Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-48

4021 Az Országgyűlés 48. ülése, 1989. május 30-án, kedden 4022 tulajdont, megélhetése forrását. Nagyon lényeges az érdekeltség kérdése is. Ha az embereknek egyéni érdekük fűződik ahhoz, hogy munkájukat a lehető legjobban végezzék el, ha a tulajdonos - és ezt állami tulajdonra is értem — megbecsüli a neki munkájával hasznot hozó embert olymódon is, hogy a haszonból tisztességesen részesíti, nem marad el, nem maradhat el az eredmény. Ezek gazdasági életünk sarkalatos kérdései közé tartoznak. Melyek még azok a fontos tényezők, aemlyek meghatározók gazdaságunk megújításában, természetesen az igen fontos tényezőn, a tőkén kívül? Szerintem kulcsfontosságú és meghatározó az ember. Szerepét, jelentőségét a tőkével teszem egyenértékűvé. Hiszen az ember hozza mozgásba, gyarapíthatja, vagy csökkentheti azt. Fokozottan előtérbe kell tehát hogy kerüljenek olyan nélkülözhetetlen kellékei, feltételei is a gyarapításnak, amelyeknek biztosítása, teljesítése felelős vezetőkön, a vezetés különböző szintjén levő embereken és általánosságban is embereken múlik. Például a szervezett, fegyelmezett munka megkövetelése, biztosítása, a kötelességtudat újraépítése, a kezdeményezőkészség, hivatástudat erősítése, a pazarlások, a korrupció felszámolása, a vezetők példamutatása, és sorolhatnám tovább, mind-mind elengedhetetlen kritériumok. Létünk elválaszthatatlan gazdasági megújulásunktól. Meg kell találnunk helyünket a világban! Kossuth Lajos már 1842-ben így írt a Pesti Hírlapban: „Hivatásunk meg nem semmisülni, - s amiért milliók szíve dobog, az nem nyomorult tengés,. .. hanem kifejlés, mely felküzdi nevünket a polcra, melyen állani Európa népei közt, megérdemeljük? " Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjenek meg egy megjegyzést. Dicséretes, hogy segíteni akarnak a mikrofonok átadásával, de azok nem élnek, amint bizonyára észrevették. Ha soronkívüli felszólalásra kerül sor várják meg türelemmel a mozgó mikrofont. Most pedig egy órás ebébszünetet rendelek el. (Szünet: 13.52 - 14.59. - Elnök: Dr. Szűrös Mátyás.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Folytatjuk a vállalati törvény módosításával kapcsolatos vitát. Felszólalásra következik Tulok András képviselőtársunk, Veszprém megye, 9. választókerület. TULOK ANDRÁS: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! Meghajolok a nemzet képviselői előtt, de cserébe tíz perc türelmet és figyelmet kérek. Amikor boldog vagyok, mert a reformfolyamat gazdaságátalakító mérföldkövéhez értünk, mégis kifogással kezdem mondanivalómat. A vállalkozás megállt az Elbától és Lajtától keletre. Joggal teszik fel a kérdést: szegényedjünk, avagy van más altarnatíva is? 940 pápai kisiparos kifogásolja: miért nem tárgyalja a parlament törvényszinten a kisiparról szóló törvényerejű rendeletet? Mert vitatkozunk állami vállalatokról, szövetkezetekről, társulásokról, vállalkozásokról, csak a kisiparról nem! A bizalmi és önbizalmi válságban szenvedő társadalmunkat kell pályára állítani, és ehhez nem használjuk fel a legrugalmasabb gazdasági egységet, a kisipart. Ajánlom szíves figyelmébe a kormányzatnak! A szükség nem azért szólított mikrofon elé, - bár beillene a képbe -, hogy nem tárgyszerű gondolatokról, időnként hitelét vesztett reformokról zengjek, mégis megteszem, mert valahol be kell csempészni a parlamentbe, amitől óvakodik az intézményrendszer, a hatalom. Bizonyára nem haragszik meg Bozsik Valéria újságírónő, ha a parlamenthez intézett kiáltványából idézek: „A szocialista eszmékkel ugyanis nem az a baj, hogy nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, hanem azért nem váltották be, mert nem készült hozzá az eszméket gyakorlattá tevő szervezeti és érdekeltségi rendszer. A kapitalista rendszer eszközei és módszerei a szocialista viszonyok között eleve nem működőképesek." Eddig az idézet. Az elmúlt rövid időszak reformlépései eredményeként a társadalom, a gazdaság szétzilálódott, a reform és retorikája hitelét vesztette, ami igazolja, hogy a jelenlegi társadalmi és gazdasági viszonyok közé nem ültethetők be büntetlenül kapitalista módszerek. Megváltozott viszonyok között kell építeni a már kikínlódott eredményekre, a társadalmi nyilvánosságra, az éppen hogy megpezsdült demokráciára. Döntés előtt áll társadalmunk! Állítsuk vissza a kapitalizmust, vagy lépjünk előre a polgári demokráciában? Vagy teremtsünk olyan szocializmust, amely eszméit, a szervezeti és érdekeltségi rendszert valóra váltja? Ahol meg lehet szüntetni a vezetés minden szintjén jelenleg uralkodó amatőr bűvészkedést, kapkodást és helyette általánossá tehető a profi karmesterek tervszerű irányítása. Ahol leszerelik a túlméretezett intézményrendszert, amely hatalommá nőtte ki magát és ezt követeli az állami vállalatoktól, a szövetkezeti szférától egyaránt. Talán még az idén érvényes lesz jogosítványunk, hogy felvázoljuk, az emberszabású szocializmusképet, a működő gazdasági szervezeteket. De ne a kapitalizmus legyen a példaképünk, és gondjaink megoldásában se onnét várjuk a segítséget. Azt tartom tragikusnak, hogy ma már nemcsak a párt és állami vezetés, hanem a nép is a Lajtán túlról várja, hitetlen önmaga erejében. A nemzet, amely legutóbbi hét háborúja közül hetet elveszett, alaposan kitanulta az életbemaradás művészetét. Hitünk és önbecsülésünk nem lehet amerikai és japán kölcsönökkel pótolni. Hazai talajon kutatva hadd hívjam fel tisztelt figyelmüket néhány ékesszólásra, látványos programra. Szerkezetváltás, prioritás, piacgazdaság, szellemi termék arányának növelése, amelyek körüllengik pártunk és kormányunk programját. Az ékesszólások gazdasági alapjait a külföldi hitelek felvételében vélték megtalálni mindazideig, amíg rájöttek a kölcsönök csak arra elegendőek, hogy az előzőeket törlesszük. Intézetek, szakértők, apparátusok dolgoztak a programokon, de nél-