Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-55

4589 Az Országgyűlés 55. ülése, 1989. június 30-án, pénteken 4590 végre nem hajtjuk. Magyarán ezeknek az ingatlanoknak a tulajdonjogát be kell fagyasztani. Nem üjkeletű problémáról van szó. Emlékeztetem önöket Szabó Kálmán professzor több ízben idevonatkozóan tett jelzésére, mely szerint a jövőben kialakuló önkormányzatok vagyon nélkül maradhatnak. Amennyiben ezt a törvénymódosítást, — amit a három bizottság előterjesztett, —ma elfogadjuk a községi és városi földek tulajdonjoga átszállásának sajnos szabad utat engedünk. Szabadjon megemlítenem még a következőt. Szinte hibának érzem, hogy senki nem veszi észre, hogy a föld tulajdonjogát — ha államról van szó, állami szerv, ha szövetkezetről akkor a szövetkezet — minden gond nélkül átruházhatja. Egy ponton van a baj. Azért csatáznak többen, hogy a kezelői jog legyen azonos a tulajdonjoggal. Messzemenően nagy hibát követnénk el, ha ezt az eljárást követnénk. A jelenlegi kezelők tudniillik igen nagy értékű állami tulajdonok felett szereznének rendelkezési jogosultságot. Még valamit. Nem osztom azt a nézetet, hogy a kezelésben levő földet nem lehet a társaságba bevinni. A tulajdonosi irányítást gyakorló a kezelőtől minden további nélkül visszaveheti a kezelői jogot. Az államot mint tulajdonost a földtörvény 7. §-a szerint ezután megilleti az elidegenítés joga. Ezt a veszélyt tehát nem érzem. Tekintettel azonban arra, hogy nem egyszerű problémáról van szó, tisztelettel meggondolásra javasolom: ma ebben a kérdésben a Parlament ne döntsön. Egy esetleges elhibázott döntést utólag nehéz lesz korrigálni. Amikor a Mezőgazdasági Minisztériumban ennek a kérdésnek a tárgyalása szóba került, az ott dolgozó kollégák figyelmét erre felhívtam. Tisztelettel javaslom ezért a törvénymódosítást egy későbbi időpontra halasztani. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: A kormány nevében dr. Kulcsár Kálmán igazságügyi minisztert illeti a szó. DR. KULCSÁR KÁLMÁN: Tisztelt Országgyűlés! Néhány olyan módosítási javaslat hangzott el, amelyre — azt hiszem, — hogy reagálni kell, még mielőtt a döntés megszületik, akár úgy is, hogy visszavonuljon-e a két bizottság újból ezeknek a problémáknak az áttekintésére. Az első kérdés: a két bizottság javaslatának ama részével, amely a 12. szakasz visszaállítását és a 13. szakasznak az itt elhangzott módosítását érinti, a kormány egyetértett, ma is egyetért. Ezzel kapcsolatosan minden itt elhangzott érv, azt hiszem, nyugodtan elfogadható. Fölmerült itt azonban egy további kérdés, és pedig az, hogy a társadalmi szervezetek, amelyek a 13. szakasszal lennének érintve, a módosító javaslat szerint kedvezőtlenebb helyzetbe kerülnének, mint mindenki más, hiszen vannak olyan tulajdonaik, amelyek nem a költségvetés révén kerültek hozzájuk, hanem más anyagi források felhasználásával. Azt javaslom, hogy ezzel a problémával most ne foglalkozzunk. Előttünk áll ugyanis a tulajdoni reform egésze és a tulajdoni reform kapcsán amúgyis át kell vizsgálni minden jelenleg élő megoldást. Azt hiszem, hogy addig, amíg ez megtörténik, - túlságosan sokáig amúgysem lehet ezzel várni — ezt a problémát is el tudjuk viselni. Ami ugyancsak a bizottság által beterjesztett és mindkét bizottság jóváhagyását magán viselő javaslatot, Török Sándor képviselő javaslatát érinti, ezzel ennek az elfogadásával nem tudok egyetérteni. Nem tudok egyetérteni, éspedig azért, mert egyrészt ezzel gyakorlatilag „visszaállamosítanánk" vagy éppen államosítanánk bizonyos földterületeket, s erre indok nincsen, más részről olyan kötelezettséget írnánk elő a tanácsokra, — szolgáltatásokkal összefüggésben — amelyeket a földtörvény nem írhat elő. Más törvények megfogalmazhatnak a tanácsok számára kötelezettségeket, de a földtörvény az álláspontom szerint nem alkalmas erre. Végül van egy harmadik indokom is, ami itt ugyan nem hangzott el érvként, de az egész probléma mögött ott áll, hogy ilyen módon az egyesüléssel létrejött termelőszövetkezetek, szövetkezetek megalapozatlanul gazdagodnának, mert hiszen a korábban egyesített szervezetek tulajdonaiból kerülnének jobb helyzetbe, s ez méltánytalan. Azt gondolom, hogy ez szemben áll az egész egyesülésnek a logikájával, mert hiszen ha a jogelőd megszűnik, akkor annak a kárára már semmi nem történhet. A jogutód pedig nyilvánvalóan minden olyan jognak és — teszem hozzá — kötelezettségnek is az alanya lehet, amelyet a jogelőd hordozott. Végül a harmadik javaslatról, amely most hangzott el Tallóssy Frigyes képviselő úrtól. Ebben arról van szó, hogy vannak olyan községi, városi földek is, amelyek kizárandók a tulajdonba adásból. Lehet, hogy tévedek és ebben megerősíthet vagy cáfolhat a jelenlevő kollegám, de úgy tudom, a Mezőgazdasági és Élelmezési Minisztérium információi alapján, hogy ilyen községi, városi földek 1968 óta már nem vagy igen kis számban léteznek, mert korábban államosított földeket időközben szétosztották a szövetkezetek és az állami gazdaságok között. Gyakorlatilag tehát ennek a módosításnak most nem lenne értelme. Éppen ezért tisztelettel kérem ennek is az elutasítását. Kétségtelen azonban, és erre utalni kell, hogy a földtörvénnyel szemben, amennyiben a tulajdonformák átalakítására sor kerül, több érv felhozható, ezek az érvek a vitában meg is jelentek, részben a parasztság utdatában élő meggyőződésekből következően. Azt hiszem azonban, hogy ezekkel a problémákkal most nem célszerű foglalkozni. Tisztelettel javaslom még egyszer, hogy a Tisztelt Országgyűlés a két bizottság által beterjesztett javaslatok közül az elsőt, a 12. szakasz visszaállítását és a 13. szakasz új szövegű beiktatását fogadja el. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! A vitában - elnézést — megkérdezem, óhajt-e még valaki felszólalni? Török Sándor kér szót. TÖRÖK SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Nem szeretném képviselőtársaimnak korábbi támogatását elveszíteni azzal, hogy most ismét szót kérek.