Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-48

4023 Az Országgyűlés 48. ülése, 1989. május 30-án, kedden 4024 külözték gazdasági pénzügyi alapjait. A Parlament által is szentesített programok így csak jámbor óhajok maradtak. Az ékesszólások valóra váltásához nem elég a hitel, a restrikció, az irgalmatlan lakossági teher, új forrást kell bekapcsolni és tisztelt képviselőtársaim legnagyobb meglepetésére Lenint hívom segítségül. Az idézet így szól: „Csakis úgy tudjuk egész bizonyosan tartani magunkat, ha apparátusunkat maximális mértékben megtisztítjuk, maximálisan leépítjük benne mindazt, amire nincs feltétlen szükség." A 70 éves felismerés soha nem vált valóra, de miniszterelnökünk csomagterve némi apparátus leépítését sejtet a társadalmi, gazdasági evolúcióban. Dr. Csepregi István kandidátus, a Pápai Állami Gazdaság Állami-díjas igazgatója megdöbbentő összefüggéseket tárt fel az anyagi és nem anyagi ágak hasonlításában. Bizonyítást nyert, hogy az állóeszközök 34 százalékát a nem anyagi ágak birtokolják, amely nettó értéke ennél is magasabb, azaz elavultabb eszközökkel dolgozik a termelés, mint az apparátus. A létszám 24,7 százaléka a nem anyagi ágakban dolgozik. Számok azt igazolják, hogy társadalmi méretekben az intézményrendszer túlméretezett, amely nemcsak fenntartására von el anyagi ágaktól jelentős pénzeszközöket, hanem igényli és kikényszeríti a vele párhuzamos vállalati apparátus kiépítését. Kimondható, hogy népgazdaságnak jelenleg szinte egyedüli anyagi bázist jelentő lehetősége az intézményrendszer jelentős csökkentése. Követve miniszterelnökünk csomagtervének alapgondolatát, hogy érintetlenül hagynánk a tudomány, egészségügy és oktatás költségvetését, az intézményrendszer érdemi átvizsgálásával, az adminisztrációs adatszolgáltató és számviteli előírások egyszerűsítésével, jelentős erőforrások felszabadíthatók. A nem termelő szféra költségeinek 20 százalékos csökkentésével 120 milliárd forint évente megismétlődő megtakarítás lenne elérhető, amiből 40 milliárd az állami intézményrendszer, 80 milliárd pedig a vállalatok általános költségeinek csökkentéséből eredne. A magasabban képzett, nem termelő munkaerő alkalmas lenne a csúcstechnika üzemelésére, így nem óhaj maradna a szellemi termék arányának növelése. Tisztelt Képviselőtársaim! Az eddig elmondott megállapítások szorosan kapcsolódnak a módosuló állami vállalati törvényhez. Támogatom és sürgetem az általános indokolás azon gondolatát, hogy iktassuk ki a vállalatok szervezetére és működésére vonatkozó szabályozás felesleges megkötéseit. Az apparátus leépítés is ékesszólás marad, inflálja a reformokat, ha nem nyúlunk keményen a leépítés eszközéhez. Üdvözlöm miniszterelnökünk 30 milliárdos csomagtervét, amelyet első lépésnek tekintek, de még nem látom annak vállalati vonzatait. A Pápai Állami Gazdaságot 17 szerv ellenőrzi, 17 szerv kéri az adatokat. Hatvanöt fő adminisztrációs apparátus képes eleget tenni az adatéhségnek, miközben kielégíti a termelés információs igényét. Huszonhárom kötelezően előírt beosztás van, amely felduzzasztja a a vállalati apparátust. Miközben senki nem képviseli érdekeinket, senki nem fizet az adatokért, sőt a hatóság néha behajtja nem igényelt ellenőrzésének költségeit. Nincs mód egyszerűsített könyvelésre, mert árbevételünk meghaladja a 200 milliót. Irracionális szervezetünkben Parkinson törvényei szerint az íróasztalok szaporítása a cél. Parkinson törvényét nem tudjuk módosítani, hiába is vennénk a napirendek közé, az könyörtelenül hat ésszerűtlen hierarchikus szervezetünkben. Jogosan aggódok, hogy az állami vállalati törvény módosítás után sem mentesíti a vállalatokat a hatósági beavatkozásoktól, nincs biztosíték a visszarendeződés ellen, fennmarad az érdektelen, személytelen tulajdon. A törvény, a végrehajtási rendelet, az indokolás több pontban is módot ad a folyamatok megfordítására. Beépíti az államilag irányzott visszarendeződés lehetőségét, a jogi garanciák helyett, mert minden döntést lehet indokolni. Tisztelt Képviselőtársak! Az intézményrendszer leépítéséhez inkább átalakítási törvény kellene, az magától nem fog csökkenni. Az intézményrendszer nem alakul át, sőt idővel visszarendezi elért eredményeinket. Gúzsba köti a vállalatokat, az egyéni alkotókedvet, felemészti az anyagi forrásokat. Van féltenivalónk, a visszarendeződést csak az apparátus leépítésével lehet megakadályozni. Az állami vállalatokról szóló törvénymódosítást csak átmenetnek tekintem, hogy összefüggjön az átalakulási törvénnyel. Csak úgy tudom elfogadni, ha határozott ígéretet kapunk egy új, egységes vállalati törvény előkészítésére. Befejezésül Széchenyit idézem: „Minden, ami megtámadtatik, rúg, harap, csíp, bármilyen gyenge is." Köszönöm türelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm Tulok András képviselőtársunk felszólalását. Tisztelt Képviselőtársaim! A vállalati törvény módosításához több jelentkező nincs, illetve dr. Lotz Ernő képviselőtársunk viszszalépett e témával kapcsolatos felszólalási szándékától. Ezért a szövetkezeti törvény módosítására térünk át. Felszólalásra jelentkezett képviselőtársainkat illeti a szó. Dobos Józsefné felszólalása következik, Heves megye 6. választókerület. DOBOS JÓZSEFNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! 1968-ban, az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével egyben új szövetkezetpolitikai koncepciót is meghatároztak, melynek alapja az volt, hogy az állam elismeri a szövetkezetek tartós egyenrangú szerepét. A szövetkezeteket a szocialista gazdaság szerves részének, az állami vállalatokkal egyenrangúnak tekinti, kezeli őket. A szövetkezetek jogilag elismert egyenlősége a gyakorlatban sokszor nehezen érvényesül, az állami nagyvállalatok monopolhelyzete, illetve az alapanyagtermelő szektor ellátási készségének alacsony színvonala miatt. Az 1971. évi III. törvény kétségtelenül előrelépést jelentett, ezt azonban az élet sok tekintetben meghaladta. Ma már világosan látjuk, hogy a szövetkezetek társadalmi, gazdasági viszonyait több vonatkozásban új alapokra kell helyezni, és ezért 1990-ben új szövet-