Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-55

4577 Az Országgyűlés 55. ülése, 1989. június 30-án, pénteken 4578 tást, de a megyei adóügyi és pénzügyminisztériumi dolgozók még akkor sem. A tanácsi adóügyi dolgozók kiemelkedő munkájukért a munkáltatótól részesüljenek elismerésben. Azonban ha olyan sok az ország pénze, amit teljesítmény nélkül tud osztani, akkor tanácsi apparátusok nevére, és ne névre szólóan küldjék a pénzt, mert mindegy, hogy ki nem dolgozott meg azért a pénzért. Miniszter elvtárs azzal indokolta a javaslatom elvetését, hogy ezen összegek kifizetése nélkül nőne az adóhátralék, és nem könnyű az adóügyi dolgozók munkája. Meggyőződésem, hogy nem így van, mert ha a prémium és jutalék megszüntetése miatt következne be hátraléknövekedés, akkor felmerül a kérdés, hogy az ezen a munkaterületen dolgozók milyen munkát végeznek a havi fizetésükért. Ezek után megkérdezem, mennyivel könnyebb a szociálpolitikai vagy a szabálysértési előadó munkája, vagy azé a pénzügyi dolgozóé, aki milliókkal gazdálkodik és milliókért felelős. Tisztelt Ház! Az általam megszüntetésre javasolt prémiumban benne van olyan premizálás is, ami azokat a dolgozókat illeti meg, akik öröklés vagy adásvétel kapcsán az ingatlan értékelésére megjelennek, és az adásvételi szerződéssel kapcsolatban a helyi tanács forgalmi értékelése alapján megállapított hagyatéki értéket figyelmen kívül hagyva magasabb árat becsülnek, mert az így befolyt összeg egy bizonyos százaléka őket illeti meg. Hallani kellene azt, mit mondanak ilyenkor az állampolgárok. Kedves Képviselőtársaim! Érthető, hogy pénzigényes javaslatot nem fogad el a miniszter a jelenlegi helyzetben, de hogy pénzmegtakarítót sem, ez teljesen érthetetlen. Tudom, hogy a milliárdos költségvetési hiány mellett az 500 millió forint nem nagy pénz, de ahhoz igen, hogy az ablakon dobjuk ki. Ezért kérem képviselőtársaimat a támogatásra. (Taps.) ELNÖK: Az interpellációra dr. Békési László pénzügyminiszter válaszol. DR. BÉKÉSI LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Movik Lászlóné! Sok kérdés hangzott el az interpellációban, ezért engedjék meg, hogy tételesen válaszoljak valamennyi kérdésre, függetlenül attól, hogy a téma az elmúlt időszak vitájában már egyszer fölmerült. Az érdekeltségi rendszert egy nyilvános, a Magyar Közlönyben meghirdetett, 25/1988-as pénzügyminiszteri rendelet szabályozza, megjelent az 1988. évi 28. számú Magyar Közlönyben. A rendelet tételesen szabályozza, hogy kik, milyen feltételek esetén részesedhetnek a prémiumból, illetve a jutalékból. Ez mindenki számára hozzáférhető. Miután Növik Lászlóné tanácselnök, feltételezem, hogy a jogszabályt megismerni nem túlságosan nehéz számára. Ebben tételesen fel van sorolva, hogy kik részesedhetnek, és milyen feltételekkel a jutalomból. A dolog lényege: kaphatják azok a tanácsi dolgozók — és nemcsak adóügyi, nemcsak pénzügyi dolgozók, hanem bármilyen tanácsi dolgozók —, akik közvetlenül az adóhiányok feltárásában, a hamis értékelés feltárásában részt vesznek, kaphatják az illetékhivatalok dolgozói, a földhivatalok dolgozói, a tanácsi költségvetési elszámoló hivatalok dolgozói, akik ugyanilyen tevékenységet végeznek. Nem kaphatják, és nem kapták a Pénzügyminisztérium dolgozói, sem most, sem az ezt megelőző időszakban. Soha egyetlen fillér ilyen jutalékban pénzügyminisztériumi dolgozó nem részesült. A feltételek: feltárt és befizetett adóhiányról, illeték értékkülönbözetről van szó. Ebből lehet jutalék-, prémium-, illetve jutalomalapot képezni. Az összegek: azok, akik közvetlenül hajtották be, tárták fel az adókülönbözetet, illetve illetékkülönbözetet, értékkülönbözetet, évente maximum, fejenként 100 ezer forint bruttó, azok, akik közvetlenül részt vettek, de nem maguk állapították meg a hiányt, évente és fejenként maximum 50 ezer forint bruttó jutalomban részesedhetnek. A konkrét adatok: 1,9 milliárd forint hátralék van kint illetékekből, illetve tanácsokat megillető lakossági adóhátralékokból az országban. Ebből az 1,9 milliárdból évente átlagban 600 millió forintot hajtanak be azok a dolgozók, akiknek az ösztönzésére ez a jogszabály lehetőséget teremt. 1988-ban 649 millió forinthoz jutott így az államkassza, ami teljes körűen azokat a tanácsokat illette meg, ahol ezeket az adóhiányokat feltárták, végrehajtották és beszedték. Emögött 95 ezer adóvizsgálat, 219 ezer illetékellenőrzés húzódott meg; összesen 24 ezer új adózót tártak fel ezek a vizsgálatok. És bár nem tudom, hogy az adott községi tanácsnál, ahol Movik Lászlóné dolgozik, ez hogy van, de a tanácsok túlnyomó többségénél az adóellenőrzés nem munkaidőben, hanem a munkaidő után zajlik, az állampolgárokat munkaidő után lehet felkeresni, akkor vannak otthon, akkor lehet őket megtalálni. Jelentős többletmunkával jár. Túlóra díjat nem kapnak. Mindenki, aki ebben a munkában részt vesz, azt a többletmunkáját látja honorálva és ösztönözve, amiből több százmillió forintos többletbevételhez jut az állam. Szó nincs több százmillió forintos kifizetésről. Nem tudom, honnan származik ez az információ. 1988-ban a 649 millió forint feltárt és befizetett összes adó- és illetékhiányból 7 360 ember, akik tehát helyi tanácsokná, illetékhivataloknál, földhivataloknál, tanácsi költségvetési elszámoló hivataloknál dolgoznak, összesen 137 millió forintban részesültek. Ami annyit jelent, hogy egy főre bruttóban az éves átlag 19 ezer forint volt, aminek a nettó összege — hangsúlyozom — éves átlagban 12 ezer forint, tehát havi 1 000 forintnak felel meg. Semmi okot nem látok arra, hogy ezt az ösztönző elemet a rendszerből küktassuk. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy ebben a körben a teljesítmények növelését nem elbátortalanítani, hanem támogatni kell. Ezért nem javaslom a pénzügyminisztériumi rendeletnek a megszüntetését, vagy módosítását. Kérem a tisztelt Országgyűlést és a tisztelt interpelláló képviselőt, hogy szíveskedjék válaszomat tudomásul venni. Köszönöm szépen.