Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.
Ülésnapok - 1985-48
4025 Az Országgyűlés 48. ülése, 1989. május 30-án, kedden 4026 kezeti törvényt kell alkotni. Az új szövetkezeti törvény is meg kell, hogy őrizze a szövetkezetek sajátos arculatát, alapvető értékeket jelentő szövetkezeti törvényeket. A szövetkezeteknek fő feladata, hogy sokoldalúan gondoskodjanak tagjaikról, tagjaik boldogulásáról. Azt a célt, hogy biztosítsák számukra a megfelelő munkát és azt, hogy teljesítményeikkel arányos díjazásban, megfelelő szociális ellátásban részesüljenek. A szövetkezetek azon munkálkodnak, hogy olyan gazdasági, társadalmi közeget teremtsenek, ahol a tagok magukénak érezzék a szövetkezetet és ennek megfelelően ne csak mint munkáltató, hanem mint tulajdonosok is tevékenyen működjenek közre a szövetkezetek fejlesztésében. Bár az 1971. évi III. törvény helyett új törvényt kell alkotni, mégis időszerűnek és szükségesnek tartom, hogy ezt a törvényt módosítsuk és a vagyoni, illetve érdekeltségi viszonyokban szükséges legfontosabb változtatásokat már most, 1989-ben keresztül vezessük. A törvénymódosítás elfogadása mellett mint a szövetkezeti mozgalomban hosszú ideje dolgozó, néhány részletszabályhoz szeretnék megjegyzést tenni és arról véleményt nyilvánítani. Kedves Képviselőtársaim! Szükségesnek tartom, hogy a szövetkezetek, a társaságokkal azonos gazdasági pozícióba kerüljenek, illetve a társasági törvényben biztosított jogok és lehetőségek a szövetkezeteket pedig minden vonatkozásban megillessék. Természetesen az esélyegyenlőség biztosítása a szőve tekezeti sajátosságok figyelembe vétele mellett érvényesülhet. Ezáltal a külföldi, belföldi tőkebevonási lehetőség, a mozgáskör jelentősen bővülhetne átalakulás nélkül is. A törvénymódosítás, majd később az új szövetkezeti törvény, a szövetkezeti gazdálkodás alapvető, de csak alapvető sajátosságait kell, hogy tartalmazza, de ne jelentsen részletekbe menő beavatkozást a szövetkezet életében. Amennyiben az egyes ágazatok gazdálkodása eltérő szabályozást igényel, úgy azt az ágazati törvényeknek, például Ipari Szövetkezeti Törvényben kell megfogalmazni. A hagyományos szövetkezeteknél a tiszta vagyon 50 százalék feletti oszthatósága jogos igényt elégít ki, mert az alapvető társadalmi igazságot ez fejezi ki. Tehát egyetértek a bizottsági előadó által elmondottakkal. Helyeslem, hogy a törvénymódosítás kimondja, hogy az 1989. január elsejét követően létrehozott vagyonnövekmény feletti rendelkezés 100 százalékban a szövetkezeti kollektívát illeti meg. Pontosítandónak tartom annak megfogalmazását, hogy az osztatlan vagyon kiszámításánál milyen korábbi juttatásokat kell figyelembe venni, vagy mellőzni. Az 1988. december 31.-i vagyon részleges felosztása után visszamaradó közös vagyon jövedelmének hasznosítására vonatkozóan szeretnék néhány gondolatot felvetni. Javasolnám adott szövetkezet nyugdíjasai számára kiegészítő jövedelmi forrásra alapot, vagy a vagyonkezelői központoknak működtetendő szövetkezeti nyugdíjkiegészítő alapba történő befizetését. A törvénymódosítás 10. §. 64/c. 1. pontja, miszerint a szövetkezeti üzletrész után a tulajdonost osztalék illeti meg, amit elvileg helyesnek is tartok, de megfontolandónak tartom azt a kérdést, hogy az így létrejött vagyon utáni jövedelem milyen módon és milyen mértékben adózik. Nem tartanám szerencsésnek, ha ezt a jövedelmet a munkajövedelmekkel azonos módon, a személyi jövedelemadó rendszerébe kapcsolnák be, mert a vagyoni érdekeltséget nagymértékben tompítaná. A 10. § 2-es pontjában megfogalmazottak az üzletrész értékpapírként kezelhetősége nem minden vonatkozásban kellően tisztázott. Nem egyértelmű, hogy a közös vagyonból nevesített vagyonrész tagoknak való juttatásakor kell-e illetéket fizetni? Ha igen, akkor ez méltánytalan. Az üzletrész forgalomképességének biztosítása szükséges is, és indokolt. Azt is helyesnek tartom, hogy az ágazati jogszabályokban meghatározott körben a szövetkezetek az üzletrészt kívülálló személyek részére is értékesíthetik. A szövetkezeti tagság érdekét az elővásárlási jog biztosítása megfelelően védelmezi. Kedves Képviselőtársaim! Az ipari szövetkezetekből átalakult kisszövetkezetek száma jelentősen gyarapodott az elmúlt években. Az átalakulás a tervezetváltást követően valóban eredményes gazdálkodáshoz vezetett, ennek hátterében döntően nem a valós igények, hanem az előnyösebb közgazdasági szabályzók melletti működési feltételek húzódtak meg. Ugyanakkor az átalakulások során több régi szövetkezeti tag, köztük számos alapító is, a kilépést választotta, a vagyoni hozzájárulás teljesítőképességének hiányában. Más esetben előfordult, hogy a szövetkezeti kollektív érdekekre való hivatkozással késztették a tagokat tagsági viszonyuk megszüntetésére. Azok a régi szövetkezeti tagok, akik a változást követően alkalmazottként maradtak a szövetkezetben, elesnek az üzletrész és az ingyenes vagyonjegy előnyeitől. A tagsági viszony újbóli létesítése, annak előírása még önkormányzati körben sem lenne célszerű, mert a megvalósítása függ a taglétszám helyzetétől és a kitűzött feladatok végrehajthatóságától. Álláspontom szerint az érdekeltek jelentős számára tekintettel, törvényi szabályozás, vagy felhatalmazás szükséges ahhoz, hogy ezen volt tagoknak a szövetkezeti szellemmel összeegyeztethetetlen hátrányos helyzetük megoldódjék. A törvénymódosítást elfogadásra ajánlom. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm Dobos Józsefné képviselőtársaim felszólalását. Az előzetes lista szerint következnék Varga János képviselőtársam, illetve Győrffy László, Tornai Endre, Tóth László. Tájékozódásom szerint viszont ők nem ennél a témánál kívánnak felszólalni, illetve eltekintenek a felszólalástól. Megkérdezem úgy van-e? Igen. Akkor Kovács Sándor, Tolna megyei képviselő következik, 8. választókerület Tolna megyében.
