Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-54

4529 Az Országgyűlés 54. ülése, 1989. június 29-én, csütörtökön 4530 A minden évben ismétlődő károk a kiskörei Tisza II. vízlépcső beüzemelése után jelentkeztek. A vízemelkedés nemcsak a hatásterületi sávban, hanem a mögöttes területeken is jelentkezik elég nagy nagyságrendben. A vízlépcső megépítése, üzembe helyezése előtt a termelőszövetkezetek megfelelő szintű belvízelvezető hálózattal, nyári gátakkal rendelkeztek, melyek megfeleltek a Tisza akkori vízjárási viszonyainak. A vízszint megemelése ezt a rendszert alkalmatlanná tette eredeti feladatának ellátására. A Tisza II. vízlépcső műszakilag üzemeltetés szempontjából is szerves egységet képező főművek beruházását három, egymást követő térben és időben átfedő ütemben irányozták elő. Mindez azt jelenti, hogy a vízlépcső teljes befejezése a tervezett és szükséges mértéknél lényegesen lassúbb ütemben valósulhat meg. Az egész vízlépcsőrendszerben létrehozott kapacitások kihasználása és a térség vízháztartásának szabályozhatósága a harmadik ütem megvalósításának van alárendelve. Ezúton is kérem az illetékes tárcák vezetőit, hogy tegyenek hathatós intézkedéseket a következőkben összegezett kérdéskörökben. Tegyék vizsgálat tárgyává a vízmű további duzzasztásának elhalasztását; másodszor tekintsék át a harmadik ütem beruházásainak gyorsítási lehetőségeit, az elmaradt létesítmények kiépítését; tegyék lehetővé, hogy a dél-borsodi Tisza mente bekapcsolódhasson a térségi komplex meliorációs programba. Ezek az intézkedések feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy a vízlépcső által előidézett kedvezőtlen hatások mérséklődjenek, hogy az e területen működő szövetkezetek gazdálkodása és a lakosság megélhetése biztonságosabbá váljék. Köszönöm szépen. ELNÖK: Az interpellációra dr. Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter válaszol. DR. MARÓTHY LÁSZLÓ: Tisztelt Ladányi Képviselő Elvtárs! Figyelve interpellációjában foglaltakat, Hütter Csaba kollegámmal egyetértésben a következőket szeretném elmondani. Az interpellációban sok fontos ténybeli helyzet és összefüggés megállapítása mellett három dolog az, amelyikre válaszolok. Az első a duzzasztás további szintjének az elhagyása. Szeretném egyértelműen biztosítani képviselő elvtársat, hogy sem most, sem a jövőben magasabb duzzasztási szinttel nem számolunk, hanem a jelenlegi duzzasztási szinten tervezzük az elmaradt és még megvalósítandó létesítményeket létrehozni. A másik szorgalmazza a harmadik ütem elmaradt létesítményeinek a megvalósítását, ami védelmi töltésekből, szivárgó rendszerből, belvízi föművekből, szivattyútelepekből és egyebekből áll. Két hónappal ezelőtt egy kérdésre válaszolva módom volt az egésznek a műszaki és gazdasági kérdését kifejteni. Ezért most csak azt mondanám: az ország pénzügyi helyzete miatt a 90-es évek elejére tervezett befejezésre nem látok módot, 2000-re viszont föltétlen megvalósítandónak tartom, de azt is szorgalmazni kell, hogy így megvalósulhasson. A harmadik a dél-borsodi területnek a meliorációja. Én egy 80 ezer hektáros területtel számolok, lehet hogy nagyobb térségre vonatkoztatom. Itt viszont kell egy kicsi kitérőt tennem, tudnillik azt, hogy az eredeti célokat, amelyekkel a Tisza tó és a kiskörei duzzasztó megépült, én szükségét látom, hogy vizsgáljuk felül. El kell hogy gondolkodtassa az embert az, hogy a vízügyi nagylétesítményekkel kapcsolatban mennyi kérdés fogalmazódik meg. Szükségét látom ennek a pici kitétnek azért is, mert megítélésem szerint egy el nem döntött szakmai vita is van mögötte. Az tudniillik, hogy az elvizesedés milyen formában és milyen irányból történik. Tehát a duzzasztott szint alulról vizesít, vagy pedig a csapadék, amelyik nincs kellően elvezetve. A vége mindegy a gazdálkodás szempontjából, vízi kártétel. Műszakilag nem mindegy, mert nem ugyanazok a művek kellenek. Én elismerem, hogy a régi belvízi rendszer nem működik, hiszen meg lett bolygatva. A létesítményhez még hiányzik jó 50 kilométernyi fővezeték, amelyik a belvíz leeresztését szolgálná. Nem beszélek az üzem közötti rendszerekről. Igen ám, csak ennek a kérdésnek nem lehet a dél-borsodi, hevesi komponenseit külön kezelni, a nagykunsági csatornarendszert végig figyelembe kell venni, sőt a nagykunsági csatorna Berettyó és hármas-körösi betáplálásáig kell a vízgazdálkodást megnézni. Ezért a múltkor azt jelentettem a tisztelt parlamentnek, tekintettel a vízügyi nagy létesítmények körül kialakult vitára, elrendeltem vizsgálat végzését az eredeti célok, az azóta szerzett tapasztalatok és mostani lehetőségeink egybevetését illetően azért, hogy a következő lépéseket most már a tapasztalatok birtokában tehessük meg. Ez a munka a jövő esztendőre készen van és az érintett terület szakembereivel, társadalmi szervezeteivel megvitatva szűrnénk le azt, hogy mit kell tenni. Ami a meliorációt illeti most már a dél-borsodi térségben, a MÉM hajlandó befogadni a pályázatot akkor, ha vannak főművek, a főművi létesítmény viszont ennek a tanulmánynak a sommájától függ. De ott belvízi rendezés, általános vízrendezés, duzzasztási és környezetvédelmi kérdések is elő kell, hogy jöjjenek. Tehát a képviselő elvtárs harmadik kérdésére az a javaslatom, szíveskedjék elfogadni, hogy megvárva ezt a tanulmányt, az előbb mondott módon alakítsuk ki a létesítmények sorrendjét, hogy tényleg használjon és közmegegyezésre használjon. Kérem válaszom elfogadását. ELNÖK: Kérdem dr. Ladányi József képviselőtársamat, a választ elfogadja-e? DR. LADÁNYI JÓZSEF: Azzal a fenntartással, hogy véglegesen csak jövőre lehet tudomásul venni, hogy mi lesz akkor a tényleges helyzet a vizsgálódás után. ELNÖK: Köszönöm. Kérdem az Országgyűlést, hogy a miniszter válaszát elfogadja-e? Többség. Ki van ellene? Senki. Tartózkodott-e valaki a szavazástól? Helyesbítek. Jegyzőtársaim mondják, az előbb két ellenszavazat volt. Kimondom a határozatot: a miniszteri