Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-54

4533 Az Országgyűlés 54. ülése, 1989. június 29-én, csütörtökön 4534 vényesülni az emberiség életében, évszázadokon, évezredeken keresztül. Bízunk benne, hogy megéljük azt az időt, amikor ez jobban érvényre juthat. Bizonyos értelemben vita volt az értelmezés dolgában is. Engedjék meg, hogy erre kitérjek. Mint elmondottam 1977-ben mi vallásfelekezeti alapon alkottunk törvényt, két vallásfelekezetnél. A Jehova tanúinál és a nazarénusoknál, ahol felekezeti alapon tiltott — nemcsak a fegyverhasználat, ha én jól értelmezem, elnézést ha nem vagyok pontos, az erőszak egyáltalán. S az ugye szélesebb fogalom. És mint mondottam sajnos nem értük el teljesen a célunkat e tekintetben, de a többi történelmi egyháznál ez nem így néz ki. Engedjék meg, hogy idézzek a II. vatikáni zsinat Az egyház a mai világban című dokumentumából, amely 1966-ban fogalmazódott meg. Ez így szól:,,A háború még nincs kiküszöbölve ebből a világból, de amíg a háború veszélye fennáll, s nincs illetékes és megfelelő hatalommal ellátott nemzetközi tekintély, addig nem lehet megtagadni a kormányoktól az igazságos védekezés jogát. Akik pedig katonáskodva szolgálják hazájukat, ne másnak tekintsék magukat, mint olyanoknak, akik a népek biztonsága és szabadsága felett őrködnek. Ha szolgálatukat ebben a szellemben végzik, a béke megszilárdításához járulnak hozzá." Én mélységesen egyetértek ezzel. És végül még egyet szeretnék idézni, amiért Paskai bíboros úr a kormány elnökének a múlt évben fölvetette ezt az elgondolást, ami most itt önök előtt törvénymódosítás tervezetében fekszik. Ez így hangzik: ,,A törvények megértően intézkedjenek azokról, akik lelkiismereti okokból nem fognak fegyvert, de készek békés formában szolgálni az emberek közösségét." Itt most erről van szó. Azért kívánom hangsúlyozni, hiszen egy új dologról van szó, bizonyára szélesen a társadalomban vitatni fogják, hogy helyesen értelmezzük. Sinkovits képviselőtársunk úgy vetette fel, hogy korábban nagyon szigorúan büntettük börtönnel a másképp gondolkodókat. Nem pontos ez a fogalmazás. Nagyon lényegesnek tartom — kérem értsen meg Sinkovits képviselőtársam — másként gondolkodó az egy szélesebb fogalom, mint a lekiismereti ok miatt valaki a fegyvertől, a katonaságtól távol akarja tartani magát. Én úgy gondolom egyébként a vitában, bizottságok ülésein éppen ezért talált támogatásra az elgondolás, mert helyes értelmezést kapott a szándékunk. Úgy ítélem meg, hogy ez országunkban egy nagyon jelentős előrelépés a mai korunknak megfelelő emberi jogok lelkiismereti okok értelmezésének. Ezért támogatjuk. Elhangzott olyan vélemény, hogy túlságosan valami katonai szemszögből vagy érdekből kezeljük ezt a törvénytervezetet. Ne haragudjanak ha azt mondom, a katonai érdekeket természetesen messzemenően szem előtt kell tartani, éppen talán az előbbi idézetek is ezt bizonyítják, és gondolom, hogy az Országgyűlés engem, mint honvédelmi minisztert elsősorban azért tehet felelőssé, hogy a védelem dolgai rendben legyenek. Hiba lenne és azt jogosan fölróhatnak, ha nem ismernénk fel, ha nem tennénk ugyanakkor olyan lépéseket, amelyek más társadalmi igények, mint ami itt a törvénytervezetben van, ezt nem igyekeznénk elősegíteni. Én úgy gondolom bennünket most ez a vád nem érhet. Az engedélyezés kérdésében több vita volt. A bizottság ma délelőtt ismét megtárgyalta. Úgy foglalt állást, hogy engedélyhez kell kötni a polgári szolgálatot, tehát kérelmezni. Az is fölmerült, hogy miért most július 31-éig kell beadni a kérelmet. Azért, mert augusztusban van a következő bevonulás. Ne tegyünk ki ismét számos fiatalt olyan tortúrának, hogy nem tesz eleget a behívó parancsnak. Sajnos rövid ez az idő tudom, igyekezzünk mindent elkövetni, értesíteni őket. Aki élni akar törvény adta lehetőséggel, annak most be kell adni ezt a kérelmet, de a hátralévő egy hónap — úgy gondolom — erre mégiscsak elegendő. Hogy másodfokon az elbírálás, a föllebbezés hol legyen elbírálva? Ebben kialakult egy álláspontja a honvédelmi bizottságnak, Horváth elvtárs belügyminiszternek van ezzel kapcsolatos és Kulcsár elvtársnak észrevétele, minthogy a törvényben ez nem pontosan helyezhető el, megkérem, hogy legyetek szívesek ebben ismertetni majd az álláspontotokat. Egyéb más kérdésekben a honvédelmi bizottság korábban is olyan álláspontot alakított ki, amit én a kormány részéről el tudtam fogadni és együttesen osztottunk ki most a képviselőtársaimnak. Legnagyobb vita végülis a szolgálat időtartama körül alakult ki, de most már nemcsak a polgári szolgálat időtartama, hanem a fegyveres szolgálat, tartalékos szolgálat, a fegyver nélküli katonai szolgálat körül, ezek nagyon szoros összefüggésben vannak egymással. Nem tudjuk egymástól elválasztani. Nagyon kérem fogadják el azt, hogy együttesen kell ezt tekintenünk. Egyik kritériuma, hogy ne legyen se előnyös, se hátrányos. Én — valaki mondotta, hogy — ígéretet tettem és az ígéret csak, hogy két, maximum három éven belül csökkentjük a fegyveres katonai szolgálatot. De azért ez az ígéret itt hangzott el a parlamentben, a honvédelmi minisztertől a kormány nevében. Ezért szeretném aláhúzni, hogy ez egy komoly, megalapozott ígéret, miért nem végleges? Mert még azokat a feltételeket ezideig nem tudtuk teljesen megteremteni. Kérem vegyék komolyan. A tartalékos szolgálat idejét — nem fikció kérem, és nem három hónap — lecsökkentettük most 18-ról 12-re. Ha lecsökkentjük a tényleges katonai szolgálati időt 18-ról 14-re, vagy 12-re, ha lehetséges, akkor nekünk erre a tartalékos szolgálati időnkre nagy szükségünk lesz. Ez megint szoros összefüggésben van egymással. Nagyon kérem, anélkül, hogy nagyon részletekben bocsátkoznék, fontos katonai érdekünk ez, hogy ennek érvényt szerezzünk. Egyébként pedig nincs tapasztalatunk, nem áll rendelkezésünkre. A nemzetközi tapasztalatok — mint mondottam — olyanok: az országok helyzete, körülményei, a társadalmi helyzet nagyon eltérőek. így látjuk ezt most biztonságosnak bevezetni, hogy ne kelljen később valamilyen visszafelé lépést tenni, mert az sokkal nehezebb. Az NSZK-ban kérem, most nagyon szigorú intézkedést hoznak: most emelik fel a tényleges katonai szolgálati időt. Ez sokkal rosszabb, mint amikor csökkentéssel kell előállni. Ezért én a honvédelmi bizottság ülésén fölvetettem, megismételném itt az Országgyűlésben, javaslom: a honvédelmi bizottság egy éven belül, egy év elteltével tekintse át az egy év tapasztalatait, ha szükséges vala-