Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-48

4013 Az Országgyűlés 48. ülése, form fontos részét szavazatunkkal szentesítsük. Véleményem szerint, amíg nincs kialakított tulajdoni reformkoncepció és az állami vagyonkezelés kérdései is tisztázatlanok, addig a törvénytervezet második részének hármas fejezetét, tehát az állami vállalatok gazdasági társasággá alakulását ne szavazzuk meg, ezen helyre azt a hivatkozást lehet beépíteni, hogy majd külön törvény szabályozza. Ez a fejezet egyébként sem technikai kérdésekkel foglalkozik, hanem a tulajdon-felosztás kérdéseivel. A technikai kérdéseket szabályozó többi fejezettől függetlenül meg lehet szavazni, és életbe lehet léptetni. Javaslatom az tehát, hogy a hármas fejezet általam kért módosításának jóváhagyását a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság vitassa meg, és e tárgyán az Országgyűlés elnöke külön szavazást rendeljen el. A törvénytervezet nem vette figyelembe, hogy egy vállalat nemcsak vagyonból és eszközökből áll, hanem az ott dolgozó kollektívák közösségéből is. Ennél fogva nem is foglalkozik a dolgozói kollektíva tulajdonlásának lehetőségével, illetve csak a ma megismert kiegészítésben van erről szó. Az igaz, hogy a vállalati tanácsos forma nem kellően előkészített előterjesztése hibákat tartalmazott, de nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a vállalati tanácsok létrejötte fokozta a dolgozók kontrollját, tulajdonosi érzetét és gátat szabott a vezetők szubjektív, protekcionista kinevezésének és fékezőleg hatott a hatalommal való visszaélésnek. Az állami vállalatok vagyonának felosztása során célszerű lenne egy olyan dolgozói tulajdonrészt elkülöníteni, melyről egy úgynevezett dolgozói tanács rendelkezne. Ez a tulajdonrész a jogi bizottság részéről javasolt 20 százalék helyett az én javaslatom alapján legfeljebb 30 százalék lehetne, mely mérték elegendő ahhoz, hogy a dolgozói kollektíva részvényesként is befolyásolhassa a döntéseket, de nem kerülne tulajdonjogilag monopol-helyzetbe. Az úgynevezett dolgozói tanács, vagy mindegy, minek nevezzük, a jelenlegi vállalati tanácsok dolgozói blokkjának utóda lehetne, és testületileg képviselné a dolgozókat. Jelen javaslatomban nem kívánok foglalkozni azzal, hogy hogyan gyakorolná a dolgozói tanács a tulajdonosi funkciót, mivel a törvénytervezet sem tér ki arra, hogy az állami vagyonkezelő szervezetek, vagy az önkormányzati szervek hogyan gyakorolnák ezt. De az fontos, hogy dolgozói tulajdonba kerüljön mindaz a tulajdonrész, még ha ideiglenesen is, amely a törvénytervezet szerint a vállalatokat illetné. Ezzel lehetne ugyanis megoldani, vagy így lehetne biztosítani azt, hogy a vállalati vagyonra eső rész értékesítendő 80 százaléka az értékesítés megtörténtéig ne az igazgató tulajdonosi döntése alá essen. Nem lenne helyes, és nem is gyakorlat sehol, hogy az igazgató egyszemélyben lásson el tulajdonosi és menedzseri funkciókat, mivel szélső esetben saját magát kellene kineveznie és felmentenie. Ugyancsak a dolgozói tanács döntési jogkörébe kerülhetne az értékesítésből befolyt ellenértéknek megfelelő vagyon feletti rendelkezés. Megfontolandónak tartom, hogy a 22. §-ban levő 1989. május 30-án, kedden 4014 20 százalék 30 százaléka illesse meg a vállalatot az értékesítésből befolyt ellenértékből. Ezt a javaslatomat az ipari bizottság ülésén már megtettem, és ismételten kérem a módosítás lehetőségét. Ebben az esetben a 80 százalék 30 százaléka 24 százalék, vagyis a vagyon egynegyede kerülne dolgozói ellenőrzés alá. Jelen javaslatom eltér a törvényelőkészítők koncepciójától, mivel bevezetné a dolgozói kollektívát képviselő tulajdonrészt is. Tudom, hogy sokan félnek a dolgozói tualjdonrésztől. Sokan olyanok, akik a dolgozó társadalom megbízásából, annak bizalmából töltenek be jelentős hatalmi funkciókat. De ezúton is ki kívánom jelenteni, hogy a vállalati tulajdont nem a dolgozóktól kell félteni, és mindenki másnak, akár ingyen is odaadni, elherdálni. Szégyelljük, pedig inkább bátran kellene kimondani: 40 évig csak meghivatkoztuk a dolgozó nép tulajdonát, most azonban, amikor a tulajdon gyakorlati újrafelosztásáról beszélünk, előttünk a lehetőség, hogy megvalósítsuk a dolgozói tulajdonrész gyakorlati intézményét. (Taps.) A 25. § (1) bekezdése hozza azt, hogy a holdingszerű vállalatok három éven belül kötelesek gazdasági társasággá alakulni. Ezzel szemben a 25. § (2) bekezdése már csak lehetőséget, és nem kötelezettséget ír elő az alapító szerv részére, hogy három éven túl a vállalatot átalakítsa. Javaslom a (2) bekezdés átfogalmazását úgy, hogy az alapító köteles legyen átalakítani a vállalatot a három év elteltével, igaz, időközben két évre változtatott, de egyetértek Puskás elvtárs javaslatával, ha ez most itt nem hangzott is el, az egy évre való korlátozással. A (3) bekezdés szerint 30 százalékkal kell csökkenjen a vállalati vagyon ahhoz, hogy kényszerátalakítást alkalmazzanak. Javaslom, hogy már 20 százalék vagyon-csökkenés esetén alakítsák át a vállalatot gazdasági társasággá, mivel ez a vagy on-csökkenés igen tetemes. Mind a (2), mind a (3) bekezdés szerinti átalakítás esetén a gazdasági társaság igazgatói funkcióját a korábbi vezető ne tölthesse be. Ugyanezen kitétel vonatkozzék az államigazgatási felügyelet alatt álló vállalat vezetőjére is. Tisztelt Képviselőtársak! Ez a törvény kell, de ne így, hiszen az államosítás után ez a legfontosabb tulajdonosi törvény. Ezen 80 §-t jogi szempontból remekműnek tekinthetjük, de vajon hány §-us tehetné egésszé: hiszen milyen alap az, amelyre süllyedés veszélye nélkül nem lehet építkezni? Miért esünk újra a saját magunk által felállított csapdákba? Miért hisszük hogy fejest kell ugranunk, amikor úszni sem tudunk? Milyen ideiglenesség az, amely jóvátehetetlen súlyos hibákat hordoz, a visszaút lehetőségét is kizárja. Persze van és lehet 44 évig tartó ideiglenesség, de a gazdaság csak önmagát mindig maghaladni tudó bővített újratermeléssel lehet életképes. Itt most új köntös adását és nem a többet, vagyis alapjaiban szükséges átalakulásra való törekvést érzékeltem. Arról pedig, hogy javaslataim miért most és itt hangzottak el, annyit: ha majd a képviselő időben lehetőséget kap arra, hogy választói által kialakított