Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-55

4595 Az Országgyűlés 55. ülése, 1989. június 30-án, pénteken 4596 vokna a nyersanyag-normát. A jelenlegi megoldás ugyanis az oktatási intézményeknél egy újabb, nem pedagógiai plusz feladat, amelyre nincsenek meg jelenleg a feltételek. Kérem az illetékes szerveket, hogy a kiadott rendeletet az elhangzottaknak megfelelően vizsgálják felül és történjen érdemi intézkedés az intézményi költségvetési hiányok központi rendezése tekintetében. Amennyiben ez nem történik meg, én úgy érzem, hogy az érintett intézmények alapfunkcióik ellátására sem lesznek képesek a következő időszakban. Köszönöm. ELNÖK: Köszönöm. Az interpellációra dr. Csehák Judit miniszter-asszony válaszol. p DR. CSEHÁK JUDIT: Tisztelt Országgyűlés! Bár a szociális és egészségügyi tárca számára még a költségvetés mai helyzetében is kifejezett előrelépést jelentene, ha összevontak volna bennünket évközben a Pénzügyminisztériummal (Derültség.), nem ez okból vállaltam a válaszadást, hanem azért, mert közös előterjesztők voltunk, és megérdemli pénzügyminiszterünk, hogy tehermentesítsem. Szeretném előrebocsátani, hogy a többi válaszomban az interpellációs kérdésekre röviden fogok válaszolni, most azonban szeretnék pontosan elszámolni, ezért ez egy kicsivel több időt vesz igénybe. A tisztelt Képviselő Úr, mint hallották, az előterjesztés jószándékát feltételezve kifejezte a kétségét az iránt, helyesen mértük-e fel a gyermekintézményi térítési díjak egységesítésének és emelésének a hatásait. Felvetette, hogy miért nem egyszerűen a családi pótlékban ellentételeztük a többletterheket, és kifogásolta azt, hogy a tanácsok nem kapták meg a központi költségvetésből a méltányosságból elengedett díjak és az így kieső bevételek fedezetét. Szeretném azzal kezdeni, hogy bármennyire hihetetlen is, ebben a bonyolult intézkedésben is és a változtatásban nem a díjemelés lehetősége vezette az előterjesztőket. A jövedelemadó-rendszer bevezetésével párhuzamosan fogalmazódott meg az a követelmény, hogy elsősorban az adó feladata az, hogy megszüntesse az indokolatlan jövedelemkülönbségeket, az egyéb befizetések, amelyek korábban a keresetekhez igazodva progreszszíven emelkedtek, most már a költségekhez, a szolgáltatás valós árához igazodjanak. Feladatul kaptuk, hogy például a nyugdíjjárulék progresszivitásának megszüntetéséhez hasonlóan, a progresszív térítési díjakat is változtassuk, igazítsuk az étkeztetés önköltségéhez. Elfogadtuk ezt az elvet, mint ahogy azzal is egyetértettünk, hogy a korszerű szociálpolitika már ne az intézményt, szociális otthont, a gyermekétkeztetési vállalatokat támogassa, hanem az igénybevevőket. Ahogy az itt az ülésszakon is már számtalanszor elhangzott, elsősorban a szociálisan nehéz helyzetben levőkről kell gondoskodnunk. Ezeket a tisztelt képviselő által is jószándékúnak minősített elveket — azt gondolom, remélem — kevesen vitatják. A megvalósítást azonban igen sokan kifogásolják. Pedig kiszámoltuk és vizsgáltuk az intézkedés előtt a díjemelés hatását a családokra, a gyerekes családok egészére. S az interpelláció feltételezésével szemben kompenzálásra törekedtünk; nem nagyvonalú volt ez a kompenzálás, hiszen az átlagos - hangsúlyozom, átlagos — havi 92 forintos díjemelést havi 100 forint külön családipótlék-emeléssel ellentételeztük. Természetesen és jogosan ezt az ellentételezést megkapták azok a családok is, akiknek a gyerekei még a díjemelés előtt sem vették igénybe a gyermekélelmezési szolgáltatásokat. A dolog egyik nehézsége ugyanis éppen az, hogy az intézkedés előtt az érintett gyerekeknek csak 40 százaléka vette, vehette igénybe a gyermekétkeztetést, hiszen az a legtöbb faluban nem is állt rendelkezésre. Jó helyre ment azonban a pénz, bár az 1.9 milliárdos költségemelkedést 3.8 milliárdos családipótlék emeléssel ellentételeztük. Ezért a további családipótlék emelés helyett inkább a tanácsok számára adtunk lehetőséget arra, hogy normatív kedvezményeket adjanak, és méltányosságból is elengedhessék a térítési díjak emelkedését vagy az egészét. A kedvezményeknek ma két típusa van. Előszöris minden három- és többgyermekes család és minden fogyatékos gyereket nevelő család a térítési díj felét fizeti január 9-e óta, s ez számukra abszolút mértékben is csökkentést jelentett a korábbi díjakhoz képest is. Ezentúl kevés szó esik arról, pedig ez igen fontos szociális támogatás, hogy az iskolák méltányosságból további díjcsökkentést is adhatnak, ahol ennek szükségét látják. De nézzük meg a konkrét Békés megyei példát. A megyében 50 ezer gyerek étkezik napköziben, óvodában, bölcsödében, a díjemelés 45 millió forint többlet-terhet jelent a gyerekek szüleinek évente. A 100 forint családi pótlék ebből 35 millió forintot fedezett, a központi költségvetés, a tanács — mint arról hallottunk — 16 milliót adott, ez összesen 51 millió forint. Tehát több valamivel, így papíron, mint a díjemelkedés. Papíron, tehát országosan is, meg a megyében is rendben lennének a dolgok. Mégis egyetértek a tisztelt Képviselővel, neki van igaza, hiányzik a tanácsok költségvetéseiből ezek a ma indokolható támogatások fedezete. Békésben is megnéztük, valóban kellene még 50 millió ahhoz, hogy minden rászorulót megfelelően támogassunk. Jelezték ugyanezt a többi megyéből is. A jelentős és ebben az évben sajnos ki nem elégített többlet-igény nemcsak a térítési díjak emelésével magyarázható, hanem a családok megélhetési költségeinek nyomasztó, általános emelkedésével. Mert például hiába nőtt tavaly a társadalombiztosítás adatai szerint 60 százalékkal a családi pótlék, s az idén hiába emeltük újabb milliárdokkal, ha a gyereknevelés költsége ennél jóval több milliárddal nőtt, és nem nőtt, hanem csökkent a bérek és keresetek reálértéke, és ez különösen a gyereket nevelő családokban jelent halmozott terheket. Éppen emiatt az is igaz, hogyha nem emeltük volna a díjakat, akkor is nagyon sokan kivették volna a gyerekeiket a napköziből, hiszen nem tudják fizetni ezeket az összegeket, számukra újabb kedvezménye-