Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-55

4599 Az Országgyűlés 55. ülése, 1989. június 30-án, pénteken 4600 Dauda Sándor képviselőtársamat, elfogadja-e a miniszter válaszát? DAUDA SÁNDOR: Igen. ELNÖK: Köszönöm. Kérdem az Országgyűlést,, hogy a miniszter válaszát elfogadja-e? Aki igen, kézfelemeléssel szavazzon. Ez látható többség. Ki van ellene? Tartózkodott-e valaki a szavazástól? Kimondom a határozatot: a miniszteri válasszal az interpelláló képviselő egyetértett. A választ az Országgyűlés egy tartózkodással elfogadta. Sápi Ferenc képviselőtársunk interpellál a Minisztertanács elnökéhez a folyamatos és nagymértékű alapanyagár-emelések tárgyában. Sápi Ferenc képviselőtársunk ugyan írásban kapott választ, de úgy tudom, hogy megismétli az interpellációt. Sápi Ferenc képviselőtársamat illeti a szó. SÁPI FERENC: Nem megismételném, csak szeretnék kis módosítást tenni ezzel kapcsolatban. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném megköszönni a kormány képviseletében Vissi elvtárs államtitkárnak írásban közölt válaszát, amelyet minden képviselőtársam megkapott és elolvasott. Sajnos, azt közlöm Visi elvtárssal, hogy csak részben tudom elfogadni az írásban közölt adatokat. Szetetném közölni az államtitkár elvtárssal, hogy nem értek egyet a Magyar Alumínium Tröszt azon törekvésével, hogy 1989. július l-jével újból árat akar emelni. Sajnos, ezt nem tudja a vállalatok többsége elfogadni. A helyzet a következő: 1988, júliusától 1989. júliusáig már 36 százalékkal emelte az alumínium alapanyag árát. Ha most újból 16 százalékkal megemeli az árat, ez egy év alatt közel 52 százalékot tesz ki. Nem tudom, hogy melyik az a vállalat ma az országban, amely ezt a magas áremelést el tudja viselni. Indokaim a következők: A feldolgozó vállalatok sajnos sem hazai termékekre, sem a szocialista országokba exportált termékekre nem tudják ezt az árat ráterhelni, mivel azok magasabb áron nem hajlandók a terméket tőlünk megvásárolni. Azt szeretném kérni, hogy a MAT, amely ilyen monopolhelyzetben van, hogy a vállalatok csak ezen keresztül tudják megvásárolni az alapanyagot, a kormány tegyen intézkedést, lépést, hogy a vállalatokat ne hozzák nehéz helyzetbe. Azzal sem tudok egyetérteni, hogy míg a világpiacon napjainkban, most ebben az évben már közel 15 százalékkal csökkent az alumínium alapanyagára, várhatóan 1990-ben nálunk újabb 35 százalékkal fog csökkenni. Szóval nem tudjuk elfogadni a MAT-nak ezt az áremelését. Egy gondolat erejéig megértem, hogy egyes importból származó termékek ára emelkedik, de ami az ország területén is megtalálható, azt hogyan lehet emelni, ezt nehéz megérteni, hiszen ebből mi exportálunk is. Tudvalevő, hogyha a piacon valamilyen termékből több van, akkor olcsóbban tudjuk ezt értékesíteni. A történelemben volt már erre számtalan példa, amikor a fölösleges termékeket tengerbe öntötték, vagy kazánokban tüzelték el. Tehát ennek tudatában nem tudom elfogadni ezeket az érveket. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm. Az interpellációra dr. Vissi Ferenc, az Országos Árhivatal elnöke válaszol. Átadom a szót. Dr. VISSI FERENC: Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy néhány percre igénybe vegyem türelmüket, hiszen a kiegészítő interpelláció során olyan témával foglalkozunk, vagy kell foglalkoznunk, ami évtizedes nyűg, gond és rendezetlenség. Arról van szó, hogy 1989. január 1-jéig az Árhivatal állapította meg az alumíniumtermékek árát. Tizenöt éves államigazgatási múltamból tudom, hogy minden évben viták kereszttüzébe kerültünk. A termelő, az eladó vagy a feldolgozó vállalatok kérték, hogy ne a bürokraták mondják meg, mennyi a használati érték, hiszen ők ismerik a piacot, egymás terhére tudnak árat emelni vagy csökkenteni, ők tudnak tartós megállapodást kötni, kérték, változtassunk az árszabályon. Közös kérésre, tehát a termelők és az eladók kérésére a Gazdasági Kamarában megvitattuk a javaslatokat. Az Árhivatal január l-jétől módosította az árszabályt. Azonban az interpellációval párhuzamosan történt egy rendkívüli esemény is, kilenc feldolgozóipari vállalatvezető, hasonlóan Sápi Ferenc képviselő javaslatához, nálam interpellált, tiltakozott az egyébként szabadáras alumínium-áremelés ellen. Kérem, engedjék meg, hogy röviden ebből két gondolatot felolvassak. Idézem. „Jól ismerjük az alumínium világpiaci árának trendjét és változásait. Nem vitatjuk a tőkés piaci ár hazai követésének indokoltságát sem. Újabb áremelkedés kigazdálkodására képtelenek vagyunk. Ezt áthárítani a vevőinkre abszurditás, már csak azért is, mert hiszen velünk élő, korrekt üzleti kapcsolatokra épülő szerződéses kötelezettségeink vannak. Ezért tiltakozunk az áremelés ellen. Tiltakozunk a feldolgozó vállalatok diszkreditálása miatt, kényszerítés esetén a munkás-közvélemény elé tárjuk a kialakuló helyzetet és egyben a következményekért a felelősséget az illetékesekre hárítjuk.,',' Világos beszéd, nem fűzök hozzá kommentárt. Szeretném azonban megállapítani azt, hogy örömmel vettem a feldolgozó vállalatok tiltakozó levelének azon megállapítását, hogy az árelvet nem vitatják, az ártendenciát sem vitatják. Azóta az történt, hogy elrendeltem a hivatalban újabb vizsgálatot, a Magyar Alumíniumipari Tröszttel konzultáltunk és szakembereink megállapították, az árszabályok megsértése nem történt meg, azon árszabályoké, amelyeket a múlt évben a feldolgozók, termelők együttes kérésére adtunk ki. Másodszor, megállapították a szakértők, hogy az ártendenciák ellenére ma a belföldi árak 15—70 százalékkal alacsonyabbak, mint amennyiért Nyugatról a feldolgozók az alumíniumtermékeket venni tudnák. Ezek tények, ezek vitathatatlanok és tulajdonképpen az áremelés elleni tiltakozás azt kéri a miniszterelnöktől vagy tőlem, hogy függesszük fel a jogren-