Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-54

4531 Az Országgyűlés 54. ülése, 1989. június 29-én, csütörtökön 4532 választ az interpelláló képviselő fenntartással, az Országgyűlés 2 ellenszavazattal és 33 tartózkodással fogadta el. Zsóka Endre képviselőtársunk interpellál a pénzügyminiszterhez a házadóról szóló, 1986. évi 25. számú törvényerejű rendelet módosítása tárgyában. Zsóka Endre képviselőtársamat illeti a szó. ZSÓKA ENDRE: Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt ülésszakra benyújtott interpellációmra, melyet a házadóról szóló, 1986. évi 25. számú törvényerejű rendelet tárgyában, illetve a végrehajtására kiadott 35/1986 X./2 PM számú rendelet 8-as szakasz (2) bekezdésében foglalt közeli hozzátartozók bővítésének tárgyában tettem, a pénzügyminiszter úrtól írásban megfelelő választ kaptam. így tehát 1990-től lehetőség nyílik arra, hogy a közeli hozzátartozók köre kibővüljön a tulajdonos gyermekének házastársával, illetve a tulajdonos tulajdonnal nem rendelkező házastársa szülei vonatkozásában is. így erősödhet a többgenerációs együttélés feltételeinek javítása. Tehát dr. Békési László pénzügyminiszter úr válaszát elfogadom és ezúton tisztelettel megköszönöm. ELNÖK: Kérdem a Országgyűlést, hogya miniszter válaszát elfogadja-e? Aki igen, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. Többség. Ki van ellene? Tartózkodott-e valaki a szavazástól? Kimondom a határozatot: a miniszteriválasszal az interpelláló képviselő egyetértett, a választ az Országgyűlés elfogadta. Tisztelt Képviselőtársaim! Most jelezték, hogy a bizottsági jelentés készen van, ezért valóban rövid szünet —, annyi csak, hogy szétosztható és elolvasható legyen a jelentés —, következik. Tíz-tizenöt percet javaslok. (Szünet: 15.35—15.54 — Elnök: Jakab Róbertné) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Visszatérünk a honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény módosításáról rendelkező törvényjavaslathoz. Megkérem Kárpáti Ferenc honvédelmi minisztert, válaszoljon a felszólalásokra. KÁRPÁTI FERENC: Tisztelt Országgyűlés! A törvény módosító tervezetéhez 15-en szóltak hozzá, ami mutatja ennek a módosításnak komoly társadalmi kihatását, jelentőségét. Köszönöm ezeket a nagyon aktív, tartalmas hozzászólásokat. Szeretném megköszönni az Országgyűlés bizottságainak tevékenységét is. A honvédelmi bizottság három ízben ült össze megvitatni a különböző módosító javaslatokat. Az Országgyűlés számos más bizottsága is behatóan foglalkozott vele, mérlegelt minden kérdést, s úgy foglaltak állást. De mint ismeretes, ennek előkészítése hosszabb időt vett igénybe. Immár több mint egy évvel ezelőtt történt, amikor az akkor kormányelnök Paskai László bíboros úr felvetésére ígéretet tett, hogy a kormány ezzel foglalkozik és ilyen törvényelőterjesztésre kerül majd sor. Igaz, — mint Vörösné képviselőtársunk felvetette, — hogy nem lett ez széles társadalmi vitára bocsátva, de azért hadd tűzzem hozzá: számos társadalmi szerv többször, sokszor foglalkozott vele behatóan azon túl, hogy itt a parlament bizottságai — mint említettem — sokoldalúan tárgyalták. Úgy gondolom, hogy a tegnap és ma lefolytatott vita alapján megállapítható, s az előkészítés során is kitűnt, hogy azzal a nagy, jelentős változással, hogy a honvédelmi kötelezettség teljesítésének most egy újabb, számunkra teljesen új formáját törvénybe iktassuk, általános egyetértés van. Nem kifogásolta tulajdonképpen senki sem. Gond, probléma azzal merül fel, hogy milyen módon vezessék be, hogyan kerüljön sor az engedélyezésére, az eljárásra, a szolgálat időtartamára és még más kérdésre, — tehát a hogyan kérdésre! Mi vezetett bennünket? Viczián képviselő úr nagyon szép szavakkal ecsetelte: ne kerüljön a jövőben ilyen ok miatt senki sem börtönbe! Én szeretném megmondani: bennünket is ez vezet. Ez vezetett 1977-ben, amikor a fegyver nélküli szolgálatot már bevezettük, ami újabb igény alapján Európa sok országában már a 70-es évek eleje óta létezik. Számos országban, nem minden európai országban. Itt elhangzott valaki részéről egy olyan szám is, hogy — azt hiszem — hat európai országban nem. Ennél több országban nem vezették be, köztük Svájcban; ótt nagyon szigorúan elvetik és elzárkóznak előle. A múlt évben a parlament Jugoszláviában elvetette. Görögországban nagyon szigorú kritériumokkal elzárkóznak előle, és még számos más országban. A szocialista országok közül a múlt évben Lengyelországban vezették be. Ott más körülmények vannak — meg kell mondani — sok tekintetben. Azóta néhány százan vállalták ezt a polgári szolgálatot Lengyelországban, amely jóval nagyobb a lakosság szempontjából, de a hadsereg szempontjából is, mint Magyarország. Eltérőek tehát a nemzetközi tapasztalatok. Nagyon egyetértek Viczián képviselő úrnak azzal a gondolatával is, hogy ,,ekevasakat a kardokból!". De azt is hozzátenném, hogy ez a nagyon szép régi jelszó — azt hiszem — ma már kis módosításra szorul. Rakétákból nem lehet ekevasat! A rakétákat meg kell semmisíteni! Megkezdődött ennek a folyamata — mint ismert — Európában. A középhatósugarú európai rakéták megsemmisítésében megegyezett a két nagy világhatalom. Ez óriási előrelépés és az iránynak a jelzése. De nem régen zajlott le a NATO-tanácskozás, — Önök bizonyára figyelemmel kísérték ezt —, ahol arról volt vita, hogy a korábban telepített LANCE rakétákat korszerűsíteni kell, újabbakkal kell felváltani. Most egy kicsit az idejét eltolták. Nagy vita lesz még erről a jövőben is. Azt se felejtsük el, hogy Európában hét és félmillió ember áll fegyverben a NATO és a Varsói Szerződés országait tekintve — nem az összes európai államot! Hiszen más országokban is vannak fegyveres erők. Nem beszélek a fegyverzetek számáról, ismert. Tehát megkezdődött ez a folyamat, az elején tartunk. Mi a magyar kormány minden súlyunkkal arra törekszünk, hogy fölgyorsuljon ez a folyamat és elérkezzen ténylegesen az az időszak, amit, mint Viczián képviselő úr idézett a bibliából, ami többezer éves mondás. Ez a parancs, ez a bibliai parancs sajnos nem nagyon tudott ér-