Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-54

4539 Az Országgyűlés 54. ülése, 1989. június 29-én, csütörtökön 4540 menyeinek a jövőbeni javítása a lehetséges út a megoldás irányába. Az ellenőrzés. Török Mihály, Gyuricza László képviselők felvetették a polgári szolgálat ellenőrzésének kérdését. Erre nézve a minisztertanácsi rendelet egyértelmű szabályokat tartalmaz. Mind az ÁBMH, mind pedig a munkaügyi szakigazgatási szerv köteles a polgári szolgálat teljesítését ellenőrizni. Ennek technikai normáit a közeljövőben dolgozzuk ki. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a polgári szolgálat megfelelő teljesítésében alapvető feladata a foglalkoztatónak van. Széles körű utasítási jog illeti meg és az általános munkaügyi szabályokkal egyezően köteles a munkaidőben a polgári szolgálatot teljesítőt foglalkoztatni, munkavégzésének felügyeletéről, ellenőrzéséről gondoskodni. Költségfedezet kérdése. Török Mihály részéről felvetődött a polgári szolgálattal kapcsolatos költségek fedezésének bizonytalansága. A Minisztertanács múltheti döntése értelmében a költségek egy részét maguk a foglalkoztatók vállalják, hiszen döntően betöltetlen álláshelyeikre kerülnek a polgári szolgálatot teljesítő fiatalok. Ugyanakkor a zsold, a ruhapénz és az utazási költség címén kifizetett összeget a foglalkoztatók a költségvetésből megkapják. Biacs Péter és más képviselők szóltak azokról a fontos szempontokról, amelyek egy esetleges, úgynevezett tartalékos polgári szolgálattal, megosztott idejű szolgálati kötelezettséget írnának elő. Biacs Péter képviselő konkrétan is kérte, hogy lehetőség szerint ezen az Országgyűlésen válaszoljanak ezekről a megítélésekről. Szeretném hangsúlyozni, hogy alapvetően a törvény kompetenciájába tartozó kérdésről van szó, ugyanakkor a foglalkoztatás és a végrehajtás szempontjából szeretném elmondani a véleményemet. A honvédelmi kötelezettség teljesítésének módját alapvetően az a forma határozza meg, amelyben a szolgálat teljesítése történik. A fegyveres katonai szolgálat esetében a kiképzés jellegéből és tartalmából ered, hogy sor-, illetve tartalékos katonai szolgálatot kell teljesíteni. A polgári szolgálat belső logikájából egy ilyen, több részletű megoldás nem vezethető le. Éppen ellenkezőleg. Mind a foglalkoztató, és meggyőződésem szerint a szolgálatot teljesítő egyéni érdeke is a megszakítás nélküli teljesítés mellett szól. Az alapszolgálat teljesítése után, akárcsak rövid időre is a polgári szolgálatot teljesítő életvitelében jelentős változás következne be, gondoljunk csupán egyetlen dologra, a jövedelmi helyzetében bekövetkezett változásra. A foglalkoztató számára is minden bizonnyal nehézségeket okozna a rövidebb idejű szolgálat teljesítésének biztosítása. Befejezésképpen szeretném megköszönni képviselőiknek azokat a javaslataikat, észrevételeiket, amelyekreutaltam. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy megköszönjem az Országos Béketanácsnak és MISZOT-nak az előkészítő munkában történő koordináló-előkészítő munkáját, amelynek eredményeként valamennyi érintett szervezet, intézmény elmondhatta véleményét, javaslatát. Köszönöm. ELNÖK: Gyuricza László képviselőtáórsunkat, a honvédelmi bizottság elnökét illeti a szó. Mikrofont kérek. Rövid lesz, ezért nem akar kijönni. (Derültség.) GYURICZA LÁSZLÓ: Tisztelt Képviselőtársaim! A honvédelmi bizottságnak immár harmadik jelentését ebben az ügyben kézhez kapták. Néhány hozzáfűznivalóm nekem is volna. Megpróbálom röviden. Először is szeretnék elnézést kérni dr. Bak István képviselőtársunktól, aki szintén tett módosító javaslatot, de jelentésünk első részében sajnos a neve nem szerepel. Elnézést kérek ezért dr. Bak István képviselőtársunktól. Öt pontba foglalnám össze mondandómat, hogy követni lehessen, hol tartok. Az Országgyűlés vitája bizonyította, hogy nagyon komoly közügyről van szó, mégpedig két vonatkozásban is. Az egyik vonatkozás, hogy a népesség jelentős részét, föleg a fiú nemű fiatalokat érintő közügyről van itt szó, és mivel ők családokban élnek, így a népesség nagy részét érintő közügyről. A másik aspektus, ami érződött a vitában, hogy itt politikai aspektusok is megjelentek és politikai közelítések is hangot kaptak. Mind a két elem tükröződött a vitában és két kérdésben csúcsosodott ki. Az egyik a szolgálati idők nagysága és megosztási rendje, a másik kérdés az eljárás szabályai. Ez volt az első megjegyzésem. A második; miniszter elvtárs expozéjában is és összefoglalójában is komoly ígéretet tett, hogy két, legfeljebb három év múlva a szolgálati idő csökkentésére vissza lehet térni. Ahogy ő mondta, parlament előtt hangzott el, felelős helyen hangzott el. Túl vagyunk már messze azokon az időkön, hogy a parlament előtt olyan ígéreteket lehessen tenni, amelyek később a feledés homályában elvesznek. Ehhez van támasztékunk is, a bizalmatlansági indítvány lehetősége. Kérném képviselőtársaimat, hogy a szavazásnál ezt a körülményt is vegyék figyelembe és mérlegeljék. Harmadik megjegyzésem. A honvédelmi bizottság mindig abból indult ki, hogy a szolgálati időtartamok egy rendszert képeznek és nem lehet csakúgy találomra hozzányúlni a rendszer egyik vagy másik eleméhez, mert az egész rendszer működésében akkor zavarok keletkezhetnek. A rendszer belső tartalma egyrészt kell, hogy biztosítsa a működőképességet a feladatellátás érdekében. A másik, nem kevésbé fontos dolog, ami végig hangot kapott, hogy bizonyos kiegyensúlyozásra kell törekedni az előnyök és hátrányok vonatkozásában. Én úgy ítéltem meg és a honvédelmi bizottság is úgy ítélte meg, de talán képviselőtársaim nagy része is úgy ítélte meg, úgy ítéli meg, hogy akárhogy is alakítjuk ezt a dolgot, azért a katonai szolgálat a nehezebb. Több minden elhangzott ezzel kapcsolatban. Miniszter elvtárs is hozott erre példát. Többek között a nyolcórás szolgálat; a polgári szolgálatban 24 órás a szolgálat; miután a nyolc óra leteltével sem mehet haza. Éppen ezért a honvédelmi bizottság mindhárom ülésén a törvényjavaslatban szereplő időtartamokat fogadta el és végig kitart emellett. Figyelembe vettük viszont, hogy az eredetileg közzétett szöveghez viszonyítva hat hónappal rövidebb