanem az ország, a nép számára keressük a kibontakozás reális útjait. Tudom, már sokan ingerülten kapják fel a fejüket a kibontakozás szó hallatán. Értem én, de kérem, ne tegyék. Gondoljanak arra, hogy amikor a tatárjárás idején eleink a mocsárba menekültek és csak a levegőt adó nádszál vége volt a felszín felett, valószínűleg nem az forgott a fejükben, hogy ez a kibontakozás záloga. Pedig az volt, holott csak túlélni akartak. Mi is alámerültünk, és komoly erők nyomtak víz alá bennünket. Egy gyönyörű filozófiai ígéretet torzszülötté nyomorító zsarnokság, s egy annak agresszivitására kőkemény választ adó, ellenségnek tekintett ellenfél közös ereje. Most egyszerre mindkét erő szorítása felengedett, sőt segítő kezet igér. Vegyük igénybe a felhajtó erőket. Nyújtsunk először is itthon kezet egymásnak, s a szemben álló erők ne egymás rovására akarjanak támogatókat keresni. Komoly partnereink nem pártokat, hanem az országot fogják segíteni, s nem segéllyel, hanem korrekt együttműködéssel. Ehhez megbízható, kiszámítható partnernek kell lennünk, stabil viszonyokat kell teremtenünk és következetes reformpoltikát kell folytatnunk. Tisztelt Országgyűlés! A Kormány tisztában van azokkal a súlyos veszélyekkel, amelyek az úgynevezett spontán privatizációs folyamattal járnak, és amelyek lényege, hogy a vállalatokra bízott állami tulajdon esetenként értékén alul cserél gazdát, néha visszaélések fordulnak elő. Ez az államilag nem kellően ellenőrzött folyamat a közvéleményből és a politikai pártokból jogos aggodalmat vált ki, és egyidejűleg veszélyezteti a tulajdonváltásra irányuló kormánypolitika alapvető célkitűzéseit. A Kormány e veszélyek tudatában határozott intézkedéseket kívántenni. Mindenekelőtt felhívja arra a figyelmet, hogy az állami vállalatokról szóló, jelenleg hatályos törvény is előírja a felelősségteljes gazdálkodásnak, a társadalmi tulajdon védelmének, a vállalatra bízott állami vagyon gondos kezelésének és gyarapításának a kötelezettségét. Büntető jogszabályaink pedig tiltják és bűncselekménnyé minősítik a társadalom vagyonának hűtlen vagy hanyag kezelését. A Kormány felhívja a figyelmet a törvények betartására, elítéli a társadalom vagyonának elherdálását, lelkiismeretlen, vagy szakszerűtlen kezelését, és a rendelkezésére álló jogi eszközökkel fel fog lépni mindenfajta visszaéléssel szemben. A Kormány a tulajdonváltási folyamat hatékonyságának és tisztességének oltalma érdekében olyan törvényi szabályozás megteremtésére dolgoz ki javaslatot a Parlamentnek, amely biztosítja e folyamat ellenőrzését, a reális vagyonértékelést, a szükséges nyilvánosságot és versenyeztetést. A Kormánynak rendelkeznie kell szélsőséges esetekben az adott ügylet megtiltásának a jogával is. Mindez nem az állami beavatkozás felesleges újraerősítésére, hanem az úgynevezett privatizációs folyamat tisztességének és hatékonyságának, az egész magyar társadalom érdekeinek megóvására irányul. A jelenlegi vállalati önkormányzatok a tapasztalatok szerint a tulajdonosi funkciók hatékony gyakorlására általában nem alkalmasak. Ezt bizonyítják a spontán privatizációs folyamat egészségtelen jelenségei is. Hosszú távon tehát olyan tulajdonosi rendszer megteremtésére van szükség, ahol a torzulások és a visszaélések kiküszöbölését mindenekelőtt magának a rendszernek a működése biztosítja. Ez egyben lehetőséget ad egy átfogó, a demokratikussá vált korszerű állam által irányított társadalmasítási és privatizációs folyamat megvalósítására. Igaz ugyan, hogy szegények vagyunk. De nem vagyunk koldusok. Ne legyen tehát kétsége senkinek, tisztességünket nem fogjuk áruba bocsátani, értékeinket nem adjuk áron alul, mert van értékünk Európa és a világ számára is. Legyen — mert van — saját számunkra is, és becsüljük is azt meg, és becsüljük egymást, amíg csak méltók vagyunk egymás megbecsülésére. Tisztelt Ház! Az egyházi vezetőkkel folytatott tárgyalásaimon az egyházatyák részéről elhangzott egy bibliai idézet: ,,Az apák ették meg az egrest, s a fiak foga vásott bele". A múlt minanny iunkat terhelő örökségről ennél pontosabban és rövidebben szólni aligha lehetne. És az egyházatyák hozzátették: ahol építőleg lehet tenni valamit, a hívő embernek ott a helye. Ez számomra több mint bíztató, és csak annyit tennék hozzá, hogy a nemhívő embereknek is ugyanott a helyük. A kormánynak pedig éppen az a stratégiája, hogy teret nyisson az építőjellegű egyéni, közösségi aktivitásnak, kezdeményezésnek, vállalkozásnak, mégpedig tág teret, hiszen tengernyi teendőnk van. (Taps.)