Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-56

4647 Az Országgyűlés 56. ülése, 1989. szeptember 26-án, kedden 4648 ülésszakra felkészültünk. Mindenki előtt ismert, hogy a júniusi országgyűlési ülésszak kezdetén a Kormány visszavont törvényjavaslatokat amiatt, hogy az érintett témakörökben Magyarország meghatározó politikai erői és mozgalmai között politikai egyeztető tárgyalá­sok kezdődtek. Ezzel a törvényelőkészítés társadalmi bázisa kibővült és minden megelőzésnél szélesebb alapokra került. Az elmúlt hét elején aláírt megállapo­dások alapján a Kormány most a Parlament elé terjesz­tette a Politikai egyeztető tárgyalásokon elfogadott el­vek szerinti törvényjavaslatait. Mindenki számára egyértelmű, hogy a törvényeket az Országgyűlés alkot­ja meg, és ez így történik ezeknek a tervezeteknek az esetében is. Szükséges tehát, hogy a képviselők konzultálhassa­nak képviselőikkel, csoportüléseket tarthassanak, és a bizottságok is megtárgyalhassák és megtehessék javas­lataikat; Az említett széles társadalmi bázison megtörtént döntéselőkészítés semmiképpen sem helyettesítheti a Parlament, a képviselők munkáját. Úgy vélem, hogy az idei esztendőben született döntéseiben méltóságot és rangot adtak a Magyar Országgyűlésnek a döntések, még akkor is, ha esetleg egy-egy törvény néhány rész­letében tévedések is előfordultak, amit aztán korrigálni kellett, illetve kell. Minden kritikai hang mellett is tagadhatatlan, hogy nőtt az Országgyűlés tekintélye, amit az is bizonyít, hogy 40 éve nem volt annyira fontos és nem folyt érte olyan küzdelem, mint az idén az időközi választásokon azért, hogy ki kerüljön be a Parlament székeibe, pad­soraiba, hogy ki legyen országgyűlési képviselő. Az ilyen történelmi helyzet, a felfokozott érdeklődés és a képviselői tennivágyás könnyen csábíthat egyéni ambíciókra, olyanfajta személyes szereplésre, amelyet a tömegkommunikáció felerősít, és amely már nem közös céljainkat, a békés átmenetet szolgálja. A nem­zet figyelmét és elismerését ezért úgy gondolom nem azzal vívhatjuk ki, ha a többhónapos politikai egyezte­tő tárgyalásokon meghatározott elvek alapján benyúj­tott törvényjavaslatokat most elölről és alapjaiban áta­lakítjuk, de hasonlóképpen vesztene tekintélyéből és méltóságából a Parlament, ha azokra csupán rábólinta­nánk, ha mindent változtatás nélkül jóváhagynánk. Ezért nagy a történelmi felelősségünk. Vagy sikerül a Parlament által megalkotott törvényekkel, társadalmi támogatottsággal és ellenőrzés mellett békés átmenetet biztosítanunk hazánk számára, vagy pedig a mélyülő politikai és gazdasági válság elhatalmasodik, és a párt­harcok, az egyéni, politikai ambíciók áldozatává válik az egész ország. Én hiszek az Országgyűlés bölcsességében, józansá­gában, a képviselők tenniakarásában. Kérem Önöket, úgy dolgozzunk együtt az elkövetkező napokban és hó­napokban, hogy elkerülhessük a nemzetet fenyegető katasztrófát, hogy megteremthessük hazánk felemelke­désénektörvényi alapjait. Ez történelmi feladata a Par­lamentnek. Ebben az esetben, és csakis ekkor nézhe­tünk majd tiszta lelkiismerettel választóink és az egész dolgozó nép szemébe. Ehhez a munkához, a döntésho­zatalhoz kívánok valamennyiünknek erőt, türelmet és bátorságot. Köszönöm a figyelmet. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Németh Miklós miniszterelnök kér szót. Átadom a szót. NÉMETH MIKLÓS, a Minisztertanács elnöke: Tisztelt Ház! Történelmünk során talán soha nem volt igazabb a mondás, mint napjainkban: rajtunk a világ szeme. Világtörténelmi esélyt kaptunk akkor, amikor Ma­gyarország létkérdésévé vált a gazdasági és politikai struktúraváltás, az 1949-ben bevezetett, majd a 60-as, 80-as években részeiben reformált rendszer radikális átalakítása. A cél a magyar történelmi és kulturális hagyományokból táplálkozó, ugyanakkor a kor követelményeinek is megfelelő új rendszer ki­építése. Nem a feltétlen széttörés a cél, de ha kell, erre is vállalkozunk, ha ezt kívánja az ország érdeke. Az új rendszer kiépítésének kell alárendelni min­dent, párt- és egyéni érdekeket, választási időpon­tot, egyéni vagy csoportakciókat. A Kormány a Parlamentre és a társadalomra támasz­kodva feszített tempóban dolgozik. Hónapok alatt tet­tünk meg olyan dolgokat, amelyekkel a korábbi Kor­mányok sok-sok éven keresztül birkóztak. Feszített tempót diktálunk magunknak, mert ezt diktálja a törté­nelem, és ezt kívánja tőlünk az ország érdeke. A legutóbbi ülésszakon mondott beszédemben két­szót használtam mottóként, az oldást és a kötést. A leg­főbb kérdés ugyanis minden témánál az volt, hogyan tudjuk oldani a jelenünket gúzsba kötő múltbeli kötése­ket, s hogyan tudunk helyettük olyan új kötéseket létre­hozni, melyek már egy elképzelt jövő erős alapszövetét képezik. Ma ismét feltolul bennem két szó, melyeknek a Par­lament és a neki felelős Kormány magatartását ebben a rendhagyó politikai helyzetben egyaránt jellemezniük kell. Ezek pedig a méltóság és az alázat. Amit most e nemzet megpróbál, az páratlan vállalkozás. Járatlan az út, amire léptünk a világnak tehát jó oka van arra, hogy figyelje, mire jutunk. Nekünk eközben nemcsak azt kell bizonyítani, képesek vagyunk-e arra, amit vállal­tunk, hanem azt is, hogy magára a vállalásra méltónak bizonyulunk-e. Méltóságot kell tehát tanúsítanunk, és történelmi fel­elősségünkhöz méltó alázatot. A nemzet szolgálatának alázata át kell, hogy hassa gondolkodásunkat, tettein­ket. Alázatról szólok, hogy elriasszak a megalázko­dástól. Alázat és megalázkodás, hasonló szavak ezek, ijesz­tően eltérő tartalommal. Az alázat erőt, önfegyelmet követel, a megalázkodás gyengeséget, gyávaságot feltételez. Az egyik emelt fővel vállalható, a másik csak szem­lesütve szenvedhető el. Tisztelt Képviselők! Az elmúlt hónapok politikai eseményei késztettek arra, hogy a szándékoltnál ho­sszabb szünet után most ismét összeülő Házhoz ezek­kel a gondolatokkal forduljak. Néhány hónappal eze­lőtt úgy gondoltuk, hogy szinte folyamatos törvény­alkotási tevékenység is kevés lesz ahhoz, hogy az idő­vel versenyt futva kialakítsuk a békés átmenet jogi feltétel-rendszerét.

Next

/
Thumbnails
Contents