Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-55

4623 Az Országgyűlés 55. ülése, 1989. június 30-án, pénteken 4624 mondottak igazolják a tárca szándékát a pedagógusok jogtalan bérkülönbözetének a csökkentésére. De a rendelkezésre álló összeg és ez a rendkívül alacsony növekedési százalék jelenleg csak ennyit tett lehetővé. Többletforrások most nem állnak rendelkezésre. Szándékunk szerint és hozzáteszem, a kormányzat szándéka szerint — a jövő esztendőben további béremelésre számíthatunk, ami végső soron ezeknek a feszültségeknek a megoldását is fokozatosan lehetővé teszik. Kérem válaszom elfogadását. ELNÖK: Köszönöm. Kérdem Sebők József képviselőtársamat, elfogadja-e a választ? SEBŐK JÓZSEF: Nagy tisztelettel megköszönöm a válaszadást, viszont nem tudom elfogadni. (Derültség.) tudniilik az általam képviselt személyek sem fogadják el tőlem. Köszönöm szépen. ELNÖK: Világos. (Derültség.) Köszönöm szépen. Kérdem az Országgyűlést, elfogadja-e az államtitkár válaszát. Aki igen, kézfelemeléssel szavazzon. Kérem megszámolni. Ki nem fogajda el? - Ki tartózkodott a szavazástól? Tisztelt Országgyűlés! Megállapítom, hogy az Országgyűlés 80 igen szavazattal, 65 ellenszavazattal, 53 tartózkodással nem fogadta el az államtitkár válaszát. Dr. Solymosi József interpellációja következik, Tolna megye 4. számú választókerület. (Zaj.) A bizottságnak átadjuk a témát további munkára és megtárgyalásra, méghozzá a kulturális bizottságnak. Most következik dr. Solymosi József, Tolna megyei képviselő. DR. SOLYMOSI JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Nemrégen hagytuk jóvá hosszas vita után a munkanélküli segélyről szóló törvényt. Tisztában vagyok vele, hogy Üyen rövid időn belül nem illene ezzel kapcsolatos módosító indítványt tenni, de azt is látni kell, hogy az utóbbi fél évben olyan változások zajlottak le az országban, amelyek felerősítették a munkanélküli segélyrendszerünk negatív hatásait is. Többek között az első munkahelyet kereső és az utóbbi időben egyre gyakrabban nem találó fiatalokra gyakorolt hatását, akiknek a törvény szerint nem jár munkanélküli segély. Segélyt nem kapnak, elhelyezkedni, továbbtanulni nem tudnak, a családjukat pedig a segélyezés elmaradásán túl még a diákkedvezmények és a családi pótlék elvesztése is sújtja. Sajnos, ez igen gyakran az egyébként is hátrányos helyzetű családok életében okoz megoldhatatlan problémát. Tisztában vagyok azzal is, hogy a legtöbb nyugati országban, ahonnan átvettük a törvény alapelveit, nem fizetnek munkanélküli segélyt a pályakezdő fiataloknak. Ezekben az országokban azonban más a megélhetési lehetőség, más az életszínvonal. Szívem szerint én is azt mondanám, hogy szebb jövőt is el tudnék képzelni a fiatáloknak, minthogy munkanélküliként kezdjék a pályafutásukat. A megélhetés és az érzelem azonban más, és itt különbséget kell tenni. Ezért kérem a tisztelt államtitkár úr, valamint az Országgyűlés támogatását abban — Tolna megye közvéleményével együtt —, hogy tekintsük át még egyszer a munkanélküli segélyről szóló törvény pályakezdő fiatalokkal kapcsolatos részét és keressünk olyan megoldást, amely ezt a problémát megnyugtatóan megoldja. Várom az államtitkár úr válaszát. ELNÖK: Köszönöm, az interpellációra dr. Halmos Csaba államtitkár válaszol. DR. HALMOS CSABA: Tisztelt Országgyűlés! Az interpellációt jogosnak, indokoltnak tartom. Olyan fontos kérdést vetett fel Solymosi József képviselő, amelyet több szempont indokolt. A probléma nemcsak Tolna megyének problémája, hanem az egész problémája. A kérdés nem egyszerűen foglalkoztatáspolitikai kérdés, hanem komoly súlyos társadalompolitikánkat érintő gondról van szó. A pályakezdők helyzetében nem titkolhatom, romló tendenciákat tapasztalunk és ez a tendencia a közeli években folytatódni fog. Folytatódni fog, hiszen egy demográfiai hullám előtt állunk, ami nem kisebb gondokat okoz, mint évente az eddigiekhez képest 20—30 ezerrel több pályakezdőt. Erről kell gondoskodni, ezt a problémát kell megoldani és a megoldás korántsem szűkíthető le arra, hogy kapjanak segélyt vagy ne kapjanak. Bonyolult kérdésről van szó, nem véletlen, hogy számos nemzetközi tapasztalat is erre a kérdésre az igazán megnyugató választ nem adta meg. Hol található a megoldás? A kormány nem valamifajta makacsságból határozta el magát arra, hogy az ez év január l-jén bevezetett munkanélküli segélynél a pályakezdőket nem vette figyelembe, illetve kizárta. A kormány abból az alapelvből indult ki, hogy a pályakezdő számára szakmát, elhelyezkedéséhez szükséges munkahelyet kell biztosítani. Ez a fő rendező elv. E fő rendező elv mellett feltétlenül szükségesnek tartom kihangsúlyozni azt is, hogy oktatáspolitikánkban és minden olyan részpolitikában, amely a foglalkoztatáspolitikával összefüggő kérdéseket is érinti, megérett az idő arra, hogy ne termeljünk munka nélkül maradó pályakezdőket. A ma oktatási rendszere, ahogy egyesek fogalmaznak, a jövő munkanélkülisége. Az igazi megoldást itt kell keresni, mindenekelőtt a szakképzés mielőbbi reformjának megvalósításában. Két számot szeretnék ezen késő időpontban elmondani, ami jól érzékelteti ezt a problémát. Apályakezdő fiatalok 30 százaléka szakképzetlen. Ma a gyárkapuk nemcsak a betanított női munkaerő, a megváltozott munkaképességű dolgozók, a különböző szempontból hátrányos helyzetűek előtt zárulnak be, hanem valóban elsődlegesen a pályakezdők előtt. Ennek megfelelően én úgy gondolom, hogy mindenekelőtt tehát egy átfogó, komplex program keretében kell a kérdés tartós megáldását rendezni. Ez ügyben számos olyan intézkedést hoztunk, amelyre az elmúlt év decembe-