Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-55

4629 Az Országgyűlés 55. ülése, 1989. június 30-án, pénteken 4630 olyan nagy problémára irányul, ami az egész lakos­ságot valóban nagyon érinti, nagyon aktuális. De mivel nagy probléma, engedje meg, hogy csak rövi­den válaszoljak a két napra jelzett ülésszak negyedik napjának délutánján. Szeretném elmondani, hogy önnek igaza van ab­ban, hogy a békeidőszakban a veszélyforrások meg­növekedtek, és minden bizonnyal tovább fognak növekedni a korábbi időkhöz képest. Mi korábban is­mertük a természeti katasztrófák nagy veszélyét, még mást is. Azóta az utóbbi évtizedekben megjelent a nukleáris veszély üzemekben, az űrben, a tengereken, nem ismer határokat, határőreink nem tudják feltar­tóztatni a nukleáris szennyezést: Csernobil esetét em­lítsem. Veszélyes vegyianyagok, vegyi üzemek, rob­banóanyagok, sok példa van Magyarországon is belő­le. A televízió pedig Magyarországon minden lakás­ban ott van, a világon bármi történik, beviszi a csalá­dok körébe, és megismerhetjük azokat a rendkívül súlyos csapásokat, amik a világ más térségeiben is vannak. önnek tehát ebben igaza van, hogy a békeidőszak­nak ilyen veszélyei vannak. Megmarad ugyanakkor persze a háborús is. Az ön levelében az van, hogy most már szunyókálhatunk, mert a háborús veszély csökkent. Nem szunyókálha­tunk, mert akkor nem vitatkoztunk, nem csatároz­tunk volna két napig a honvédelmi törvény módosítá­sa fölött. Van ennek egy ilyen része is természetesen, amivel komolyan kell foglalkozni. Van egy olyan optikája, hogy ez háborús szerve­zet, arra van berendezve, mert vagy húsz évvel ezelőtt — elnézést, egészen pontos dátumra nem emlékszem, a hatvanas évek elején — a Belügyminisztériumból a Honvédelmi Minisztériumba került. Mert hogy a há­borús részeit természetesen a Honvédelmi Miniszté­riumban kell hogy jobban értsék ezeknek a feladatok­nak. Viszont az egész szervezet a tanácsoknál, meg a vállalatoknál működik: ugye, megyei, városi tanácsok­nál és az üzemekben. Ezért fel is merül, hogy helyes volt-e ez a húsz évvel ezelőtti döntés, és most foglalkozunk vele, néze­getjük, hogyan lenne jobb. Kettős szerepe van. Ugyanakkor azt is szeretném elmondani önnek, hogy nemcsak a polgári védelem hivatott a lakosság védelmére, hanem nagyon sok tárcának, intézetnek van feladata: volt és van. Mondjuk, a vízügy, a Víz­ügyi Hivatal, amelyik most ennek a hosszabb nevű mi­nisztériumnak a hatáskörébe tartozik, de kitűnő szak­emberekkel. A hadseregnek van feladata. Micsoda? Hát a maga erejével és szervezettségével. A polgári véde­lemnek is van, amikor még a hadseregnek nem kell be­lépni, mint mondjuk, most a borsodi vizeknél árvizek­nél. A tűz. A Belügyminisztériumhoz tartozik az egész tűzoltóság. Sorolhatom tehát, nagyon sok tár­cához. De a közlekedés, az egészségügy is: példákat tudnék mondani, hogy milyen veszélyek esetén. Ezért a kormány a közeÜ időben napirendre tűzi, valamennyit áttekinti, pontosítja, meghatározza a szervezet feladatát. A polgári védelmet egyébként rendkívül sokat fej­lesztettük e békeidőszak feladatára. Meg kell mon­dani, hogy Csernobil idején, amikor annak nagyon nagy szerepe volt, imporból rengeteg komoly műszert kellett beszerezni. Most már jobban állunk. De jó szív­vel nem tudnám igazán azt válaszolni a tisztelt Or­szággyűlésnek és Szabó Tamásnak, hogy mindenben teljesen rendben vagyunk. A kormány ezért fogja a közeli időben napirendre tűzni. Köszönöm. ELNÖK: Köszönöm. Dr. Moldvay István képviselőtársunk Szabolcs­Szatmár megye 9. számú választókerületéből kérdést tesz fel a közlekedési, hírközlési és építésügyi minisz­terhez az üzemanyagárakkal kapcsolatban. Nincs je­len? (Nincs.) Köszönöm. Elállt ezek szerint. Káldi Endre képviselőtársunk jelen van? (igen.) — Kérdést tesz fel a Minisztertanács elnökéhez a sziget­közi vízpótlórendszer és a kiemelt talajmeliorációs feladatok megvalósításával kapcsolatban. Győr-Sop­ron megye, 9. választókerület. Átadom a szót. KÁLDI ENDRE: Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisz­telt Minisztertanács! Az Országgyűlés 1988. októberé­ben a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer beruházásá­nak helyzetéről adott kormánytájékoztatót a szóbeli kiegészítéssel együtt, tudomásul vette. A környezet­védelemmel, a Duna vízminőségével, a településfej­lesztéssel kapcsolatban 8 pontos követelményrend­szert határozott meg. Az ökológiai kockázatok mini­mumra csökkentése érdekében a kormányprogram a kiemelten vizsgált létesítmények közül a szigetközi vízpótlórendszert és annak kiegészítését határozta el az egész Szigetközre kiterjedő, kiemelt talajmeliorá­ciós program megvalósításával. E munkálatokat a kormányhatározat szerint a bősi vízlépcső üzembe he­lyezésével egyidőben kellett volna elvégezni. Jelenleg a dunakiliti-i duzzasztómű és víztározó készültségi foka több mint 96 százalékos, a vízpótlórendszer és szennyvíztisztító rendszer készültségi foka az előzőtől messze elmaradva, és a talajmeliorációs program pedig csak a tanulmánytervezési szinten áll. Figyelembe véve a vízlépcső építése körül kiala­kult jelenlegi helyzetet, kérdezem a Minisztertanács elnökétől, hogy a Szigetközben a Duna mellékágai­nak vízpótlása, s a kiépítendő vízpótlórendszer haté­kony üzemeltetése biztosított lesz-e? Kérdezem to­vábbá: a járulékos beruházások a talajmeliorációval együtt teljes egészében határidőre vagy egyáltalán el­készülnek-e? Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm. A kérdésre dr. Hütter Csaba miniszter válaszol. DR. HÜTTER CSABA: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Káldi Endre képviselő úr! A környezetvédel­mi és vízgazdálkodási miniszterrel, a Tervhivatal elnö­kével egyetértésben kérdésének első részére a vála­szom: igen. Tehát a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer Dunaküitinél és Bősnél megvalósítani tervezett léte-

Next

/
Thumbnails
Contents