Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.
Ülésnapok - 1985-54
4525 Az Országgyűlés 54. ülése, 1989. június 29-én, csütörtökön 4526 Úgyhogy személyes vonzalmat is érzek az ott élő embereknek az igyekezete és a város sorsát jobbra fordítani kívánók szándékai iránt. Ennek ellenére is, most csak azt tudom vállalni, hogy az interpellációban jelzett konkrét kérdés ügyében objektív mérce alapján az év végéig kölcsönösen elfogadható megoldást találunk. Kérem a tisztelt képviselőt és a tisztelt országgyűlést, hogy az interpellációra adott válaszomat szíveskedjenek elfogadni. ELNÖK: Kérdem Török Sándor képviselőtársamat, a miniszteri válasszal egyetért-e? TÖRÖK SÁNDOR: Igen. Megköszönöm miniszter elvtárs részletes válaszát. ELNÖK: Kérdem az Országgyűlést, hogy a miniszter válaszát elfogadja-e? Aki igen, kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörtént.) Látható többség. Köszönöm. Ki van ellene? Tartózkodott-e valaki a szavazástól? Kimondom a határozatot, a miniszteri válasszal az interpelláló képviselő egyetértett, a választ az Országgyűlés 1 ellenszavazattal, 1 tartózkodással fogadta el. Tisztelt Képviselőtársaim! Mivel illetékességből a válaszadó ugyancsak a belügyminiszter, most Berecz János interpellációja következik. Mikrofont kérek Berecz János képviselőtársunknak. Berecz János Szabolcs-Szatmár megye 6-os választókörzetének képviselője interpellál a Minisztertanácshoz, a magyar—szovjet kishatárforgalom tárgyában. BERECZ JÁNOS: Tisztelt Képviselőház! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Belügyminiszter Elvtárs! Az interpelláció tárgya, a magyar—szovjet kishatárforgalom, tipikusan kollektív interpelláció. Részben azért, mert a Minisztertanácshoz intéztük — ugyanis öt minisztériumot és több főhatóságot érint —, másrészt pedig a Szabolcs-Szatmár megyei képviselőcsoport több alkalommal is foglalkozott a kérdéssel, s így tulajdonképpen kollektív interpellációt is intézünk a Minisztertanácshoz . 1989. március 1-től egyik oldalról a Kárpátalja három járásának lakosai, másik oldalról SzabolcsSzatmár megye lakosai lényegében szabadon léphetik át a nyitott határt. Meg kell mondani, mindkét oldalon nagy örömet okozott ez a lépés, hiszen remélem, nem a sövények építésére, hanem a határok szerepének csökkentésére szövetkeztünk. Abban a pillanatban, akiknek számolniuk kellett, számoltak, és úgy ítélték meg, hogy ez évi 350—400 ezer átlépést jelent majd szovjet oldalról, s úgy gondolták, hogy akkor a meglévő szolgáltatási és háttérintézmények elégségesek a kiszolgálásra, annak ellenére, hogy Szabolcs-Szatmár megye ilyen szempontból azért hátrányosabb helyzetű az ország más vidékeihez képest. Március 1-től május 20-ig 1 millió 200 ezer határátlépés történt, 600 ezer szovjet állampolgár vett részt az átlépésben. Ehhez már a háttérintézmények és a szolgáltatás nem elégségesek. Itt országos figyelemre van szükség. Megoldás lehet a visszalépés. Én nem tartom visszalépésnek, hogy szovjet oldalról a bármikori átlépést most úgy változtatták meg, hogy havonta egyszer léphet át a szovjet állampolgár. Ez is megfelelő, ha megmaradunk ezen a szinten. Úgy gondolom, politikai szándéknyilatkozat szükséges a kormányzat részéről, hogy mi inkább továbbfejleszteni akarjuk ezt a kapcsolatot és ha lehetséges, bekapcsolni egész Kárpátalját és Szabolcs-Szatmár megye mellett más megyét is. Mi nem akarjuk megnevezni az érintett megyéket; vagy jelentkeznek, vagy ilyen lehetőséget kapnak a későbbiek folyamán. Ez a dolog egyik oldala. És abban a pillanatban, amikor ott a határ egy másik szakaszára tekintünk, amelyből Szabolcs is részes, ahol inkább elzáróvonalat, kerítést építenek, akkor azt hiszen, demonstratív jelentősége van, hogy itt inkább mi tovább akarunk lépni. Ugyanakkor kérjük a kormányzatot, hogy a háttérintézmények megteremtéséhez most már közvetlen nyújtson segítséget. A jószándék eddig megvolt. Valahányszor szükségesnek ítélték, közös tanácskozásra jöttek össze az országos szervek képviselői a SzabolcsSzatmár megyei tanáccsal, az érintett tanácsokkal, viszont a szándék most kevés. Tovább kell lépnünk, hiszen egy ekkora tömegű látogatást ellátni árucikkekkel, háttérintézményekkel — hozzáteszem: nyilvános illemhelyekkel is, mert azon a területen ilyen eddig ismeretlen volt — és a határátlépés szélesítésével, a lehetőségek javításával. Ezért interpelláltunk és kérjük a Minisztertanácstól az ilyen támogatás megadását. ELNÖK: Megkérem a belügyminiszter urat, válaszoljon az interpellációra. Dr. HORVÁTH ISTVÁN belügyminiszter: Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy a Minisztertanács megbízásából Berecz János elvtárs valamennyi interpellációs kérdésére — természetesen az érintett miniszter kollégák véleményére, állásfoglalására is támaszkodva — én adjam meg a választ. Elöljáróban szabadjon megjegyezni azt, hogy Berecz elvtárs átfogó jellegű interpellációja szerintem túlzásoktól mentesen vázolja fel a kialakult és az előzetes várakozásokat jóval felülmúló, meghaladó helyzetet és ugyanakkor maga is elismeri, a Szabolcs-Szatmár megyei képviselőkkel egyetemben, a kormány szervei, a különböző országos főhatóságok és a területi, helyi tanácsok soron kívüli intézkedéseinek az eredményét. A javaslatok pedig, amik elhangzottak, viszonylag mértéktartóak, még akkor is, ha anyagi nehézségek miatt ezeknek egy részét most azonnal, vagy rövid idő alatt nem, csak a lehetőségek függvényében tudjuk megvalósítani és ez nem lesz majd mindig és mindenütt összhangban a szükségletekkel. Szeretném elmondani azt az Önök tájékoztatására, hogy ott a helyileg kialakult kétségtelen feszük helyzetnek a megoldáskeresése céljából a minisztériumok képviselői a helyszínen is többször tárgyaltak a megyei vezetőkkel, helyi vezetőségekkel, országgyűlési képviselőkkel is. De azt is megértem, hogy a gondok és a nehézségek mennyisége, meg a súlya olyan, hogy mindezek ellenére Berecz János elvtárs itt a parlamentnek a megerősítését is kéri az eddigi képviselői erőfeszítésekhez.
