Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-54

4525 Az Országgyűlés 54. ülése, 1989. június 29-én, csütörtökön 4526 Úgyhogy személyes vonzalmat is érzek az ott élő embereknek az igyekezete és a város sorsát jobbra for­dítani kívánók szándékai iránt. Ennek ellenére is, most csak azt tudom vállalni, hogy az interpellációban jel­zett konkrét kérdés ügyében objektív mérce alapján az év végéig kölcsönösen elfogadható megoldást találunk. Kérem a tisztelt képviselőt és a tisztelt országgyű­lést, hogy az interpellációra adott válaszomat szíves­kedjenek elfogadni. ELNÖK: Kérdem Török Sándor képviselőtársamat, a miniszteri válasszal egyetért-e? TÖRÖK SÁNDOR: Igen. Megköszönöm miniszter elvtárs részletes válaszát. ELNÖK: Kérdem az Országgyűlést, hogy a minisz­ter válaszát elfogadja-e? Aki igen, kézfelemeléssel sza­vazzon. (Megtörtént.) Látható többség. Köszönöm. Ki van ellene? Tartózkodott-e valaki a szavazástól? Kimondom a határozatot, a miniszteri válasszal az interpelláló képviselő egyetértett, a választ az Ország­gyűlés 1 ellenszavazattal, 1 tartózkodással fogadta el. Tisztelt Képviselőtársaim! Mivel illetékességből a válaszadó ugyancsak a belügyminiszter, most Berecz János interpellációja következik. Mikrofont kérek Be­recz János képviselőtársunknak. Berecz János Szabolcs-Szatmár megye 6-os válasz­tókörzetének képviselője interpellál a Minisztertanács­hoz, a magyar—szovjet kishatárforgalom tárgyában. BERECZ JÁNOS: Tisztelt Képviselőház! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Belügyminiszter Elvtárs! Az interpelláció tárgya, a magyar—szovjet kishatárfor­galom, tipikusan kollektív interpelláció. Részben azért, mert a Minisztertanácshoz intéztük — ugyanis öt minisztériumot és több főhatóságot érint —, másrészt pedig a Szabolcs-Szatmár megyei képviselőcsoport több alkalommal is foglalkozott a kérdéssel, s így tulaj­donképpen kollektív interpellációt is intézünk a Mi­nisztertanácshoz . 1989. március 1-től egyik oldalról a Kárpátalja há­rom járásának lakosai, másik oldalról Szabolcs­Szatmár megye lakosai lényegében szabadon léphetik át a nyitott határt. Meg kell mondani, mindkét oldalon nagy örömet okozott ez a lépés, hiszen remélem, nem a sövények építésére, hanem a határok szerepének csökkentésére szövetkeztünk. Abban a pillanatban, akiknek számolniuk kellett, számoltak, és úgy ítélték meg, hogy ez évi 350—400 ezer átlépést jelent majd szovjet oldalról, s úgy gondol­ták, hogy akkor a meglévő szolgáltatási és háttérintéz­mények elégségesek a kiszolgálásra, annak ellenére, hogy Szabolcs-Szatmár megye ilyen szempontból azért hátrányosabb helyzetű az ország más vidékeihez képest. Március 1-től május 20-ig 1 millió 200 ezer ha­tárátlépés történt, 600 ezer szovjet állampolgár vett részt az átlépésben. Ehhez már a háttérintézmények és a szolgáltatás nem elégségesek. Itt országos figyelemre van szükség. Megoldás lehet a visszalépés. Én nem tartom vissza­lépésnek, hogy szovjet oldalról a bármikori átlépést most úgy változtatták meg, hogy havonta egyszer lép­het át a szovjet állampolgár. Ez is megfelelő, ha meg­maradunk ezen a szinten. Úgy gondolom, politikai szándéknyilatkozat szüksé­ges a kormányzat részéről, hogy mi inkább továbbfej­leszteni akarjuk ezt a kapcsolatot és ha lehetséges, be­kapcsolni egész Kárpátalját és Szabolcs-Szatmár megye mellett más megyét is. Mi nem akarjuk megne­vezni az érintett megyéket; vagy jelentkeznek, vagy ilyen lehetőséget kapnak a későbbiek folyamán. Ez a dolog egyik oldala. És abban a pillanatban, amikor ott a határ egy másik szakaszára tekintünk, amelyből Szabolcs is részes, ahol inkább elzáróvona­lat, kerítést építenek, akkor azt hiszen, demonstratív jelentősége van, hogy itt inkább mi tovább akarunk lép­ni. Ugyanakkor kérjük a kormányzatot, hogy a hátté­rintézmények megteremtéséhez most már közvetlen nyújtson segítséget. A jószándék eddig megvolt. Vala­hányszor szükségesnek ítélték, közös tanácskozásra jöttek össze az országos szervek képviselői a Szabolcs­Szatmár megyei tanáccsal, az érintett tanácsokkal, vi­szont a szándék most kevés. Tovább kell lépnünk, hi­szen egy ekkora tömegű látogatást ellátni árucikkek­kel, háttérintézményekkel — hozzáteszem: nyilvános illemhelyekkel is, mert azon a területen ilyen eddig is­meretlen volt — és a határátlépés szélesítésével, a lehe­tőségek javításával. Ezért interpelláltunk és kérjük a Minisztertanácstól az ilyen támogatás megadását. ELNÖK: Megkérem a belügyminiszter urat, vála­szoljon az interpellációra. Dr. HORVÁTH ISTVÁN belügyminiszter: Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy a Minisztertanács megbízásából Berecz János elvtárs valamennyi inter­pellációs kérdésére — természetesen az érintett mi­niszter kollégák véleményére, állásfoglalására is tá­maszkodva — én adjam meg a választ. Elöljáróban szabadjon megjegyezni azt, hogy Be­recz elvtárs átfogó jellegű interpellációja szerintem túlzásoktól mentesen vázolja fel a kialakult és az előze­tes várakozásokat jóval felülmúló, meghaladó helyzetet és ugyanakkor maga is elismeri, a Szabolcs-Szatmár megyei képviselőkkel egyetemben, a kormány szervei, a különböző országos főhatóságok és a területi, helyi tanácsok soron kívüli intézkedéseinek az eredményét. A javaslatok pedig, amik elhangzottak, viszonylag mértéktartóak, még akkor is, ha anyagi nehézségek miatt ezeknek egy részét most azonnal, vagy rövid idő alatt nem, csak a lehetőségek függvényében tudjuk megvalósítani és ez nem lesz majd mindig és minde­nütt összhangban a szükségletekkel. Szeretném elmondani azt az Önök tájékoztatására, hogy ott a helyileg kialakult kétségtelen feszük hely­zetnek a megoldáskeresése céljából a minisztériumok képviselői a helyszínen is többször tárgyaltak a megyei vezetőkkel, helyi vezetőségekkel, országgyűlési képvi­selőkkel is. De azt is megértem, hogy a gondok és a ne­hézségek mennyisége, meg a súlya olyan, hogy minde­zek ellenére Berecz János elvtárs itt a parlamentnek a megerősítését is kéri az eddigi képviselői erőfeszíté­sekhez.

Next

/
Thumbnails
Contents