Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-48

4015 Az Országgyűlés 48. ülése, 1989. május 30-án, kedden 4016 állásfoglalást hozzon az illetékes bizottságok elé, mert ugye, mindenhez azért mégsem ért ő, nem abszolút tudor, akkor majd az ilyen helyzetet is el tudja kerülni, és nem tűzoltó módjára próbálkozik menteni a még menthetőt. Köszönm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Képviselőtársaim! Az átalakulási törvényjavaslathoz pótlólag jelentkezett még két képviselőtársunk hozzászólásra: Bödőné Rózsa Edit és Ballá Éva képviselőtársaim. Megadom a szót Bödőné Rózsa Edit, Csongrád megye 4-es számú választókörzetének képviselője számára. Kérek mikrofont. BÖDŐNÉ RÓZSA EDIT: Tisztelt Országgyűlés! Az átalakulási törvény általános indoklása megállapítja, hogy a beterjesztendő javaslat egyszerű technikai norma, amely egyáltalán nem gátolja a tulajdoni reform hosszútávú kibontakozását. Véleményem szerint a benyújtott törvényjavaslat 3. része — nem fejezete, 3. része — felel meg ennek a kritériumnak. Alapvető követelmény tehát, hogy ne gátolja. A társadalmi megújulás egyik döntő elemét a tulajdonreform képezi, amely elsősorban azon múlik, hogy megszületnek-e az állami vállalatok társasággá átalakulásának legcélszerűbb módjai. E feladat megoldása nagyon sürgető. De amint ez már korábban is beigazolódott, lásd kormányprogram, nem oldható meg a tulajdonreform koncpeciójának kialakítása nélkül, ennek széles társadalmi vitája nélkül. Mi legyen a tulajdonreform tartalma, adódik az első koncepcionális kérdés. Juhász Ferenc képviselőtársam feltette, tehát hogy tisztázandó alapvetően az, hogy a jelenlegi állami tulajdonban levő termelési és üzleti tőke össznépi tulajdonban marad-e, csoporttulajdonúvá alakul, vagy állampolgári tulajdonná megy át, vagy ezeknek valamilyen kombinációját ölti. A választ nem adta meg rá. A benyújtott törvényjavaslat ebben a kérdésben az indoklástól eltérően állást foglal véleményem szerint. Állást foglalt egy bizonyos típusú csoporttulajdon és a menedzsen tulajdon mellett. De gondoljunk bele: anélkül, hogy általánosítanánk, az eddigi, sajnos nem elhanyagolható részben, káderpolitikával kialakult menedzseri réteg privilégiumainak átmentését, a rendelkezés a kiváltságokat konzerválhatja minden jó szándékkal szemben. Kiválasztási alapelv így természetéből fakadóan a konformitás, a diktatúra kiszolgálása, az ehhez szükséges megbízhatóság. örvendetes, hogy ez hetekkel ezelőtt a párt hatásköri listájának felszámolásával megszűnt. Az is bizonyos, hogy hetekkel ezelőtt még ez uralkodott, és ez elgondolkodtató. Bizonyára nem az a szándék vezette az előterjesztőt, hogy átmentse a jelenlegi management-ot és a hozzátartozó hivatali apparátust, hogy utat engedjen a láthatatlan alkuk megkötéséhez. Nyilvánvaló, hogy nem kaphat ehhez kitöltetlen csekket e tervezettől sem az ipari lobby és a hivatali apparátus sem. Minthogy maga átalakítását a törvényjavaslat szerint - két szűk kivételtől eltekintve - csakis a vállalat kezdeményezheti, ő készíti saját vagyonmérlegét, ő választja ki leendő tulajdonosait, így végeredményben burkoltan megvalósítja a tulajdonreformot, méghozzá a társadalom által ellenőrizhetetlen, és a továbbiakban befolyásolhatatlan módon, ami megengedhetetlen, hiszen lényegében az átalakulási törvényben fellelhető tulajdonreform lényege, hogy ingyenesen szétosztja a társadalmi vagyon feletti rendelkezési jogokat a vállalati tanácsokat és egyéb vállalati irányító szerveket újratermelő menedzserek között. így végleg rögzítené a mai monopóliumokat, a piac-ellenes és a versenyt kizáró, vagy torzító összefonódásokat. Tisztelt Országgyűlés! Az alanytalan társadalmi tulajdonosi rendszerben dolgozókat a minél kevesebb munkával — minél több jövedelmet érdek vezérli. Ma pillanat érdekeltség van. Azonnali és minél több jövedelem és fogyasztási lehetőség megszerzése és elfogyasztása. S ezt önkéntelenül is lehetővé teszi a javaslat. Ezzel szemben hosszú távú érdekeltség, a tulajdonosi magatartás feltételeinek megteremtése a feladat. Tóth Attiláné kérdésére, tehát, hogy hová haladunk? — nem nyugtatott meg a miniszter úr válasza. Nem látom az egységes koncepciót, az ennek megfelelő, tervszerű előrehaladásról nem is beszélve. Talán nem ártana e házban is a jogtechnikák kialakítása előtt a különböző koncepciókról is szót váltanunk. S ezt szükségesnek tartom az átalakulási törvény megszületése előtt is. Milyen követelmények állíthatók az állami vállalatok átalakítását szabályozó törvénnyel szemben? A versenyszférában működő állami vállalatok alapformája nem a jelenlegi vállalati és hivatali vezetők alkuja alapján, hanem a törvény erejénél fogva a részvénytársaság legyen. E vállalatok részvénytulajdonlását úgy kellene kialakítani, hogy a társadalom mennél szélesebb körét kapcsolja be, tegye érdekeltté a részvénytársaságban szerzett közvagyonnal való gazdálkodás ellenőrzésében; hogy a vállalati vezetőségtől és a bérérdekeltségtől független tulajdonosok jöjjenek létre; hogy részvények alapján tulajdonosi jogokat gyakorló személyek egzisztenciálisan érdekelve legyenek a hosszútávú vagyongyarapításban; hogy kizárja a kereszttulajdonlást, amely elkerülhetetlenül a piaci verseny kikapcsolásának eszközéül válik és a visszaélések lehetőségét is megteremti. Segítse elő a részvények folyamatos piaci értékelődését és ennek révén a tőke áramlását a kevésbé hatékony helyekről a hatékonyabb helyekre. Ezek után adódik a kérdés: általános elvként elfogadhatók-e ezek a követelmények? Értékelhetőek kompromisszumos készségként? És hogy a törvényjavaslat e fenti szempontoknak megfelel-e? Az én véleményem az, hogy nem. Ezért támogatom Kovácsné képviselőtársam javaslatát, és ehhez képest javaslom, hogy ne a rutinszerű törvény előkészítési munka folyjon, hanem parlamenti ad hoc bizottság külső szakemberek bevonásával dolgozza ki az új koncepció alapelveit, adjon megrendelést a kodifikációra. Véleményem szerint két hónap leforgása alatt így újra az Országgyűlés elé kerülhet. Megjegyzem, hogy a tör-