Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-55

4627 Az Országgyűlés 55. ülése, 1989. június 30-án, pénteken 4628 cikkek jótállásának legkisebb kötelező mértékét a többször módosított együttes miniszteri rendelet ha­tározza meg. Egy év a jótállási ideje a néhányszáz fo­rintos háztartási mérlegnek és a több mint 100 ezer forintba kerülő személygépkocsiknak is. A rendeletben meghatározott egyéves időtartam, valamint 10 ezer kilométeres futásteljesítmény több szempontból elavult, nem felel meg a fogyasztók ér­dekeinek a következő okok miatt: A rendelet hatálybalépése óta eltelt több mint húsz esztendő alatt ugrásszerűen fejlődött a technika, ezen belül a gépkocsiipar is, a jótállás feltételei, idő­tartama azonban változatlan maradt. A korszerűbb és megbízhatóbb személygépkocsikért hosszabb idő­tartamú jótállás vállalását várná el a lakosság, mivel a gépkocsik ára időközben csaknem megháromszoro­zódott, és nagy a gépkocsik árában a nyereségtarta­lom is. A benzin ára is körülbelül nyolcszorosára nőtt, miközben a lakosság reáljövedelmi viszonyai az utób­bi években különösen kedvezőtlenül alakultak. Mind­ez a futásteljesítmény csökkenésében is mutatkozik, így az esetleges hibák is később jelentkezhetnek, amelyeket az ügyfél a garancia alapján már nem tud érvényesíteni. Az előzőekben felsorolt okokra, de különösen a nagy értékre való tekintettel indokolt lenne a kétéves kötelező jótállás. Kérdésem tehát az, mi az akadálya annak, hogy a nagyértékű tartós fogyasztási cikkek, és így a sze­mélygépkocsi esetében is a garanciaidőt meghosszab­bítsák. ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérhetem-e kedves képviselőtársaim, hogy valóban kérdezzünk? Átadom a szót Gombocz Zoltán államtitkárnak. GOMBOCZ ZOLTÁN kereskedelmi minisztériu­mi államtitkár: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ladányi József! Két részre bontom röviden a választ. Az egyik, ami a garanciával kapcsolatos, valóban több mint húszéves rendeletet illeti, ez még a miniszté­rium jogelődje, ugye a KGM, Könnyűipari Miniszté­rium, NIM, illetve Belkereskedelmi, Külkereskedelmi Minisztérium rendelete volt. Azóta valóban mind a tartós fogyasztási cikkek választéka, műszaki szintje, mind a volumene a forgalomban nagymértékben vál­tozott. Szeretném azt elmondani, hogy a tárca részéről az egyébként idekerülő kereskedelmi törvénnyel kap­csolatban foglalkozunk a témával, illetőleg a tárca a deregulációs programmal kapcsolatban kezdeményezi ennek a rendeletnek a korszerűsítését. Ami konkrétan a személygépkocsi-témát illeti, sze­retném elmondani, hogy alapvetően a szocialista im­portból bekerülő gépkocsikról van szó. Itt a gyártók kivétel nélkül hat hónap jótállást, illetve 10.000 km-t adnak meg. A tőkés importból bekerülő gépkocsik­nál kilométerkorlátozás nincsen, viszont egyéves, tehát 12 havi garanciát vállalnak. Ezzel szemben az idézett 1969-es, több mint húsz éves rendelet, amely megszabja az egyes tartós fogyasztási cikkek jótállásá­nak minimális, legkisebb kötelező mértékét, a sze­mélygépkocsinál 12 hónapot, illetőleg 10 ezer kilo­métert szab meg. Tehát azt lehet mondani, hogy a hazai előírások még jelenleg is jóval szélesebb körűek és kedvezőbbek, mint amit a szocialista gyártók a ter­mékeik részére, a termékeik után nyújtanak. Megemlíteném — ez már PTK-téma —, hogy a PTK 305. §-a kötelező szavatossága kétéves. Ezenfe­lül ez is érvényes, kilométer megkötöttség nélkül. A gyárak — mind szocialista, mind tőkés gyárak — az eladási áraikban a garancia átlagos költségét bele­kalkulálják, tehát tulajdonképpen a hazai jótállás fedezete beépül a fogyasztói árba, részben a gyárak­nak a szervizek részére történő költségtérítése, rész­ben pedig a fogyasztói árba beépített vevőszolgálati költség útján. De nálam ezt képviselőtársuk Hellner Károly, a Merkur vezérigazgatója biztos hogy még jobban is tudja. összefoglalóan tehát én a kérdésre úgy válaszol­nék, hogy 1. Foglalkozunk a rendelet korszerűsítésével. 2. A jelenleg érvényes hazai rendelet kedvezőbb a szállítók vonatkozásában. Tulajdonképpen a lényeg az, hogy itt csak a fo­gyasztói árakkal való egyidejű módosítással lehetne ezt a hosszabbítást, a konkrét kérdésre vonatkozóan a garancia-hosszabbítást megvalósítani. Az egy más kérdés, és a véleményem, hogy az át­vétel során, tehát az importból bekerülő gépkocsik átvétele során, egy még szigorúbb és még következe­tesebb ellenőrzés során biztos, hogy az egy éven be­lüli jogos igényeknek nagy részét talán el lehetne ke­rülni, vagy ezeket a jogos panaszokat lehetne csök­kenteni. Kérem a válasz tudomásulvételét. ELNÖK: Köszönöm. Szabó Tamás képviselőtár­sunk Fejér megye 7. választókerület, kérdést tesz fel a honvédelmi miniszterhez a polgári védelem intéz­ménye tárgyában. SZABÓ TAMÁS: Tisztelt Parlament. Tisztelt El­nök Úr! Először megkérdezném, hogy indokolha­tom-e a kérdésemet, (közbeszólások: Nem.) Akkor csak a kérdést mondom. Kérdésemben a polgári védelem intézményéről, annak jelenlegi statusáról, feladatáról, jövőt illető elképzelésekről, terveikről, a társadalmat, a lakossá­got biztonságosabban védelmező tevékenységről kívá­nok informálódni a miniszter elvtárstól. Olyan meg­fontolásból, hogy háborús készültségekre van szerződ­ve ez az intézmény, és én itt a civil lakosság védelmé­nek a jelenlegi technikai, technológiai változások miatti potenciális veszélye miatt tenném fel a kérdést. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen. A kérdésre Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszter válaszol. KÁRPÁTI FERENC: Tisztelt Országgyűlés! Ked­ves Szabó Tamás Képviselőtársam! Az ön kérdése

Next

/
Thumbnails
Contents