Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.
Ülésnapok - 1985-55
4603 Az Országgyűlés 55. ülése, 1989. június 30-án, pénteken 4604 Aki beteg és táppénzre vár és aki nyugdíjas és nincs fizetése, nem vigasztalja, hogy nem mulasztás vagy romló munkamorál az oka ennek a jelenségnek. Mégis hogy mi, megemlíteném, mert hiszen az oknál, az okok felszámolásánál kell kezdeni a megoldást is. Más a magyarázata a táppénz-kifizetések késlekedésének és más a nyugdíjakénak. A táppénzeknél az jelent gondot, hogy 1982 óta fokozatosan, de 1985-től rohamosan, szándékainkkal egybeesőén egyre szaporodik azoknak a kisszervezeteknek a száma, amelyek nem tartanak fenn üzemi kifizetőhelyeket. Ez a fővárosban és a Pest megyei Igazgatóságnál ma meghaladja a 200 ezer embert. Vidéken is hasonló, örvendetes folyamat figyelhető meg. 1985-től nehezíti a munkánkat az, hogy táppénzt egy év megelőző kereset-összeszámítása alapján lehet fizetni. Nem mindig egyszerű ezeket az adatokat a munkahelyektől megkapni. Az még bonyolította a helyzetet, hogy az elmúlt évtől kezdve a társadalombiztosítási igazgatóságok adóelőleget is kell, hogy levonjanak ezekből az ellátásokból, tehát nem egyszerűsödött az apparátus munkája. Létszámmal és informatikával nem tudtuk követni, — hiszen nem volt rá pénzünk — ezeket a folyamatokat. Mindig év végén jelent nagyobb gondot, hiszen influenzajárvány volt az elmúlt év végén is, és a nyugdíjba vonulók száma is az év végén szaporodik meg. A budapesti igazgatóság létszámát csoportosítással, többletmunkával, ügyviteli egyszerűsítéssel és a nyilvántartó lapok egyszerűsítésével próbálta meg ezt a hátralékot csökkenteni, s megpróbálta felhívni a munkahelyeket pontos adatközlésre, mert mondanom sem kell, hogy csak annak lehet táppénzt és nyugdíjat fizetni, akinek az adatait pontosan és időben közlik a munkáltatók. A megoldás tehát csak a számítógépesítés lehet, és az önök jóvoltából erre reális esélyünk van. önök ugyanis az elmúlt évben jóváhagyták — vita után ugyan — azt, hogy a társadalombiztosítás ügyviteli munkájára két és félmilliárd forint áll az idén rendelkezésre, ez az egész összeg az alap 1 százaléka. Ebből az elmúlt fél év során olyan informatikát, olyan számítógépeket vásároltunk, amelyek folyószámla-nyilvántartásra és az ellátások folyósítására alkalmasak. Ezzel május végén, június elsején felszereltük valamennyi igazgatóságunkat és reális esélyünk van arra, hogy a hátralékot teljes mértékben szeptemberig meg tudjuk szüntetni, utána pedig ez nem képződik újra. Szeretném megemlíteni, de nem fejteném ki, hogy a táppénzszabályok módosításánál is kínálkozik lehetőség, különösen a vállalkozók esetében, másfajta megoldásra, és ilyen hátralék képződésének a megelőzésére. Tehát szeptember az a határidő, amit Ígérni tudok; ezt reálisan tartani szeretnénk. A nyugdíjaknál természetesen ugyancsak a számítógép tud segíteni, a nyugdíjkifizetéseknél azonban a nyugdíjelőkészítés, a munkahelyi nyugdíjelőkészítés is igen fontos, hogy rendben legyen. Mégis, hogy az ellátottaknak más megfelelő garanciája is legyen, kihasználva a rendelkezésemre álló időt, ami az interpellációra adandó válasz halasztásából adódott, kiadtam egy egészségügyi miniszteri rendeletet, amelyik július 1-től lép hatályba: melyben kötelezően elrendeltem, hogy minden olyan esetben, ahol megállapítható a nyugdíjra jogosultság és egy bizonyos összeg is, kötelező az igazgatóságnak előleget fizetni. Ez tehát, úgy gondolom, hogy elegendő garancia lesz. Azon még most dolgozunk, — mert az is jogos igény, hogy az előlegből, ami alacsonyabb, és a nyugdíj valós összegéből adódó különbségeket a társadalombiztosítási igazgatóságok késedelmi kamattal együtt fizessék ki az ellátottaknak, hiszen erre a nyugdíjasok jogot tarthatnak. Kérem a válaszom szíves elfogadását. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm. Kérdem dr. Gágyor Pál és dr. Horváth Jenő képviselőtársaimat, egyetértenek-e a válasszal? DR. GÁGYOR PÁL: Tisztelt Miniszter asszony! Köszönjük a gyors és hatékony intézkedést, a válaszát elfogadjuk. ELNÖK: Kérdem az Országgyűlést, hogy a miniszter asszony válaszát elfogadja-e? Aki igen, kézfelemeléssel szavazzon. - Többség láthatóan. — Ki van ellene? — Tartózkodott-e valaki a szavazástól? Kimondom a határozatot: a miniszteri válasszal az interpelláló képviselők egyetértenek, a választ az országgyűlés egyhangúlag elfogadta. Kovács Lászlóné képviselőtársunk interpellál a szociális és egészségügyi miniszterhez a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 58. §-a, illetve 69. §-a, valamint ezen paragrafusok végrehajtásában kiadott rendeletek módosítása tárgyában. Kovács Lászlónét illeti a szó, Budapest 7. választókerület. KOVÁCS LÁSZLÓNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Miniszter-asszony! Nem kívánom megismételni interpellációm tárgyát, csupán annyi kiigazítást szeretnék, hogy az 58. §-tól a 69. §-ig terjed ez a módosítási javaslatom. Javaslom, hogy a férjnek, illetve élettársnak a feleség vagy élettárs elhalálozása esetén a törvény ugyanolyan jogú ellátást biztosítson, mint a feleségnek vagy élettársnak a férj vagy élettárs elhalálozása esetén. A jelenlegi társadalmi viszonyok között lehetőséget kell teremteni olyan szociálpolitikai intézkedéseknek, amely a nő és férfi, illetve feleség és férj esetében egy adott, sajnálatos körülmény bekövetkezése után ugyanolyan feltételeket biztosít mindkét jogosult esetében. Kérdezem a miniszter asszonyt, hogy lát-e lehetőséget arra, hogy ez a valós probléma a társadalmi igénynek megfelelően rendeződjék? ELNÖK: Köszönöm. Az interpellációra dr. Csehák Judit miniszter-asszony válaszol.
