Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-55

4587 Az Országgyűlés 55. ülése, 1989. június 30-án, pénteken 4588 ni földtörvény és egyéb jogszabályok ezt nem biztosítják. A helyiek a téesz vezetőségének és közgyűlésének jószándékára hagyatkozhatnak csupán. Ezért olyan törvényt, illetve jogszabályokat kell alkotni, hogy a faluközösség beleegyezése, akarata és érdekeinek figyelembe vétele nélkül az ott lakók földjének egyetlen négyzetméterét se lehessen kiárusítani az ősi területből. Véleményem és választóim véleménye szerint is ez felel meg a paraszti igazságérzetnek, a jó és vagyont oltalmazó tulajdonosi szemléletnek. Ezt a jelentős és a magyar parasztságot foglalkoztató kérdést rendezni kell. Úgy gondolom, hogy ez sok egyébbel együtt igen sürgős feladatunk. Ezért megfontolandó e törvény alaposabb átgondolása, átdolgozása is, összhangban az általam és mások által is említett készülő új jogszabályokkal. Megfontolandó lehet az is, hogy a törvény hatályba lépésének elhalasztásán gondolkodjunk, netán például az őszi ülésszakig. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Megkérdezem, van-e még valaki, aki ehhez a témához kíván hozzászólni? A jelentkezéseket most kérem és sorrendben majd mondom a neveket. Komárom megyei képviselőtársunk Zsolnay Katalin jelentkezett előbb, utána dr. Tallóssy Frigyes képviselőtársunk kíván szólni. ZSOLNAY KATALIN: Kedves Képviselőtársaim! Alig egy hónapja fogadta el a Tisztelt Ház, s mi valamennyien a földtörvény módosításáról szóló törvényjavaslatot azzal a közvetlen céllal, hogy addig is, amíg a tulajdonviszonyok teljes körű rendezése megtörténik, a földtörvény segítse elő, de legalábbis ne akadályozza a piaci viszonyok kibontakozását. Élénken él még emlékezetünkben az a hosszadalmas szavazási procedúra, amelyet az Országgyűlés elnöke úgy vezetett be, hogy a neheze még csak ezután jön. Ugy tűnik, teljességgel igazolódik ez a jóslat, hiszen nem szokványos eset, hogy a parlament két egymást követő ülésszaka foglalkozzon ugyanazzal a témával. Hosszasan lehetne most meditálni azon, hogy a törvénykezés egyre bonyolultabbá váló menetének ez mennyire lehet velejárója. Úgy vélem azonban, nem érdemes. Világossá vált számomra, hogy a törvény két érintett bekezdése, tehát a 12. és a 13. § jelenlegi megfogalmazásában túlmegy a Tallóssy Frigyes képviselőtársam által szándékozott eredeti célokon, legalábbis azonban nem egyértelmű. Ha pedig ez így van, nem szabad kétségeket hagynunk afelől, miként kell az általunk módosított rendelkezéseket értelmezni. Itt az alkalom, hogy az érintett előírásokat határozottan egyértelművé tegyük, hozzuk összhangba a képviselői javaslatban megfogalmazott eredeti szándékokkal. S hogy Tallóssy Képviselőtársamat idézzem, ne kényszerítsük bonyolult agytornára a végrehajtókat, s magam ehhez rögtön hozzáteszem, hogy a bennünket megválasztó állampolgárokat sem. Azt hiszem, hogy a földtörvény vitája során az elmúlt alkalommal senki sem gondolt arra ebben a teremben, hogy az állami tulajdonú építési telkek eladását meg kell szüntetni, mivel ez is egyik formája az állami tulajdon kiárusításának. Csak emlékeztetem képviselőtársaimat arra, hogy egyes telekkialakítások esetében épp az ilyenkor szokásos földvédelmi járulék elengedése mellett voksoltunk, könnyítve ezzel a magánlakás-építés mostoha feltételeit. Erről már nagyon sokan és sokszor szóltunk. Senki sem gondolt arra sem, hogy a vállalataink által kezelt ingatlanok ésszerű vagy az élet által kikényszerített átcsoportosításának lehetőségét meg kell szüntetni. Mit ér a földvédelmi járulék elengedése, ha az eladási tilalom következtében a telekkialakítás értelmetlenné válik? Hova lehet ugyanakkor elviselhető áron építeni, ha nincs állami építési telek? Tereljük az építkezést a magánforgalomban beszerezhető telkek felé? Hogyan működtethető hatékonyan az állami vagyon, ha annak átcsoportosítását, gazdasági társaságba való bevitelét nem tesszük lehetővé, vagy legalábbis a cégbíróságok és a földhivatalok belátására bízzuk, hogy miként értelmezik az idevágó passzust? Az is belátható, hogy az állami szervek és a társadalmi szervezetek mellé, amelyek a nálunk kialakult több évtizedes rendszer szerint kizárólagos kezelői voltak az állami ingatlanoknak, egy tulajdoni reform előtt nem indokolt újabb kezelő szerveket is felsorakoztatni. Gondolok itt a szövetkezetekre és más jogi személyekre, akik kezelői joggal nem rendelkeztek eddig. Sorolhatnám az érveket, amelyek a két érintett rendelkezés megváltoztatása, felülvizsgálata mellett szólnak. Nem szaporítom tovább a szót. Az Országgyűlés hitelképességét épp hogy növeli és nem csorbítja az, hogy ha arra is képes, hogy a törvénymódosítást még kihirdetése előtt képes korrigálni, idejekorán felismerve annak nemkívánatos következményeit. Mindezek alapján javaslom a tisztelt Országgyűlésnek, kedves Képviselőtársaimnak, hogy fogadják el a módosításra vonatkozó javaslatot, amelyet a bizottságok javaslatai tartalmaznak. Én most csak e módosítások elfogadására teszek javaslatot, ezt látom célravezetőnek és elsődlegesnek. Kérem, képviselőtársaim, ezt mérlegeljék. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szóra következik dr. Tallóssy Frigyes képviselőtársunk. Dr. TALLÓSSY FRIGYES: Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Képviselőtársak! A jogban ismert egy értelmezési módszer, úgy hívják, hogy autentikus interpretáció. Ez azt jelenti, hogy a szabályt, annak van joga magyarázni aki azt meghozta. Engedtessék meg, hogy azt a javaslatot, amit én a múltkor önök elé terjesztettem, most megmagyarázzam. Minden kétséget kizáróan az egyik szándékom az volt, hogy ama társadalmi szervek, melyek kezelői az állami ingatlannak, azt ne adhassák el. Volt azonban egy másik javaslatom is, melyet ma, sajnos senki nem érintett, - kivéve Vassné Nyéki Hónát. Arról van szó, hogy a volt községi és városi földek tulajdonjoga addig ne változzék, amíg a tulajdonjogi reformot