Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.
Ülésnapok - 1985-54
4515 Az Országgyűlés 54. ülése, 1989. június 29-én, csütörtökön 4516 POLGÁRDI JÓZSEF: Kérem, elnézést. Én a magyarázatot nem fogadom el és nem értek vele egyet. A képviselőtársakra való tekintettel és a téma specifikus helyzetére vonatkozóan elfogadom, hogy ősszel térjünk vissza az egyeztetés után a miniszteri válaszra. ELNÖK: Jó. Teljesen világos. Kérem tehát, aki egyetért a miniszter válaszával, kézfelemeléssel szavazzon. Megtörtént. Ez látható többség. Kivan ellene? Tartózkodott-e valaki a szavazástól? Kimondom a határozatot: a miniszteri válasszal, magyarázattal az interpelláló képviselő nem értett egyet, határidőt kért. Az országgyűlés pedig egy ellenszavazattal, tíz tartózkodással elfogadta a választ. Tisztelt Országgyűlés! Egy olyan kérés érkezett hozzám, hogy a mai nap egyik eseményére való tekintettel hozzuk előbbre Vass Józsefné képviselőtársunk interpellációját. Talán egyetértenek ezzel? Ez a Péter-Pál napjával kapcsolatos dolog. Ha egyetértenek, akkor megadnám a szót, illetve ismertetném az interpellációt először. Tehát Vass Józsefné képviselőtársunk interpellál a kereskedelmi miniszterhez és az Országos Árhivatal elnökéhez a mezőgazdasági termékek, állatok és állati termékek termelői árával kapcsolatban. Átadom a szót Vass Józsefné képviselőtársunknak, Békés megye 15. választókerület. Tessék, átadom a szót. VASS JÓZSEFNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Urak! Az interpellációm szövegét írásban időben leadtam, és szeretném azt most szó szerint felolvasni, utána pedig rövid kiegészítést fűzni hozzá. Csak azért kell ezt elmondjam, mert a jelenlevők mindegyike az írásos választ szétosztva arra kapta meg, amit én benyújtottam írásban, tehát azt célszerű ismertetni. Nem hosszú. Interpellálni kívánok a kereskedelmi miniszter 1/1989-es januári 18-i rendeletével kapcsolatban Beck Tamás kereskedelmi miniszter úrhoz; az Országos Árhivatal elnökének a mezőgazdasági termények, állatok és állati termékek termelői árára vonatkozó 55/1989 ármegállapításával kapcsolatban dr. Vissi Ferenc államtitkár úrhoz, az Országos Árhivatal elnökéhez. Az interpelláció tárgya a mezőgazdasági termények termelői árának felülvizsgálata és az erre vonatkozó ármegállapítás módosítása 1989. szeptember 30-ig, valamint a külkereskedelmi tevékenység folytatásának rendjéről szóló kereskedelmi miniszteri rendelet felülvizsgálatának kérése 1989. szeptember 30-ig. Indoklás. Az általam megnevezett két jogszabály nem megfelelően működik, sőt akadálya a meghirdetett piacgazdasághoz vezető lépéseknek. Kettes. A szabályozás szintje nincs összhangban a szabályozott téma jelentőségével, ezért célszerű mindkét témakört minisztertanácsi rendeletben szabályozni az érdekképviseletekkel történő egyeztetés után 1989. szeptember 30-ig. Hármas. A termelő piacorientáltságát ez nagymértékben gátolja. A megtermelt termények egy jelentős része nem tud a piacon értékesülni. így a termelést szorgalmazó kedvezményes adózás is elveszíti ösztönző hatását. Alapvető követelmény, hogy legalább a világpiaci megmérettetést tegyék lehetővé a termelők számára arra a mennyiségre, amelyet egy teljes és jó belső ellátáshoz szükséges mennyiségen túl megtermel a mezőgazdaság. Négyes. Alapvető probléma a búza és a kukorica termelői árának rendkívül alacsony szinten tartása. Ezt igazolja, hogy 1970 és 1987 között a mezőgazdaságban felhasznált ipari eredetű anyagok, eszközök árai 148 százalékkal emelkedtek, ugyanezen idő alatt a búza termelői ára mindössze 29 százalékkal, a kukoricáé pedig 48 százalékkal emelkedett. Megjegyzés: a fenti adatok az 1988. évi és az idei áremelkedéseket, például a 26 százalékos műtrágya-áremelést, a benzin-áremelést és egyéb árváltozásokat nem tartalmazzák. A másik, ötös az indoklásban: a belföldi fogyasztáshoz szükséges mennyiségen felül megtermelt termények exportjának adminisztratív korlátozása. A jelenleg érvényben lévő szabályozás tipikus példája a kézi vezérlésnek. Összegzésképpen: tarthatatlannak tartó m a gabonaágazat jelenlegi szinten tartását. Ez nem vezethet oda, hogy az ágazat teljes lepusztulás árán is szolgálja az életszínvonal-politikai kérdéseket. Az élelmiszerárak emelkedését nem kívánnám, de a jelenlegi helyzet nem tartható. Feltétlenül szükséges a lakosság jövedelmi viszonyainak olyan irányú rendezése, hogy az általam felvetett probléma mielőbb megoldódjék. Az áremelkedésre vonatkozó javaslatom még az 1989-es termést illetően is alkalmazni kell. Eddig az írásban beadott interpelláció szövege. Az interpellációm lényege: a gabonatermelők 30 százalékos áremelkedésének jogi rendezését is magában foglalja, mivel az jogilag a mai szabályok szerint az Országos Árhivatal elnökéhez tartozik, interpellációm címzettje Vissi Ferenc államtitkár elvtárs. Szóban a következő kiegészítéseket kívánom elmondani. Kérem szépen, többen jelzik, hogy ne mondjam el, én úgy gondolom, hogy van ez olyan jelentőségű, hogy elmondom, ha már bejelentettem, de ha úgy kívánja a parlament, akkor nem. Mondjam? Kérem szépen. Tisztelt Parlament! Formálódó demokratikus közhangulatunkkal kapcsolatban engedjenek meg néhány gondolatot. Számomra az autópályadíj lesöprése és a benzin-áremelés erős és jól időzített hangulatformálás, ékes bizonyíték arra, hogy ez önálló döntési tényezővé vált. Formálódó közhangulatunkat illetően esetenként ezt érzékelem a gabonaáremelés ellen is. Ennek néhány leegyszerűsített példáját hadd mondjam. Elegendő néhány ellenérv, mint például a fogyasztói ár emelésének rémét emlegetni, az érdekképviselet menti magát, hangzik a másik ravasz, naiv és rosszindulatú megjegyzés, a dolgozókat nem érdekli, csak a vezetőknek fontos, sugallja a rádió egy mesterien szerkesztett riportban, ahol egy idős bácsit nyernek meg riportalanyként és a raffináltul feltett kérdéssel húzzák be a csőbe. Mit lehet ez ellen tenni? Nem tudom pontosan, de azt hiszem, nem lehet teljesen szó nélkül hagyni. Félek, hogy sikerül megint a parasztság szégyenérzetét felkelteni, amiért a lakossági érdekek mellett meri
