Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-54

4535 Az Országgyűlés 54. ülése, 1989. június 29-én, csütörtökön 4536 hol, korrigáljunk, módosítsunk, készítsük elő a javaslatokat, és hozzuk ide. Kérem ennek a megértését. Több képviselőtársam fölvetette, hogy ne legyen előnyös, ne legyen hátrányos, ki erről az oldalról, ki arról az oldalról vetette fel. Igen, erre törekedtünk. Olyasmi is felmerült, hogy tiltsuk meg azoknál, akik polgári szolgálatot vállalnak, bizonyos munkakörök betöltését. Mi csak egyet javasolunk: amely fegyverhasználathoz kötődik — azt hiszem, ez kézenfekvő, hogy — olyanra ne kerülhessen sor. De olyat, mondjuk, mint például Olaszországban, hogy közhivatalt nem tölthet be, mi nem láttuk ezt itt, Magyarországon indokoltnak. Túl szigorúnak ítélnénk, különösen a mai helyeztünkben. Azt hiszem, akkor ma nemigen tudnánk tárgyalni, ha ilyen javaslatot tettünk volna, mert még több vita kerekedett volna belőle. Viszont az idő tekintetében ténylegesen egy fiatalembernek azt, hogy ő napi nyolc óra munkaidőt tölt majd el, a katonánál mi nem tudjuk biztosítani. Volt, aki katona volt, felszólalt, de azt hiszem, ismert dolog. Ugyanakkor — mint mondottam — igyekszünk minden tekintetben humánusabbá tenni a katonai szolgálatot. Milyen értelemben? Ami elavult, régi felfogásból fakadt, idejétmúlt, senkinek nem jó, azon változtassunk. Tettünk számos intézkedést már, fogunk tenni a jövőben is. Két héttel ezelőtt, mint miniszter adtam arra utasítást, hogy maguk a csapatparancsnokok bírálják el, ahogy az elfoglaltság, szolgálat lehetővé teszi, a katonák szabadidejüket kint a laktanyán kívül tölthessék el. A katonaságnál persze van egy olyan feltétel is, hogy az, aki nincs fenyítve, tehát rendesen végzi a dolgát. Sajnos — mint mondottam — azt még nem tudjuk máról-holnapra megvalósítani, hogy egy-egy körzetbe vonuljanak be. Ennek a hadsereg mai szerkezetében nincs meg a feltétele. Ahogy lehet, fokozatosan erre rátérünk. Nem tudom ígérni, hogy mennyi idő alatt érjük el azt a bizonyos nagyon jó dolgot, hogy ahova a katona szeretne bevonulni, a saját kérése. Most elkezdjük, ahol erre lehetőség van, azt is életbe léptetjük. Mégis kérem, vegyék figyelembe, hogy számos különbség van, és nem fogjuk tudni teljesen szinkronba hozni ezt a két szolgálatot: a fegyverest és a polgári szolgálatot. Az egyik képviselőtársunk fölvetette, hogy igazságtalannak tartja, hogy a polgári szolgálatot vállalók utazhatnak majd a világútlevelükkel, amikor szabadságot, vagy engedélyt kapnak, a katonák miért nem. Azért, mert a világon sehol ilyen nincs. Amíg katonai szolgálatot teljesít. Mi megengedtük persze, a szomszédos baráti országokba utazhat a parancsnok engedélyével. Szeretném emlékeztetni önöket, hogy a korábbi rendelkezéseinkben szerepelt olyan, hogy aki a katonai szolgálata után bizonyos fegyvernemről leszerelt, három évig nem utazhatott nyugati országba. A világútlevél bevezetésével eltöröltük. Nincs ma már ilyen. Ha letöltötte a katonai idejét, utazhat. De a szolgálat ideje alatt nem. Talán nem követek el indiszkréciót, ha elmondom: most, amikor itt járt a holland katonai küldöttség, a vezérkarfőnökük mondta, hogy most jár először. Mondtam; hogy-hogy? Azt mondja: kérem, én nem utazhatom szocialista országokba. Mondom: én előnyösebb helyzetben vagyok önnél, látja, mert azért most már én utazhatom. Bár nem gyakran, az igaz. (Derültség.) Szeretném tájékoztatni a tisztelt Országgyűlést. Az egyetemi előfelvételisekről kevés szó esett. Köszönöm azt a támogatást és megértést, amit nyújtottak. Egyedüliek vagyunk, hozzánk hasonlót nem tapasztaltam sem szocialista, sem kapitalista hadseregekben, amire mi most rátérünk. Volt már sokszor nálunk is egyetemeken, előtte, utána, aztán lehetővé téve, hogy válasszon. Úgy gondolom, nem tévedünk, hogy ez kedvező lesz. Nem azt mondom, hogy mindenki fogja dicsérni. De azt hiszem, ez lesz a legjobb formája. És most, ha a törvényt önök elfogadják, akkor elsejétől életbe lép. Ez azt is jelenti: augusztus l-jétől leszereljük az egyetemi előfelvételiseinket, hogy kicsit pihenjenek, készüljenek a tanulásra, júliusban leszereljük azokat a főiskoláról bevonultakat, akik 18 hónapra vonultak be, de a törvény életbe léptével már most leszereljük. Akiket az egyetem után arra a plusz hat hónapra behívtunk, azokat is most leszereljük. Varga Imre képviselőtársunknak a felvetésével kapcsolatban megállapodtunk, hogy a művelődési miniszterrel együttesen — ez nem törvénybe iktatandó — szabályozzuk. De szeretném azt mondani, hogy nagyon sokféle eltérő szabályozás volt eddig is érvényben a két tárcával, és eddig létezett sporthivatal, azzal, élsportolókra, művészekre, másokra. Varga képviselőtársunk felvetése alapján ezt ismét tüzetesen megnézzük, figyelembe vesszük mindazt, ami indokolt és lehetséges. Kérem, hogy így fogadja. A teológusok tekintetében azt hiszen, ne haradudjon, hogy ilyen sokszor emlegetem, kedves Viczián képviselő úr, de Ön vetette fel, hogy nincs értelme, hogy kiképezzük katonának. Én azt hiszem, hogy nem minden egyház értene ezzel egyet. Másrészt nem javasolnám, hogy mentesítsük. Tizennyolc hónap vok, magam kezdeményeztem, legyen 12, úgy, mint a többi egyetemistánál, főiskolásnál. Igaz, valóban mondtam ilyet, hogy mi azt a gyakorlatot követjük, hogy amikor már elvégezte a teológiát, felszentelt pap, általában nem hívjuk be. De mi nem zárkózunk el előle. Beszéljünk majd róla! De hogy ne kapjon katonai kiképzést — nem hiszen, hogy minden egyház elfogadná, mert hiszen — nem akarok a történelemből idézni, de idézhetnék: a második világháborúban, — mondjuk Lengyelországban, magam győződtem meg róla, nagyon népszerűvé tett nagyon sok egyházi embert, amilyen komoly tevékenységet fejtett ki a náci megszállókkal szembeni fegyveres harcban. Kérem, hogy ettől tekintsen el. Nézzük meg majd ennek a formáját, lehetőségeit, de ne mentsük fel őket, ezt kérem. Végezetül, tisztelt Országgyűlés; a kérdések egy jelentős része, minthogy a polgári szolgálat szabályozásának kérdése valóban nem a Honvédelmi Minisztérium szerepe, feladata, kérem, hogy Halmos Csaba államtitkárunkat hallgassák meg, ő fog erre választ adni. Tisztelettel kérem még egyszer a beterjesztett törvényjavaslatok elfogadását és támogatását. (Taps.)