Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-54

4523 Az Országgyűlés 54. ülése, 1989. június 29-én, csütörtökön 4524 Ennek okát elsősorban a rendőrség működését és feladatát megállapító jogszabályok elavultságában, a különböző utasításokból, egymást keresztező állásfog­lalásokból adódó bizonytalanságokban, az 1970-es években végrehajtott túlzott körzetesítésben, kapitány­ságok, őrsök meggondolatlan összevonásában, a kése­delmes, körülményes eljárásokban, aránytalan szank­ciók, büntetések kiszabásában, a feladatok ellátásához nélkülözhetetlen rendőri technikai eszközök elavultsá­gában, biztosításának hiányában, nem utolsósorban a rendőrök képzettsége, anyagi, erkölcsi elismerésének, az állomány jogi védelménekés képviseletének hiányá­ban látom, amely a rendőri intézkedések elbizonytala­nodásában is egyre jobban tapasztalható. Az állampolgári személyi szabadság gyakorlásának feltétele az, hogy a becsületes, tisztességes állampol­gár nyugodtan dolgozhassék, ezalatt biztonságban tud­ja lakását, vagyonát, értékeit, hogy sötétedés után a munkából hazasiető nők, fiatalok, idősek egyaránt biz­tonságban közlekedhessenek, lakásukon félelemmen­tesen élhessenek. Kérdezem a belügyminiszter elvtársat, milyen jogi szabályozás várható a felsorolt okok, a bűnmegelőzés, a közrend, a közbiztonság javítása érdekében. Az interpellációm másik része, amely szerint válasz­tóim követelik, hogy közbenső intézkedésként a legrö­videbb időn belül kerüljön vissza a volt járási szék­helyre, ma már városokban, így Jászapátiban is az 1978-ban a helyi szervek véleményének kikérése nélkül megszüntetett, illetve bekörzetesített rendőrőrs. Ezt magam is támogatom, indokoltnak tartom, hiszen 11 000 lelkes település, társközséggel, jelentős idegen­forgalommal elképzelhetetlen, hogy rendőri ügyelet nélkül legyen. Éppen ezért tisztelettel kérem belügy­miniszter elvtárs szíves válaszát. ELNÖK: Az interpellációra dr. Horváth István belügyminiszter válaszol. DR. HORVÁTH ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Az interpellációban foglaltakkal egyetértek. A benne foglaltak és az interpelláló szándéka is tükrözi a válasz­tókerület problémái iránt érzett felelősséget. Egyetér­tek azzal, hogy a társadalomban, a politikában és a gazdaságban keletkezett bizonytalanság a közrendre, a közbiztonságra, a bűnözésre, ezen keresztül az állam­polgárok mindennapi életére és nyugalmára is kihat. Az interpellációban jelzett negatívumok felszámolá­sa érdekében számos feladatot hajtottunk végre. Meg­kezdtük a rendőri szervek belső szervezetének korsze­rűsítését, az oktatás fejlesztését, új és hatékonyabb munkamódszerek bevezetését. Vizsgáljuk, hol szüksé­ges a rendőri szervek, őrsök, kapitányságok felállítása, hol van lehetőség átcsoportosításra, a meglévő lét­számviszonyok rendezésére. Az interpellációban foglaltak ennek kereteibe illeszthe­tők be. A bűnözés megelőzése, amelyet nagyon fontos eszköznek tartunk, a közrend és a közbiztonság további javítása érdekében nem csupán rendőri, hanem más álla­mi szervek, a társadalom és az egyének feladata is. A Belügyminisztérium kidolgozta és az érintett tu­dományos szervekkel megvitatta, néhány hónapon be­lül a Minisztertanács elé terjeszti majd a bűnmegelőzés új koncepcióját, mely az állami szervek és a társada­lom szélesebb körű támogatását állítja a bűnözéssel szembe. Tervezett intézkedéseink széles körűek, átfogják a közrend és a közbiztonság minden fontos kérdését. A két teljességéhez azt is meg kell említem, hogy a ren­dőrség létszáma és felszereltsége alig változott ahhoz képest, amikor a mai 200 ezerrel szemben évi 130—140 ezer volt a bűncselekmények száma. A rendőrség sze­mélyi állománya valóban csak nagy erőfeszítésekkel és rendszeres túlmunkával tudja a rábízott feladatokat ellátni. Ami a rendőrség működésének és feladatai ellátásá­nakjogszabályait illeti, egyetértek azzal, hogy több jog­szabály elavult, nem felel meg a jelenlegi követelmé­nyeknek. Megkezdtük az állam- és közbiztonságról szóló új törvény tervezetének elkészítését, amelyet vala­mennyi hatályos, a rendőrség működését szolgáló jog­szabály felülvizsgálata követ majd. A rendőri intézkedé­sekelbizonytalanodásavalóban összefügg azzal is, hogy a rendőri szervek vezetői nem lépnek fel minden esetben határozottan a mulasztást elkövetővel szemben, ugya­nakkor nem tanúsítanak mindenkor kellő határozottsá­got a jogosan intézkedő rendőrök védelmében. A bűnözés jelenlegi helyzete és a kisebb rendőrőr­söknek a 70-es években történt megszűnése között köz­vetlen összefüggést megállapítani — szerintem — nagyon nehéz volna. Abban az időben az állami és a gazdasági életben követett folyamatokkal egyezően a centralizációs törekvések ahogyan az állami vállalato­kat, állami gazdaságokat, termelőszövetkezeteket, fa­lusi iskolákat, úgy a belügyi szerveket sem kerülték el. Ez azonban nem jelenti azt, hogy valamennyi rend­őrőrs megszüntetése hibás intézkedés lett volna. Ugyanakkor kétségtelen, hogy szűntek meg olyan őr­sök is, amelyek működése ma közvetlen, pozitív hatást gyakorolna az adott terület közbiztonsági helyzetére. Jelenleg 51 városban, főleg az újonnan várossá nyil­vánítottakban nincs kapitányság, vagy rendőrőrs. Az a véleményem, hogy Jászapáti városban is jogos és tá­mogatható a lakosság igénye. Intézkedést teszek az első fokú rendőri szervek meg­erősítésére, a bűnmegelőzés társadalmi és rendőri szervezetének kiépítésére, a bűnügyi és közbiztonsági szervek technikai ellátásának javítására és a rendőri aktivitás növelésére. Ezek terjedelme természetesen az Önök jövőbeni döntéseinek is függvénye. Kérem, mentsenek fel az alól, hogy az interpelláció minden részletére itt kitérjek, hiszen az ország köz­rendjének és közbiztonságának helyzete, a megoldásra váró kérdések súlya azt indokolja, hogy a tisztelt országgyűlés előtt beszámoljak erről a fontos kérdésről átfogóan, lehetőség szerint 1990-ben, amikor az állam­és közbiztonságról szóló új törvény tervezetét is be szándékozunk terjeszteni. Megértem Török Sándor képviselő aggódását. Választókerülete, ezen belül Já­szapáti város közrendjének, közbiztonságának helyze­téről. Sorsom úgy alakult, hogy az elmúlt esztendők­ben jónéhány alkalommal megfordultam ott, legutóbb éppen akkor, amikor a várossá nyilvánításról szóló el­nöki tanácsi oklevelet adtam át Jászapátiban.

Next

/
Thumbnails
Contents